Ma délelőtt kimentem megnézni, hogy milyen mozgás volt az elmúlt napok a leshelynél.
Igen meredek, sziklás domboldalon kell felmászni a Rónya gerincig a hol a lesem van.
Jó kimelegedtem így leültem egy kicsit nézelődni.
Kis idő múlva csonttollúak távoli hangját hallottam meg. Elindultam a hang irányába. Egy kisebb csapatot fedeztem fel egy görbe, alacsony tölgyfán. Sárga fagyöngyöt csipegették. Nem volt nálam állvány mert azt a leshelybe hagytam. Még jó, hogy ekkora monstrum ez a sigma objektív, mert így a tartó doboza is hatalmas.
Leültem a földre, magam elé vettem a dobozt, ráfektettem az objektívet és probáltam befogni a madarakat. Elég bizalmatlanok voltak és egy pár pillanattal később riadtam elrepültek. De a másik fán magasan lettek volna így inkább maradtam csak jobb helyet, takarást kerestem.
Ahogy elhelyezkedtem már szállingóztak is vissza egyesével. És mint akik soha nem ettek olyan vadul estek neki az apró sárga bogyóknak.
Lett is egyből olyan nyüzsgés, ricsajozás. A fotózás sem volt egyszerű, olyan gyorsan mozogtak. Állandóan felrebbentek, egymással vitatkoztak. Sajnos a külső termések már elfogytak így egészen be kellett bújni a madaraknak az újabb bogyókért. Így elég kusza képet mutattak a sok gally között.
Nagy élmény volt nézegetni őket. Viszonylag ritkán futok velük össze otthon.
10 percig maradtak , egy hangos rebbenéssel egyszerre elrepültek.
Néztem őket, hogy nem szállnak le a közelbe? De amíg láttam őket repültek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése