Zúzmarás évvége

Az év útólsó napja.. Nem lehet otthon ülni. Ilyen zúzmara takarást már nagyon rég láttam. Sőt talán soha.. Így tovább próbálkozom a nagy tervemmel. Zúzmarás erdei tisztás nagyvaddal.. Ma elkísért a barátnőm is a fotózásra. Az egyik lesnél szarvasokat vettünk észre. Kezdődhet a kúszás mászás. Sajnos hó nincsen így a csontkeményre fagyott erdei úton lassan lehet haladni. Az utolsó 100 métert egyedül teszem meg. Szinte végig négykézláb, kúszva, guggolva. Egy, az útra kihajló bokor takarásában maradok. Szerencsére ezt is vastagon takarja a zúzmara lepel, így kellően eltakar a kíváncsi szarvas szemek elől. Óvatosan felállítom az állványt, rajta a géppel. Megpróbálom centiről centire kijjebb tenni a bokor takarásából. De közben oldalról egy fiatal bika jön fel az útra. Nem merek már tovább mozogni így marad ez a pozíció. A szarvasok gyorsan kiszúrnak. Sajnos elég hangos a fényképezőgép hangja exponáláskor.. De azért sikerült egy két " zúzmarás képet" készíteni..
Tovább mentem, megnéztem még egy szórót ahol egy süldőt sikerült bekúszni. Annyira elvolt foglalva a hótúrással, hogy egyáltalán nem vett észre. Őt még a fényképezőgép kattogása sem zavarta.
Igazán hangulatos évutólsó nap volt.

Boldog Új Évet!

Zúzmara

Az elmúlt hetek hideg, ködös időjárásának köszönhetően szépen megvastagodott a zúzmaralepel. Sajnos hó nincs. De így is gyönyörű, fehér bunda borítja az erdő fáit.
Rég szeretem volna már zúzmarás környezetben, monokróm színekkel valami nagyvadat fotózni.A zúzmara egyik feltétele a ködös, hideg idő. Ez az időjárás viszont nem túl kedvező a nagytelés fotózáshoz.
A mai nap úgy ítéltem, hogy a köd elvékonyodott annyira, hogy fotózni lehessen.
Sajnos csak egy kossal sikerült összefutnom..
De nem adom fel, ki kell használni a zúzmarás időszakot. =)

Hózúzás.

A tegnapi kirándulás adta az ötletet.
Két hete tartó hideg, ködös időnek köszönhetően hihetetlen vastag zúzmara borítja az erdőt.
Barátokkal kirándulni voltunk és akkor láttam, hogy sok fáról már magáról hullik a fagyos teher alá. Próbáltam ezt a pillanatot lefényképezni. Nos ez így kivitelezhetetlen. Nem lehet tudni melyik fáról fog lehullani a zúzmara.
Majd a többiek játéka adta a megoldást. Ugyan is azzal játszottunk, hogy míg valaki elhalad a fa alatt addig a másik ember megrúgja a törzsét és beborítja a hóesés.
Nos ezen felbuzdulva ma a testvéremmel céliráynosan nekivágtunk az erdőnek. Olyan fákat kerestünk ami szépen megkomponálható egy lassúzáras zúzmara fátyolhoz.
Szegény tesóm délutánra már igen elázott, mert nem tudtam betelni a látvánnyal.
Na azért ő is élvezte.

Azt hiszem meghatározó nap volt ez kettőnk életében..

Első képek a kunyhóbol.

Fényképezőgéppel felszerelkezve ültem ki a leskunyhóba. Eddig csak távoli megfigyeléseket végeztem, hogy ne zavarjam a madarakat.
Nem is gondoltam volna, hogy a szajkók lesznek a legnagyobb számban. Ez a félénk erdei madár nem zavartatta magát a kunyhó előtt. Kíváncsian nézegettek a tegnapi nyest tetemét. Ráültek, csipkedték. Mókás volt látni, hogy az eddig félelmetes ragadozó most beszálló fa ként "üzemelt" a szajkóknak.
A kiszórt magok közül a dió volt a legnagyobb sláger nekik. Fél óra alatt kiválogatták a napraforgó közül és elrepültek eldugni az erdőbe..

Leskunyhó

Kész lett a leskunyhó.=) Többszöri átépítés és áthelyezés után a végleges helyére került. Legalább is ezen a télen itt lesz. A Rónya oldalon. A korábbi lesek tapasztalataiból tanulva megdöntöttem az üveg felső részét egy kicsit befelé. Így nem a közvetlen előtér tükröződik benne hanem az égbolt. Így bízunk benne, hogy a madarak nem fognak nekirepülni. A les előterében énekes madaraknak van kialakítva apró mag etetőtér. 15-20 méterre beülőfával ölyveknek van kihelyezve csali hús. Most már jöhetne a hideg és a hó..

Tekers-völgyi bika

Katával mentünk ki szarvasbőgést hallgatni délután.
Korán indultunk egy kicsit így elsőnek felültünk a Rónya lesre. Innen messzire ellátni, hallani. Csendes volt még a környék. A szarvasok még pihentek.
Egy kölyök rókát vettünk észre a szemben lévő oldalon ahogy óvatosan somfordált a patak felé. Nagyon mesze volt.
Ölyvek keringtek előttünk. Kihasználva a délutáni meleg időt egyre magasabbra köröztek. Valószínű az idén kikelt fiókákkal gyakoroltak a szülők mert nagyon indulatosan vijjogtak nekik.
Élveztük a kellemes időjárást, gyönyörködtünk az ezernyi színű domboldalba. Majd hirtelen a völgybe egy erős hang tódult lefelé.
Korán elkezdődött ma.Még csak délután 3 óra volt.
Így gyorsan szedelőzködtünk és elindultunk a hang irányába. Fél úton letáboroztunk mert nem jött újabb bőgés így nem akartam tovább menni iránytalanul.
De nem kellett soká várni a szemközti domboldalon megjelent egy bika és egy tehén. Nagyon terelgette, szagolgatta az egyetlen partnerét. Az incselkedve nagyokat szökkent előtte. A bika szinte mérgesen rámordulva bőgött. Jelezve, hogy még is csak ő az úr.
Sajnos elég messze voltak, de bőgő bikát még sem hagyok ki fotózatlanul.=)
Mikor láttuk az irányt, hogy merre tartanak megpróbáltunk rájuk mozdulni.

Átkelve a Tekeres patakon, Hajnácskő felé húzott a bika hangja.
Már egész közel jártunk hozzá de sűrű bokroktól nem láttunk belőle semmit.
Egy tisztás szélén letáborozva megpróbálkoztam a bőgőkürttel. A bika hevesen válaszolt és izgatottam verdesett az agancsával, de nem közeledett.
Ezt játszottuk úgy 15 percen keresztül. Néha úgy tűnt közeledik majd máskor meg mint ha távolodna. Közben csak forgott és ezért hallottuk így.
Nem volt messzebb 40-50 méternél de még csak az agancsának a hegyét sem láttuk meg.
Egyszer csak valami gyanús lett neki vagy fordult a szél mert elhallgatott és óvatos neszéből hallottuk, hogy távolodik.
Sajnos ma sem jött lő-távra a szarvas, de így is élményekkel teli délutánunk volt.
Amikor Kata velem van mindig szerencsét hoz.=)

Szarvasbőgés

Napok óta a szarvasok nyomában vagyok.
Sajnos kevés sikerrel.
Túlságosan meleg van és nagyon száraz az erdő. Minden lépésre hangosan csörren az avar, pattannak az ágak.
Ma reggel más taktikát találtam ki. Eddig megpróbáltam a bőgő bikára rácserkelni, most megpróbálok elé kerülni.
Még sötét volt mikor a Nagy-serpenyő völgybejáratához értem. Útközben próbáltam behatárolni, hogy melyik bika honnan bőg és legfőképpen, hogy merre mozog a tehenei után. Egy jó hangú, morcos uraság velem párhuzamosan halad a völgyben felfelé. A köztünk lévő távolság kb. 300 méter lehetett.
Még nagyon sötét volt így próbáltam időt nyerni és elé kerülni. Szép komótosan halad felfelé a völgyben. Szerencsére viszonylag sokszor bőgött így folyamatosan tudtam, hogy hol tart. Ahogy világosodott már gyorsabban tudtam haladni így előre siettem és egy alkalmasnak tűnő kis tisztás szélén letelepedtem.
Álcahálót kifeszítettem magam elé egy bokorra, kidugtam rajta az objektívet tüzelésre készen. A bika most egy ideje már nem mozdult. Egy helyről szólt a bőgés a szemközti domboldalon. Elővettem a bőgőkürtöt, hátha megtudom vele mozdítani.
Szinte árulásként hasított a völgybe a bőgőkürt hangja.
A válasz azonnal és keményen érkezett. Bőgve, futva, törve-zúzva közeledett a harcos. Gyorsan lehelyeztem a kürtöt magam mellé és vártam. A nagy lendület 50 méter után elfogyott a bika részéről. Még mindig volt köztünk 120-150 méter távolság és a kis tisztás után kefe sűrű bozótos. Így a szarvasból semmit nem hallottam.
Nosza bőgjünk neki újra. A bika ismét hevesen reagált. De nem nagyon akart eltávolodni a tehenektől. Folyamatosan bőgtünk egymásra és a bika egyszer csak elindult felém.
Már egészen közelről hallottam a bokrok zörgését ahogy agancsával próbál utat törni benne. Már csak 50 méterre lehetett előttem mikor irányt változtatott és nem a tisztásnak tartott, hanem egyenesen felém jött.
Így mikor már észrevettem a bikát nem volt messzebb mint egy kődobás.
Nem is fért bele a 400-as "optikába"..
Annyira ütötte az előtte álló bokrokat, hogy semmit nem hallott a fényképező gép csattanásaiból. Folyamatosan bőgött. Pont szemben állt velem, 8-10 méterre. Jól láttam a tekintetét, a remegő nyakát az erőlködéstől. Fülsüketítő volt ez az orgona. A rigyető szaga mindent átjárt, keveredve az őszi erdő avar illatával. Ez a legvarázslatosabb erdei kavalkád..

Egyszer csak közvetlenül mögöttem egy másik bika bőgése ijesztett meg. Meg sem mertem mozdulni, hiszen hátulról semmi takarásom nem volt. Abban bíztam, hátha a két bika pont előttem fog összeverekedni. Sajnos az új jövevényt erősebbnek gondolta a korábbi bika és olyan hirtelen és csendben eltűnt, hogy észre sem vettem, hogy mikor.
A most érkezett szarvas valóban öregebb volt de azért megküzdhettek volna a tehenek kegyeiért.=)
Sajnos ő sem maradt a porondon sokáig. Vetélytárs nélkül, furcsán tekingetett, hogy hova tűnt mindenki. Majd szinte nesztelenül ő is elballagott.
Sajnos igazán jó képek nem születtek, mert túl közel jött ki a bozótosból a bika.
Hihetetlen élmény volt 8-10 méterről, megcsodálni ezt az őserőt amit egy bőgő szarvasbika képvisel..

Triglav Nemzeti Park

Másfél-hetes Szlovéniai kiránduláson voltam haverokkal. Egy nagyon kellemes benyomású országot jártunk be. Sátras kempinges kirándulás volt.
Lenvádnál érkeztünk az országba, szét is néztünk a városba, majd az első éjszakánk Ptujba volt. Egy nagyszerű termál kempingben. Megnézve a környéken található szőlő hegyeket és boros pincéket indultunk tovább Ljubljana felé. Gyönyörű város.. Nagyszerű kilátás nyílik rá a környék hegyeiről. Következő úticél Postojna volt a cseppkőbarlang. Hatalmas és profi modon feltárt bemutatott barlang ez. Egy kis vonattal lehet megközelíteni a hegy belsejében induló gyalog útvonalakat. Erdemes ellátogatni a közelben található Predijama kastélyba.
Brutális ..
Az este mar a tengerparton ért minket Piranba.. Egy igazi gyöngyszem ez a város. Keskeny sikátorok, meredek kis utcák, gyönyörű kilátás a várból az öbölre. Két nap tengerpart után végre hegyek következtek.
Triglav.. Felvonoval mentunk fel a Vogel-ra majd onnan túrázás. Gyönyörü képeket lehetett itt keszíteni, bár borongos idő volt. De így legalább lehetett játszani hosszú zársebeséses képekkel. Külön váltam a csapattól es egyedül hódítottam meg egy jeges, gleccserszerű hasadékot. Útközben legelésző zergecsapatot riasztottam meg. Persze a nagylátó objektívvel nem lehetett róluk értelmes képet készíteni. Egy idő után hatalmas, függőleges sziklafalak állták el a továbbhaladás útját. A visszaút talán még nehezebb volt mint a hegyoldal megmászása.
Kellemesen elfáradtam.=)
Este Bohinjska Bistrica nevű község kempingjébe aludtunk. Gyönyörű hegyek, ködös völgyek vették körbe a sátrakat. A hazaút során egy napot a Bledi-tó és környékén kirándultunk. Majd Mariborba megnéztük Európa legidősebb termő szőlőtőkéjét.
Igazán gyönyörű kirándulás volt ebben a kicsiny, de változatos országban.

Küszvágó csér

Mai nap észrevettem meló közben, hogy egy kiugró sziklán a küszvágó csérek randevút adnak egymásnak. A hím madár udvarlása jeléül halat hordott a párjának.
Kész is lett a haditerv és késő délután a sziklás tengerparton hasaltam madárra várva.
Nem is kellett túl sokat várni és a csérek újra birtokba vették a sziklatömböt.

Csigaforgató

Napok óta tervezek, próbálok egy fejembe lévő képet megvalósítani.
Most végre sikerült..
A csigaforgató a gránit sziklás parton keresgélt. A képkészítésekor az objektív előterébe hagytam, hogy belógjon egy szikla. A háttérben lévő gránit tömbök is kiestek a mélységélesség tartományából. Így egy nagy "vattacukor- habba" állt a madár.

"szürke gém telep"

Ma meló után gondoltam átkenuzok az egyik lakatlan szigetre ahol már korábban, több fekete fenyőn fészkelő szürke gémet(Ardea cinerea) megfigyeltem. A sziget egy része őserdő sűrűségű kaotikus, dzsungel. Fenyő, nyírfa, áfonya, törpefenyő, szeder alkotta szinte járhatatlan erdőkép, mintha nem is Európában lennék..
Az otthoni szürke gém fészkelő helyekhez szokott szememnek hihetetlen furcsa fekete fenyők csúcsán lévő hatalmas fészkek. 2-3 hektáros szigeten 25-30 pár gém fészkel.Sőt még egy holló pár fiókáit is észrevettem a fenyők csúcsán. A talajon is léptem nyomon madarakat zavar fel az ember. Fészkéről eltotyogó pehely récék, hangosan riasztó csigaforgatók, az embert szinte megtámadó hering sirály, ezüst sirály, dolmányos sirályok. Vagy egy kicsit bátortalanul támadó viharsirályok. Közvetlenül az erdő szélén egy kanadai ludat latok kotlani a fészkén. Elkerülöm, hogy ne zavarjam.
Idillikus paradicsomi állapot.=)
Bemászom a fák közé az "erdőbe". A szürke gémek hangosan kiabálva, köröznek a fejem felett. Elrejtőztem egy sűrű bokor takarásában és így a madarak elkezdenek visszaereszkedni a fák csucsaira. Ilyen közelről látva lenyűgöző méretű egy szürke gém.
Nem zavargatom tovább a költő madarakat gyorsan elhajózok a szigetről..

Őzfül.

Napok óta lesben vagyok az egyik lucerna tábla szélénél. De mindig messze jönnek ki az őzek.
Ma elhatároztam, hogy nem hajnalba megyek ki, hanem megvárom míg elfekszenek és megpróbálok rájuk cserkelni.
Úgy is lett. Így elég volt 8 órakor indulni. A tábla szélénél távcsövezve egy sutát és egy fiatal bakot láttam kb. 4-500 méterre a lucernásba. Hátizsák, távcső marad. Fényképezőgépet egy egylábú állvánnyal megerősítve, elindultam. Még elég kicsi volt a lucerna így igen csak hajolva kellett közlekednem. Szerencsére nem felém feküdtek. Csak az agancs és a fülük látszott ki fekve a lucernából.
Már csak úgy 100 méterre lehettek mikor észrevettem tőlem balra úgy 50 méterre egy másik őzfület. Az is suta volt. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy ezt cserkelem be, de maradtam a baknál. Annak még is csak van valami a fején.=)
Félig kúszva-mászva közeledtem feléjük. Magam elé tartva az állvány félig kihúzott lábát.
20-25 méterre sikerült megközelítenem a bakot. Úgy döntöttem nem megyek közelebb, ez a távolság jó lesz ha feláll majd. Belőttem az élességet, megnéztem a értékeket és vártam.
Egy pacsirta emelkedett meredeken az égnek folyamatos, hangos énekléssel figyelmeztet, hogy közel merészkedtem a területéhez..
Nézegettem a kis bakot. Tetszett ahogy forgatta a fejét és néha felém nézve csak az agancs és a füle látszott ki a zöld mezőből. Készítve egy képet azonnal meghallott a bak. És nem ám szép finoman felkelve, figyelve pózolt volna. Hanem azonnal felugorva már fordult is és sebesen elviharzott...
Na szép, gondoltam magamba.
Ezt nem teljesen így terveztem.
De ahogy visszanéztem a képeket (a java persze bemozdult) megörültem az "őzfüles" képnek. Pont olyan lett mint ahogy elképzeltem.
Így elégedetten sétáltam vissza az otthagyott hátizsákért.

Énekes hattyú

Svédország..Styrsö..
A munka mellett azért marad időm madarászni. Ma sikerült kifigyelnem egy Énekes hattyút (Cygnus cygnus).
Elég csapzott volt szegényke és egyedül is volt. Teljesen barátságosan úszkált egy öbölben.