2014. július 31., csütörtök

Őznász idején.

Csak egy délután.
 Ennyi jutott idén őzbakhívásra. Nem is jött össze...
Hiába az őznász kellős közepe, azt elcsípni mikor jól mozdulnak a bakok a sípra, csak rendszeres területbejárással lehet. Az Alföldi területek nagyobb őz sűrűség miatt folyamatosabb az aktív bakok jelenléte.
De a Mátrában el kell találni azokat a napokat mikor a bakoknak kedvük van szerelmeskedni.


Nem hogy szerelmes bakot nem láttam még őzet sem. Sípoltam én minden féle hanggal, kedvel, sebességgel, de semmi nem mozdult. Az igazság az, hogy az igen fülled, meleg idő sem nekem dolgozott.

Na de nem panaszkodom tovább. Nem unatkoztam azért. Őzbakhívást összekötöttem a a parlagi revír ellenőrzéssel. A fészek már üres volt, kirepültek a madarak. Az egyik fiókával összefutottam. Egy magányos nyárfán üldögélt.
Nem sokáig pihent itt, gondolt egyet és szépen elsiklott.


Napnyugta környékén tövisszúró gébics fiókákat próbáltam még becserkelni. Kedves kis madarak.
Bár a zsákmányaik nem ezt mondják...





2014. július 17., csütörtök

Egy rendhagyó fejezet.


Ez a bejegyzés nem madarakról, erdei állatokról, naplemente által beragyogott völgyekről fog szólni.

A természetfotósok is emberek. Velünk, velem is történnek nagy dolgok amit úgy gondolok, hogy érdemes megosztani a világgal. 

A kislányom megszületését szeretném megosztani ezen a fórumon is .

Július 16-án, naplementekor egy forró délután után, egészen pontosan 19:33-kor megérkezett közénk Laura!


Azóta elég sűrű elfoglaltságot biztosít nekünk. Kevesebb időt hagyva egyéb fotós kihívásoknak..
Ha már nem jutok ki a természetbe jöjjön egy pár kép az új családtagról.