Az év utolsó napján.

Nem hagyott nyugodni a gondolat, mi lehet az ölyves lesnél a tónál?

Igaz még csak két napja vittem ki a kaját és a lessátrat. De gondoltam az év utolsó napján is kirándulhatok egyet. Sok időm nem volt, mert hát első a család ugye. Így mikor Laura lefeküdt délbe aludni kiszaladtam szétnézni. 

Van két órám. =) Nem sok...
Kiérve a tóhoz már messziről feltűnt, hogy fehérlik valami a les előtt. Gyorsan elő a távcsövet és igen! A fehér ölyv a kaján van. 

Nem akarok oda menni a leshez, ez így bőven elég, hogy látom távolról, hogy működik a dolog.
Valamelyik nap majd kiülök élesbe.

Gyönyörködök benne egy pár percig majd sétálok egyet a tó partján. Távoli halk gágogás hangja tűnik fel. Már látom is messze a libacsapatot ahogy repülve közelednek felém. Gyerekkorom hangulatát idézi mikor a Bodrogközben nyaraltunk, teleltünk a nagyszülői házban.

Nekem mindig kuriózum ezek a madarak. Ritkán találkozok velük , így örültem ennek rövid pillanatnak míg szememmel kísérhetem az égi vándorlásukat. 

Hazafelé menet útközben egy szép fiatal egerészölyv üldögélt az útszéli fákon. Lassítottam, hogy lefotózzam. Unottan bámult majd komótosan odébb repült. De csak 50 méterre, majd újra lepihent egy fa kinyúló ágára. Szerencsére nem magasan. Így közelebb mentem hozzá. Mikor már láttam, hogy nem tolerálja  közelséget megálltam, hogy elkaphassam a felszállás pillanatát. Szinte súlytalan könnyedséggel vitorlázott el mellettem.
Fenséges látvány volt. Rég szerettem volna már ilyen pillanatot elcsípni...

Ez a kép  szép ajándéka volt az év utolsó napjának. 

 Annak ellenére, hogy nagyon kevés időm volt a fotózásra, kirándulásra érdekes pillanatok részese lehettem idén is. Köszönöm, hogy ebben kellő társam volt feleségem és a gyermekem sokszor. =)

Bizakodóan várom az új évet. 2017...

Zúzmarás tél

Nem akar esni a  hó. A hideg már meg van hozzá. Így csak a zúzmara hízik a fák ágain.
Az is nagyon szép. Mindig rácsodálkozok milyen szép helyen lakunk. 500 méter kell csak mennem az utolsó házaktól  és erdőben vagyok. Hegyen!
Gyönyörű...

Hevesvezekény

Hetek óta nem tudtam szerezni semmi kaját a ragadozó madaraknak, így a fehér ölyv projekt áll.

Pedig körbetelefonáltam az összes vadász ismerősömet, hogy ha lőnek valamit akkor minden hulladék érdekel.  

De aztán beindult dolog. És persze egyből a bőség zavarával küszködtem. 3 helyről is szóltak egy napom belül , hogy mehetek a vaddisznó zsigerekért, bőrökért. Meg egy utánfutónyi halhulladék is lenne. Ez így hirtelen sok lenne az ölyves leshez így a nagyját levittem Hevesvezekénybe a ragadozós lesünkhöz.
Az elmúlt napokban szépen fagyott. Nappal is fagypont alatt maradt a hőmérséklet. Csak a hó nem akar esni. Nem baj a hideg is megteszi. 

Gyönyörű zúzmarás táj kísért végig az úton Heves felé. Egy festő fasorral megkoronázva a

látványt.  

Szerencsére annyira befagyott a kis tó, hogy egész közel tudtunk az utánfutóval menni a leshez. De így is sokat kellett fordulni mire becipeltük a sok kaját.
De legalább egy darabig elég lesz.

Sajnos idén még nem volt etetve így idő kell, hogy beinduljon a madárélet.
De a kíváncsiság nem hagyott nyugodni így már 3 nap múlva nyaggattam Tibort , hogy üljünk ki.
Korán volt még. Nem igazán fedezték még fel a madarak. Bizalmatlanul méricskélték a lest is. De azért az éhség nagyúr. Kora hajnalban egy róka is kimerészkedett a nádasból. Tisztes távolból figyelte a viaskodó szarka csapatot. 

Szarkák és dolmányos varjak váltották egymás a dögnél csak nagy sokára érkezett egy egerészölyv.
Nagyon bizalmatlan volt. Állandóan a les felé tekingetett.
Üldögélt egy darabig és el is repült a távoli facsoportba. 

Sast sajnos nem láttunk, de korai is volt még ez a kiülés. Nem baj majd a hó hátha meghozza.

Hófehérke

Ez a bejegyzés egy gyönyörű , egészen világos színezetű egerész ölyvről szól. Ez a madár itt született hazánkban. Nem egy északi vándor világos színváltozattal. 

A tavalyi sasszinkron napján figyeltük meg "közelebbről". Egy nyárfán üldögélve. Már akkor elhatároztam, hogy ezt a madarat becserkelem még.

Év közben nem sok időm volt arra járni ahol ez a madár él. De a tél beköszönte előtt meg a akartam nézni a tavat, hogy hol lenne érdemes leshelyet kialakítani. Egy nádasos rész előtti partszakasz hasonlított  legjobban ahoz a képhez amit a fejembe elterveztem.  Már csak rendszeres kaja ellátást kell valahogy megoldani. Meg valami ideiglenes lest összedobni...
Tervekkel a fejembe elgondolkozva haladtam a földúton. Mikor egy nyárfa oldalágán egy furcsa nagy fehér folt tűnt fel. Azonnal bevillant, hogy a fehér ölyv lehet az. Lassítottam az autóval és odagurultam kb 50 méterre a madárhoz. Nem igazán zavartatta magát. Óvatosan kiszálltam, fényképező gépet megtámasztottam a kocsi tetején és egy pár képet készíttettem róla gyorsan, hogy meg legyen örökítve.
El sem hiszem, hogy ilyen könnyen összejött! Hogy így bevár a madár! Hihetetlen látványos ez a világos tollazat.. Gyönyörű és különleges madár!

4-5 perce szemeztem már vele mikor látom, hogy elunta helyzetet és fészkelődni kezdett. Gondoltam elkapom mikor felrepül. De nem simán elrepült, hanem mintha valamit el akart volna kapni. Felém fordulva ereszkedni kezdett irányomba. Mintha csak nekem akart volna kedveskedni.=)
Jól jött a fényképezőgép sorozatfelvételi lehetősége.

Nem repült messzire, a fasor végén lepihent. Nem mentem utána, nem akartam jobban megzavarni. Így is több képet tudtam róla készíteni mint reméltem.
Alig indultam el az autóval mikor egy nagy őrgébicset vettem észre egy fűzfa csúcsán ülve. Lassan felé kanyarodtam és gondoltam - Nézzük meg meddig vár be.
Úgy látszik ma bizalmasak voltak a madarak velem szemben mert egész közel tudtam ehhez is menni.
Ugyan úgy engedett kiszállni, fényképezni mint az ölyv. Örültem ennek a fajnak is. Rég hiányzott már egy rendes kép róla. 

Igazán fel lelkesített ez a délután. Még nagyobb lelkesedéssel tervezem a leshelyet. Reméljük idén jobb tél lesz mint tavaly. Jó lenne egy kis hó meg hideg. Akkor biztos a les elé tudnám csalni Hófehérkét...

No még egy kis ősz.

"Szülőfalum", Abasár.

Gyönyörű ősz van az idén. Majd minden nap megyünk valahova a családdal.
Mátrafüred minden évszakban a nyugalom szigete.

A nappalozó erdei füles baglyok már készülnek a télre. Egyre nagyobb számban jelennek meg Gyöngyös Főterén lévő hatalmas fákon.
Üde színfolt a térköves házak belső udvarán egy kis vadonra lelni.
A madarak nem zavartatják magukat, unott pillantásokkal kísérik az alattuk zajló forgatagot.
Nem is kell aggódniuk, alig van ember aki észreveszi őket.
Talán jobb is így. 

       

Egy testvér aki több mint testvér.

Zoli

Azt hiszem különös kötődéssel bírunk egymás felé a testvéremmel, Zolival. A gyermekkori fiús , birkózós korszakot túlélve egy sajátságos lelki kapcsolat alakult ki köztünk. Sok mindenben különbözünk, de lélek nyelve egy közös szótárból lett nekünk annak idején megírva.
Néha, sajnos az utóbbi időben igen ritkán, egy egy közös kirándulást ejtünk. Ahol útközben a világ működéséről az emberi élet mikéntjéről, az egyén boldogulásáról és a természet szépségéről is beszélgetünk. 

Most egy számomra nagyon kedves, különleges helyen barangoltunk. A Markazi Várvölgyben.
A nagyon meredek hegyoldalakkal szédítő mélységbe zárt völgyben különleges színvarázs fogadott minket. A száraz köves , meredek oldalakon a tölgyek, hársak, juharok a sárga ezernyi árnyalatával játszottak. Míg a völgyfenének csordogáló patak mentén égeres, hárs vegyült a szokatlanul alacsonyan megtalálható bükkök között. Itt a vörös szín dominált. Megannyi apró finom kis különbséggel. 

Ez a kirándulás is emlékezetes volt. Majdnem olyan mint annak idején a zúzmara fátyol túránk..
Bár az élet előrehaladtával talán keserűbb a beszélgetések hangulata.
Nehéz a felelősségteljes életvállalás, a boldogulás keresés...

De az ilyen kirándulások sokáig erőt adnak, feltöltik lelkünk kimerülő tartalékait.

Talán...

 

Ősz

ŐSZ

Talán valahol mélyen kódolódik az a pillanat amikor megszületik az ember. Ehhez a pillanathoz társulnak színek, érzések, illatok, helyszínek. Lehet ez az érzés jön elő mind ősszel bennem.

Október a születésem hónapja.

Az erdő varázslatosan színes ünneplőbe öltözik, hogy még egyszer megmutassa a csodát mielőtt megpihen a hó súlya alatt.

Szeretem az őszi erdőt. A szarvasbőgés után szellembikává változó gímek átadják a nász terepet a muflonoknak. Az egymásnak futó kosok csigájának csattanása messziről visszhangzik a völgyekben.
Távolról égi vándorok halk  gágogása hallatszik, amint erőteljes szárnycsapásokkal repülnek a horizont felé.

A hűvös hajnal után melegen süt már a nap. Megtörik a fénye az ezernyi színes levélen akik még egy pár nap haladékot kapva kapaszkodnak az ágakon. Majd földre hullva  bársony szőnyegként takarják el az elmúlás színpadát.

Léptem nyomon újabb és újabb csodákba botlunk. A természet nem fukarkodik a változatosságban. 

Csak észre kell venni, ott kell lenni.

Az élmény felerősödik ha a legféltettebb kincsünknek is megtudjuk mutatni ezt a csodát...

Kuvik fióka

A nagy meleg miatt majdhogynem állandóan nyitva van a hálószoba ablakunk. Ma reggel füstifecskék éles riasztására figyeltem fel. Gondoltam már megint a macska lapul a kertben és azt támadják ilyen kitartóan.
Kinézek az ablakon és látom, hogy a szomszéd ház kéményén egy kis bagoly húzza össze magát minden egyes fecske támadás során. Gyorsan elő a fényképezőgépet. Rácsavartam az objektívre és úgy "szabadkézből" az ablaknak támaszkodva csináltam egy pár képet róla.

Na most már, hogy dokumentálva lett. Elő az állványt és rohanás le a kertbe, hátha megvár a kismadár, hogy közelebbi képet is készítsek róla.
Nem csak, hogy megvárt. Kíváncsian leskelődött, hogy mit csinálok én azzal a nagy szerkezettel ott lent a fűben.

A folyamatos fecske támadást már fel sem vette. De egy balkáni gerle úgy gondolta, hogy ő szeretne a kéményre ülni és odarepült. Ez már nem tetszett a kis bagolynak és átrepült a tetőgerincre. 

A gerle szinte azonnal utána vetette magát és innen is elzavarta. De szerencsére most sem repült nagyon messze a kuvik. Egy közeli fenyőfán állapodott meg. És egészen jó helyen. Nem takarták ágak sem. 

Mindig azt szoktam mondani, hogy sokat kell kirándulni, hogy jó képek szülessenek. A szobába nem jön be a szarvas.
Ha szarvast nem is de kuvikot sem gondoltam volna soha, hogy a hálószobából fogok fotózni.

Érzés.

Most csak képek vegyesen...

Kilátás a Kozmári kilátóból. 

Egy gyönyörű Cigánycsuk.

Kőtenger részlet Abasár, Nagyserpenyő völgy. 

Kis vonat Mátrafüredről.

Szent Anna kápolnától kilátás északra.