Sasszinkron 2017

Sasszinkron.

Most már tradicionálisnak mondható, hogy évek óta a Bükki Nemzeti Park munkatársával, Magos Gáborral közösen töltjük el ezt a napot. Az elmúlt években szinte mindig a rossz időjárás nehezítette meg az eredményes megfigyelést. Idén viszont biztatóan alakult a hét. Igazi kemény fagyal, bár hó nélkül közeledett a hétvégi esemény.
Legalább nem akadunk el a sárban, gondoltam...
És valóban sár nem lett, helyette viszont esett 40 cm hó! Ennek nagyon örültünk, de gyorsan le is lohadt az örömünk mikor a műútról le akartunk térni bármelyik földútra. Komolyabb gumi kellett volna ehhez a hóhelyzethez.

Sebaj, körbejártuk így is az ismert revír területeket. A parlagi sasok a nagy hideg ellenére is egész jól tartották a fészkelő helyük környékét. 

A szokásos, egerészölyv, vörös vércse, nagy őrgébics megfigyelések mellett egy gyönyörű tollazatú gatyás ölyvhöz is sikerült elég közel kerülni.

Eredményes nap volt a nehézségek ellenére. Nem is emlékszem mikor láttam ilyen nagy havat a sík területen. Gyönyörű volt. 

Sasfióka

Nem terveztem parlagi fiókát fényképezni. Mielőtt még valaki zokon venné, hogy abajgatom a költő madarakat.
Tisztes távolból távcsöveztem a fészket, mikor látom, hogy egy traktor közvetlenül a fészek alatt halad el egy nagy tárcsát húz maga után. Ez még talán nem is zavarta volna a madarakat, de a traktoros úgy döntött, hogy megáll reggelizni a fészektől 50-70 méterre. Egy darabig néztem, hogy mikor indul már tovább a járművel de jó 15 perc után úgy gondoltam, hogy jobb lesz figyelmeztetni.
Lementem hozzá és finoman jeleztem neki, hogy egy fekete gólya fészek alatt reggelizik éppen. ( szándékosan nem akartam a SAS szót kiejteni. )
A gépkezelő ember szerencsére megértette, hogy jobb lesz nem zavarni a kis fiókákat és azonnal odébb állt.

Én egy fénykép erejéig időztem még ott.

A hófehér sasfióka így is igen bizalmatlanul méricskélt.  Nem zavartam én sem tovább, gyorsan odébb álltam.

Őznász idején.

Csak egy délután.
 Ennyi jutott idén őzbakhívásra. Nem is jött össze...
Hiába az őznász kellős közepe, azt elcsípni mikor jól mozdulnak a bakok a sípra, csak rendszeres területbejárással lehet. Az Alföldi területek nagyobb őz sűrűség miatt folyamatosabb az aktív bakok jelenléte.
De a Mátrában el kell találni azokat a napokat mikor a bakoknak kedvük van szerelmeskedni.


Nem hogy szerelmes bakot nem láttam még őzet sem. Sípoltam én minden féle hanggal, kedvel, sebességgel, de semmi nem mozdult. Az igazság az, hogy az igen fülled, meleg idő sem nekem dolgozott.

Na de nem panaszkodom tovább. Nem unatkoztam azért. Őzbakhívást összekötöttem a a parlagi revír ellenőrzéssel. A fészek már üres volt, kirepültek a madarak. Az egyik fiókával összefutottam. Egy magányos nyárfán üldögélt.

Nem sokáig pihent itt, gondolt egyet és szépen elsiklott.

 

Napnyugta környékén tövisszúró gébics fiókákat próbáltam még becserkelni. Kedves kis madarak.
Bár a zsákmányaik nem ezt mondják...