Kemény tél.

Igazi kemény tél van.

Végre!

A korábbi napokhoz képest még hidegebb lett. Hajnalban mínusz 14 fok volt mikor kiléptem a házunk udvarára . Gyönyörű csillagos, tiszta égbolt fogadott.  

Nehezen de sikerült a terepjárót beindítani.  Az egy hete esett hó keményen tartja magát . A  megvilágított szikrázó keréknyomok vezetnek  az úton . 

Teljes sötétségben érkezek meg a tó partjához. Most már bátran át lehet vágni a tó jegén. Nyoma sincs a korábbi repedéseknek, rianásoknak.  Mindig különös érzés fog el ha szűz hóba először vághatok nyomot.  A környező szántások és vetések hullámzó formái  mellett különösen  furcsa látvány a tökéletesen sima tófelület behavazva.

Szeretem ezt az emberpróbáló időt. Ilyenkor  egy kicsit múltbéli vadásznak képzelheti az ember magát. Megküzdve a természet erejével.  A bakancsom  nyikorogva lapítja össze minden lépésnél az összetömörödő havat.  A vastag ruházat ellenére érzem , hogy milyen hideg van.  Az egy szál ponyva les sem ad semmi védelmet ellene.
Elhelyezkedem.  Vastag takaróba burkolózva várom a hajnali színek játékát.
Nem is kell sokat várni rá. Furcsa ködszerű  pára ül a tóparti fasorra ami fokozatosan a mélykékből lila színűvé változik  a horizont világosodásával.  A tavat tápláló patak még nincs teljesen befagyva, innen a pára.
Hihetetlen szín kavalkáddal érkezik meg a nap a távoli szántás peremére . A metsző hideg levegőben még élesebb ez a színjáték.

Egy egerész ölyv vitorlázik a távoli nádas előtt. Éhes lehet mert nagyon hangosan vijjog.  Leszállva egy  törékeny fűz oldalágára fázósan gubbasztva várakozik.  

Majd távoli holló károgás  hangja érkezik meg hozzám. Már látom is a kergetőző madarakat. Hideg tél ide vagy oda. A holló pár vadul forogva űzi egymást a szerelem hevében.  Az éhség azért lehozza őket a földre.  Beballagnak a megfagyott csalira. 

 Ezt már az ölyv sem nézi tétlenül. Elrúgja magát a fáról és szemből bevitorlázik a les elé.  Pont jó irányból.  De várakozik amíg a hollók lakmároznak.
Nem sokáig esznek ,mert elég bizalmatlanul fogadják a leshelyről kikandikáló objektív mozgását.
El is repülnek. 

Így már szabad az út az ölyvnek a döghöz.
Ahogy lenni szokott más ölyvek is kiszúrják, hogy biztonságos a terület és körözgetve közelebb messzebb leszállnak.  Tisztes távolságot tartva, elkerülve a konfliktust.
Sajnos a fehér ölyv ma nem jött.
Pedig igen jó fények voltak.

Nagy tülekedés volt a les előtt de mindenféle agresszió nélkül. Végül is jut mindenkinek, olyan mennyiség van oda téve.

A hideg  felemészti a  várakozási erőmet és kikényszerít a lesből. Nehezen mozog a térdem a kényelmetlen ülés után. 
Jólesően ülök az autóba, elindulva várom, hogy a motor meleg beáramoljon.

Ahogy  haladok a tó melletti úton  ismerős ölyv ül az akácfa csúcsán

Gatyás ölyv. Pont ugyan azon a fán pihen amin egy hete láttuk a sas szinkron idején.
Látszik, hogy olyan vidékről érkezett ahol nagy autó vagy emberforgalommal nem találkozik.
Mert egészen bizalmasan tűri, hogy az útszélén leállva készítsek róla egy pár képet.
Most jobbak a  fények mint a múlthéten.

Beérkezve a városba a házak fölött közvetlen két hatalmas madár kering . Mint ha most szálltak volna fel . Két parlagi sas  vitorlázik alig 50 méter magasan . Teljesen bent a városba a házak fölött!
Gyors fékezéssel megállok az útszélén.  Kiugrok a fényképezőgéppel . Csak úgy állvány nélkül a kocsi tetejére támaszkodva  tudom őket követni. 

 Jó pár kört leírnak felettem.  Kezdeti emelkedés után  meredeken visszaejtik magukat. Mintha csak meg akarnának jutalmazni, hogy jókor voltam jó helyen.
Hatalmas élmény és szerencse volt itt velük összefutni. 
Szinte hihetetlen, bent a város egyik forgalmas utcáján fotóztam őket.
Néztek is rám furcsán a kocsikból, hogy mit csinálok kicsavart pózban az égnek meredő gép mögött.

Nagyon örültem ennek a szerencsés találkozásnak.

Sasszinkron 2017

Sasszinkron.

Most már tradicionálisnak mondható, hogy évek óta a Bükki Nemzeti Park munkatársával, Magos Gáborral közösen töltjük el ezt a napot. Az elmúlt években szinte mindig a rossz időjárás nehezítette meg az eredményes megfigyelést. Idén viszont biztatóan alakult a hét. Igazi kemény fagyal, bár hó nélkül közeledett a hétvégi esemény.
Legalább nem akadunk el a sárban, gondoltam...
És valóban sár nem lett, helyette viszont esett 40 cm hó! Ennek nagyon örültünk, de gyorsan le is lohadt az örömünk mikor a műútról le akartunk térni bármelyik földútra. Komolyabb gumi kellett volna ehhez a hóhelyzethez.

Sebaj, körbejártuk így is az ismert revír területeket. A parlagi sasok a nagy hideg ellenére is egész jól tartották a fészkelő helyük környékét. 

A szokásos, egerészölyv, vörös vércse, nagy őrgébics megfigyelések mellett egy gyönyörű tollazatú gatyás ölyvhöz is sikerült elég közel kerülni.

Eredményes nap volt a nehézségek ellenére. Nem is emlékszem mikor láttam ilyen nagy havat a sík területen. Gyönyörű volt. 

Hófehérke!

Szilvesztert ide vagy oda ott motoszkált a fejembe a fehér ölyv. Sajnos elég nagy köd van már két napja. Így a hajnali fényekre nincs esélyem.
Na sebaj kimegyek megint a leshez, megnézem mi mozog a közelébe. Megint csak a szokásos déli szabadidőmet használom fel erre. Kiérve a tóhoz látom, hogy egy "sima" egerész ölyv kajálgat a csalin. A nádason keresztül óvatosan közeledek a leshez, de a madár kiszúr és elrepül.
Nem baj , úgy sem te vagy a célom most.

Elhelyezkedek a kényelmesnek nem igazán nevezhető tákolmányba. Egy műanyag ládán ülve kémlelek ki a szúnyoghálós réseken. Szúnyog most nincsen, de hideg annál inkább.
Viszont a zúzmara pont tökéletesen finoman szegélyezi a tölgyleveleket amit a beülő fa "díszítésére" tettem ki.
Pont ez volt a tervem, hogy egy szép havas világos háttér előtt a zúzmarás tölgylevélre ülve fotózom le a fehér ölyvet. Ezen merengek de délután egy órakor nem nagy élet mutatkozik. Még a szarkák sem mozognak. Biztos jól laktak reggel...

Nézelődök az oldalsó réseken, távolban horgászok ülnek a jégen mozdulatlanul. Várják a kapást.
Nekik is hasonlóan fázhat a lábuk mint az enyém. 

Vajon ki az őrültebb ők vagy én?

Hopsz, valami suhanás szerű hang hallatszott a les felett. És a következő pillanatba vitorlázva ereszkedik le a fehér ölyv a les elé! Ezt nem hiszem el. Még egy fél órája sem ülök itt... 

Meg se mozdulok, nehogy megriasszam. Nincs most üveglap, vastag falú leskunyhó. Csak egy vékony vászon anyag választ el a külvilágtól. A madár szerencsére enni jött. Futólépésbe siet a friss csali felé. A legjobb falatokat kezdi el húzni, tépni. Amit most hoztam ki az nincs összefagyva, így tetszik neki nagyon.

Jó félóráig eszegetett , nem zavartatta magát. Semmi más madár nem jött ez idő alatt.

De jó lenne felrepülne a beülő fára... Itt a földön nem igazán szép a környezet.
Nincs hó, így a  fagyott föld a kiálló növényszárakkal nem igazán mutatós.
Hú, most elkezdett fészkelődni, emeli a szárnyát.
Igen! Felrepült a beülőfára.!!!

Sajnos háttal felém ült fel, de sebaj, ott van... A Zúzmarás , tölgylevéllel díszített kellékbe beülve.
Majd nem tökéletes...

Jobban mondva még lehet, hogy így még jobb lesz. Tekinget minden felé. Hátranézve méltóságteljes lenézéssel tekint rám...
Gyönyörű madár. Hihetetlen, hogy itt ül előttem. Fantasztikus! El sem hiszem, hogy a legelső kiüléskor, délben berepült a madár. Nem gondoltam volna álmomban sem, hogy így sikerül ez a nap. 

Végül tökéletesen olyan képet sikerül készítenem ami a fejemben tervként már egy éve megszületett.