Ha már ilyen szépen kezdődött az új év, gondoltam kihasználom még a zúzmarás napokat.
A hajnal ismét a Mátrában ért. A délelőtti cserkelés gyakorlatilag eredménytelen volt. Egy két távoli muflonon kívül nem láttam semmit. Ma sűrűbb volt a ködtakaró. Így a délutáni fotózást lemondtam. Már hazafelé ballagtam, mikor egy bozótos részben észrevettem egy csipegető muflonkost. Nem volt mesze tőlem ahogy kibukkantam a kanyarból. Nekem farral állt és annyira el volt merülve a rügyek keresgélésével, hogy nem vett észre.
Az állványt óvatosan levettem a vállamról, gépet a nyakamból. Összerakva elhelyezkedtem és vártam, hogy történjen valami. A kos elmerülten ette a rügyeket és szép lassan oldalt fordult.
Egyből felkapta a fejét a fényképezőgép hangjára. A figyelő kosról készítettem még két képet, majd azonnal elugrott. Elcsendesedett mögötte az összezáródó bokor ága. Még a zúzmarát sem verte le.
Az érintetlen havas táj látványa nyugalmat áraszt. Szinte hihetetlen, hogy egy pillanattal ezelőtt még egy nemes vad állt ott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése