Rókacsalád

A mai hajnal ismét a rókavárnál virradt rám. De most északi irányból közelítettem meg a sziklafalat, így felülről tudtam észrevétlenül meglesni őket. Óvatosan megközelítettem a szikla peremét és hasalva lenéztem. sehol sem láttam a kicsiket. Majd egy kis idő múlva meghallottam, hogy egészen kint az erdőben a fák között játszanak. Az ágak között hol itt hol ott pillantottam meg őket. Észrevettem, hogy az anyuk is ott van velük. Elhelyezkedtem a sziklafal egy kiugró peremén, feltámasztottam az objektívet a pulóveremre és fekve vártam, hogy majd visszajönnek a sziklák közé.
Jó fél óra várakozás után az anya róka gondolt egyet és elindult oldalt a sziklafalat megkerülve felém. Nem vett észre csak mikor kattant a fényképezőgép zárja. Szerencsére óvatosan továbbállt a kicsik semmit nem vettek ebből észre. Az egyedül maradt rókatestvérek is biztonságosabbnak látták ha visszahúzódnak sziklafal közelébe. Erre vártam. Sajnos nem a legjobb perspektíva volt így felülről fotózni, de legalább nem szúrtak ki olyan gyorsan. Elég óvatosak voltak a kis rókák, bizalmatlanul tekingettek felfelé, de nem menekültek el egyből a sziklaüregekbe. Így sikerült róluk egy pár képet készítenem.
A délelőtt gyorsan elrepült ahogy melegedett az idő elhúzódtak pihenni..

Kölyökrókák

Ma hajnalban Hajnácskőre mentem fotózni. A Nagyserpenyő völgyben mentem fel, végig a kőtenger mentén. A völgy felső fejezetét függőleges fal zárja le. A 12-15 méter magas sziklafal töve ideális búvóhelye az ide fialó vörös rókának. Korábbi években is rendszeresen itt születnek, nőnek fel a völgy kiragadozói. Óvatosan közelítve a sziklafalat már messziről észrevettem az erdő peremén játszadozó kis rókákat. A sigmonsterrel nem volt egyszerű megközelíteni őket. A 3 kis róka közül csak egy maradt kint egy fotó erejére a többi bemenekült a szikla repedések közé. Egy kidőlt fatörzs mögött hasalva az objektívet arra fektetve próbáltam fotózni. Sajnos hangosak a mai dslr gépek. Így egy képet engedélyezett mára a rókaifjú. Sebaj, holnap a sziklafal felső részéről fogom meglesni őket..

Kőtenger

Abasártól Észak-keleti irányba található a Tekeres-völgy és a Vár-völgy között egy hordalék kúp. Neve Tatármező.
A Déli Mátrából lefutó patakok építették az elmúlt pár millió évben. A Tatár-mezõ a Mátra, egyúttal hazánk legegységesebb, bontatlan, durva anyagból felépülõ hordalékkúpja leglátványosabb iskolapéldája a középhegység elõteri hordalékkúpjainknak.
A földtani jellegzetessége és a rajta található sajátságos növényvilága védettséget érdemelne.

Ha tovább haladunk Északi irányba a Nagyserpenyő nevezetű völgybe érünk. A völgyet teljes hosszában ( kb 1200-1300m) kőgörgetek, kőtenger borítja. Helyenként már szigetszerűen beerdősült. De jól kivehető a korábbi nyomvonala ilyen helyeken is.
Tavasszal a hóolvadást követően hallani ahogy patak csörgedezik mélyen a kövek között.
Különös hangulata van ha köveken ugrálva végig "sétálunk" a völgyön. Az alsó részeken csak bokrok határolják, egy egy köris, fehérnyár, tölgyfa kíséretében. Fentebbi régióban már egészen behatolt az erdő a kövek közé. Itt már szálerdő jellege van csak épp a talaj hiányzik. Az állandó árnyék és a kövek között csörgedező pataknak köszönhetően mindent elborít a gyönyörű mély zöld moha.
Az idilli nyugalmat egy egy muflon csapat füttyentése zavarja meg. Majd látjuk ahogy akrobatikus ügyességgel futnak át a köveken.
De korábbi élet nyomait is fel lehet fedezni ha figyelmesen járunk. Számtalan eltört vagy félbehagyott malomkövet találni. Gondolom itt a helyszínen elkezdték kifaragni és ha nem sikerült az maradt is itt.
Érdekes látni, hogy ezt a követ vajon mikor faragta ember?
Korábbi életek igen nehéz és kemény munkáinak nyomai..
A Kőtenger minden évszakban más arculatát mutatja. Nekem legjobban a ködös napokon tetszik.
Ilyenkor nem látni a határoló bokrokat fákat és valóban tengerszerűen veszik bele a ködfátyolba..

Bővebben és geológiailag pontosabban olvashatjátok,
Csapó Tamás: A Mátrai Serpenyő-völgy és környéke című írását.

Ragadozómadár megfigyelés

A Bükki Nemzeti Park munkatársaival ragadozómadár megfigyelésen voltunk a hétvégén. Revírterületeken próbáltuk a nászrepülő vagy már a táplálékot hordó madarat megfigyelni. Magos Gáborral a délelőtt folyamán a Verpeléti vulkánkúpra másztunk fel. Innen úgy gondoltuk jó nagy területet belátunk. A kilátás szép volt, az időjárás is, de ragadozó madarat nem túl sokat láttunk. Egy parlagi sas vitorlázott csak a délelőtt folyamán.
A többi helyen lévő megfigyelőkkel telefonos egyeztetés után ugy döntöttünk, hogy délután egy kicsit északabra helyezzük magunkat. Elmentünk Sirok-kőkútpusztai részre. A falu után egy frissen kaszált részen álltunk meg az autóval. Itt nem is kellett sokat várakozni, hogy lássunk egy fekete gólyát. A mellettünk lévő vizes, kaszálóra szált le vadászni. Majd nem sokkal ezután egy kígyász ölyv ereszkedett egészen közel hozzánk. Majd lecsapott tőlünk kb. 150 méterre a réten és egy szép, méretes siklót zsákmányolt. Lábával forgatva, próbálta elfogyasztani röptibe. Nagy élmény volt mindnezt megfigyelni kb 100-150-es távolságrol.. Persze fényképezőgép nem volt nálunk.. A nap során a 3 megfigyelő csoport látott: 3 fekete gólyát, 6 parlagi sast, 3 békászó sast, 5 kígyász ölyvet... Azt hiszem jövöre érdemes lesz szétnézni a Dél Mátra, Abasár- Kisnána vonalán is..

Szalakóta odú kihelyezés

A Bükki Nemzeti Park munkatársaival szalakóta odúkat helyeztünk ki.

Szent Anna kápolna.

Egész délelőttös "üres" cserkelés után megpihentem a Rónya-kövön.
Nem volt nálam távcső így a nagy sigma objektívet használtam annak. 800mm-en egész jól funkcionál ebben a munkakörben is.=) A lencsén keresztül nézve tűnt fel, hogy a távoli Szent- Anna kápolna, ilyen magasról nézve mennyivel másabb képet mutat mint ahogy megszoktuk a falu felől. Jó 100 méterrel magasabb a Rónya gerinc mint a Sár-hegy szemközti vonulata. Gondoltam kipróbálom a sigmát tájképre is.
2-2,5 kilométerre lehet tőlem a kápolna.
A kevés hó és zúzmara szép monokróm jelleget kölcsönöz a képnek. illik a kápolna hangulatához.
A nagy távolság ellenére meglepően jó minőségű kép lett.

csonttollú (Bombycilla garrulus)

Ma délelőtt kimentem megnézni, hogy milyen mozgás volt az elmúlt napok a leshelynél.
Igen meredek, sziklás domboldalon kell felmászni a Rónya gerincig a hol a lesem van.
Jó kimelegedtem így leültem egy kicsit nézelődni.
Kis idő múlva csonttollúak távoli hangját hallottam meg. Elindultam a hang irányába. Egy kisebb csapatot fedeztem fel egy görbe, alacsony tölgyfán. Sárga fagyöngyöt csipegették. Nem volt nálam állvány mert azt a leshelybe hagytam. Még jó, hogy ekkora monstrum ez a sigma objektív, mert így a tartó doboza is hatalmas.
Leültem a földre, magam elé vettem a dobozt, ráfektettem az objektívet és probáltam befogni a madarakat. Elég bizalmatlanok voltak és egy pár pillanattal később riadtam elrepültek. De a másik fán magasan lettek volna így inkább maradtam csak jobb helyet, takarást kerestem.
Ahogy elhelyezkedtem már szállingóztak is vissza egyesével. És mint akik soha nem ettek olyan vadul estek neki az apró sárga bogyóknak.
Lett is egyből olyan nyüzsgés, ricsajozás. A fotózás sem volt egyszerű, olyan gyorsan mozogtak. Állandóan felrebbentek, egymással vitatkoztak. Sajnos a külső termések már elfogytak így egészen be kellett bújni a madaraknak az újabb bogyókért. Így elég kusza képet mutattak a sok gally között.
Nagy élmény volt nézegetni őket. Viszonylag ritkán futok velük össze otthon.
10 percig maradtak , egy hangos rebbenéssel egyszerre elrepültek.
Néztem őket, hogy nem szállnak le a közelbe? De amíg láttam őket repültek..

Sigma

Ma nagyjából összeraktuk az új helyen a leskunyhót. Elég nagy kerülővel sikerült a helyszín közelébe szállítani. Innen még 5-600 métert kellett gyalog behordani. A delelott során tető alá hoztam, bár a hátoldala még ponyvaborítást kapott egyenlőre.
De nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki egyből. Igaz elég nagy mozgás és zajjal járt az átköltöztetés de a hely már két hete etetve van és láttam rajta szépen madarat. Így haza siettem majd fényképezőgépet magamhoz véve visszamentem.
Szinte alig helyezkedtem el mikor két holló jött a közeli fákra. Az új leskunyhótól nem zavartatva magukat perceken belül mar a kirakott dög körül óvatoskodtak. De valami még is gyanus lehetett nekik mert kajálás nélkül tovább álltak.
Nem sokáig unatkoztam mert egy egerészölyv húzott át a tisztás felett. Egy darabig o is uldogelt egy kozeli fa csucsan majd szepen levitorlázott a csalira.. Örültem neki, hogy végre napsütésben is megláthatom az új objektív tudását.
Korai volt az öröm. Egyszer csak se kép se hang a fényképezőgépben. Akkor látom, hogy elfelejtettem feltölteni az akkut...
Na szép. Akku ki melengetni kezdtem zsebre dugott kézzel. 10 perc után visszatettem. És volt benne élet. Gyorsan készítettem vele egy két képet. Majd újra kivettem és melengettem tovább. Vártam hátha lesz értékesebb pillanat amikor még jól jöhet az amper.
Jött is..
Egy gyönyörű róka személyében. Mint ha zsinóron húznák úgy jött a csali felé. Gyorsan elem a gépbe, az objektívet elfordítottam irányába és vártam, hogy közeledjen. Készítettem egy habitus "biztonsági" képet, hogy meglegyen. egészen közel jött már a leshez mikor gyanús lett neki az új építmény, vagy inkább meghallotta a gép zárjának a csattanásait. De nem szaladt el hanem érdeklődve figyelt. Most nagyon örültem az új objektívnek. Kihasználtam a 300-800mm terjedő átfogás minden részét. Sikerült egy jópofa portrét is készíteni a kis vörösről. De 3-4 kép után gyanús lett neki az idegen zaj és elosont.
Igazán jó sikerült az első alkalom az új helyen.=)
Otthon megnézve a képeket, azt hiszem ez a sigma objektív hosszú ideig társam lesz.=)

Sigmonster ,BUEK

Végre sikerült terepen is kiprobálni az új sigmát.
Első benyomások.?
Brutális..

Főleg a súlya, mérete átfogása. A minőségéről még nem akarok véleményt nyilvánítani mert még napsütésben nem tudtam kipróbálni. De eddig nagyon megvagyok vele elégedve. Bár egyértelmű, hogy elmarad a korábbi fix Canon 400/5,6-os objektív élességétől.
De zoom nyújtotta komponálási szabadság vastagon kárpótol.

Ma túráztam vele egy kicsit. 6-7 kilométert cserkeltem az egyik vállamon a gép az objektívvel , másikon az állványt cipeltem. De így nem lehetett vele kezdeni semmit. Mire összeszereltem minden élőlény a hegy másik oldalán volt mar. Inkább rajtahagytam az állványon és a lábaknál fogva válra vettem. Így már gyorsabban tűzkész voltam.=)
Készült egy két tesztfotó.

Az évtermészetfotósa 2008

Kellemes és váratlan eredményt hozott az idei megmérettetés. Az emlősök viselkedése kategóriában második helyezett lett a " Hóálca" kép.
Ennek tükrében még jobban sajnálom a kategória tévesztés miatt kizárt másik képemet... De az is nyert valamit. " A zsüri legnagyobb csalódása" díjat.=)))

Tengerparton

Újra a kis öbölben vagyok és csérekre vadászok. De most valahogy nem akarnak jönni. Talán jól laktak, mert a mólót szegélyező cölöpökön üldögélnek csak. Nem baj, ez is jó téma. Ma a tenger különösen sötét színű, így szép háttért biztosít a madárnak. Míg az egyik csérrel próbálkozok egészen közel úszik hozzám egy pehelyréce a fiókáival. A kis fiókák ugyan olyan ügyesen merülnek alá mint az anyjuk. Tetszik ahogy feljőve fodrozódik körülöttük a víz és különböző színkavalkád jön így létre..

küszvágó csér (Sterna hirundo)

Már tavaly is próbálkoztam küszvágócsért úgy lefotózni mikor a víz felett egy helybe szitál. lebeg.
Szemből szerettem volna azt a pillanatot elkapni amikor a szárnya a felső holtponton van.
Idén végre sikerült.

küszvágó csér (Sterna hirundo)

A héten találtam egy jó kis öblöt ahol a csérek a sekély vízben vadászgatnak. A hely azért fogott meg, mert egy benyúló mólon elég közel tudok hozzájuk kerülni és nagyon jó az öböl tájolása.
A madarakat még éri a délutáni napfény, de a háttérben lévő fás partot már nem, így az árnyékben van. A madár fehér színe így szinte kiugrik a sötét háttérből.
Az elmúlt napokban jó pár órát töltöttem a kis mólon.
Sikerült is egy-két képet készítenem..

Újra ölyvek..

A tegnapi napon felbuzdulva ma hajnalban ismét a leshelyen voltam. Bízva abban, hogy az ölyvek ma is harcos kedvükben lesznek. Ma ráadásul egy kicsit ritkult a ködtakaró is.
Sajnos szinte hiába fagyoskodtam egész délelőtt. Egy egerész jött csak a les közelébe, de az is felült a beszálló fára és ott gubbasztott egy órán keresztül. Ott tollászkodott, de nem repült a csalira.
A többi madár ma nem jött. Biztos találtak máshol elhullott prédát.
Hosszas üldögélés után ez a madár is elrepült.
Teljesen átfagyva én is elindultam haza...

Ölyvek

Ma reggel igen hideg volt. Még mindig erős köddel. Megfogadtam már annyiszor, hogy ilyenkor nem fotózok. De kicsábultam a leskunyhóba. Még sötétben elhelyezkedtem, vártam a fények megjövetelét. Hihetetlen színkavalkáddal ragyogta be a felkelő nap a zúzmarás tájat. Még az esti szürkületben észrevettem az erdei tisztás szélén fázósan gubbasztó ölyveket.
Hamar rárepültek a csalira. Majd egymást zavarva, kergetve próbálták távol tartani a csalitól a másikat.Mikor valamelyik egy pillanatra is tudott volna a prédából szakítani azonnal rácsaptak. Tolták, rúgták egymást. Szétterpesztett szárnyakkal védekeztek a másik támadása ellen. Néha egészen közel kerültek a leskunyhó üveglapja elé. 2-3 méterről figyelhettem a borzas, deres tollú madarakat.
Sajnos a borult ködös idő nem tette lehetővé a normális fényképek készítését. Így a meddő próbálkozás után gyönyörködtem a harcos jelenetekben. Készült egy két statikus kép, hogy az élmény dokumentálva legyen.

Hóálca

Ha már ilyen szépen kezdődött az új év, gondoltam kihasználom még a zúzmarás napokat.
A hajnal ismét a Mátrában ért. A délelőtti cserkelés gyakorlatilag eredménytelen volt. Egy két távoli muflonon kívül nem láttam semmit. Ma sűrűbb volt a ködtakaró. Így a délutáni fotózást lemondtam. Már hazafelé ballagtam, mikor egy bozótos részben észrevettem egy csipegető muflonkost. Nem volt mesze tőlem ahogy kibukkantam a kanyarból. Nekem farral állt és annyira el volt merülve a rügyek keresgélésével, hogy nem vett észre.
Az állványt óvatosan levettem a vállamról, gépet a nyakamból. Összerakva elhelyezkedtem és vártam, hogy történjen valami. A kos elmerülten ette a rügyeket és szép lassan oldalt fordult.
Egyből felkapta a fejét a fényképezőgép hangjára. A figyelő kosról készítettem még két képet, majd azonnal elugrott. Elcsendesedett mögötte az összezáródó bokor ága. Még a zúzmarát sem verte le.

Az érintetlen havas táj látványa nyugalmat áraszt. Szinte hihetetlen, hogy egy pillanattal ezelőtt még egy nemes vad állt ott...

Álomvilág..

Végre sikerült!

Azt a KÉP-et elkészíteni amit szerettem volna.
"Zúzmarás erdei táj szarvassal".
A szilveszteri kevés alvás után reggel 6 órától már az erdőn vagyok. Az elmúlt 3 napban minden nap szinte reggeltől estig úton voltam. Nem lehet betelni ezzel a látvánnyal. Ilyen bársonyos, zúzmarától roskadozó erdőt még nem láttam. Gyönyörű.. A délelőtti cserkeléskor szinte semmit nem láttam. Csak egy megugró kondát. Fotózásra idő nem volt. Kora délután egy régi, összedőlt nagyvadetető romjánál pihentem le egy kicsit. Lepakolva a felszerelést haraptam egy kicsit.
Elég fáradt vagyok már az elmúlt napok 10-15 kilométeres sétáitól.. Ahogy üldögélek a szemben lévő hegyoldalon szarvasok jönnek ki egy erdei tisztásra. A zúzmara súlyától lehajló ágakról rügyeket csipkednek. Magasra felnyújtott fejjel érik csak el. Sajnos messze vannak. Azért készítek róluk egy két képet. Mikor visszanézem a gépen akkor tűnik csak fel igazán, hogy nem is baj a nagy távolság. A környezet fraktál jellegű ismétlődése még hangulatosabbá teszi. Készítek még képeket különböző zár és blende értékekkel a hó és a köd miatt. A 400-as objektivvel szabadkézből csak a nagyvadetető lábának támasztva fotózok. Igazából csak otthon a monitor előtt látom, hogy sikerült egy régi nagy tervemet megvalósítani...