Sár-hegyen..

A tegnapi hangyaboglárkákon felbuzdulva ma ismét macro objektívvel sétáltunk a hegyen. Nem volt különösebb célunk csak pillangókat próbáltunk fotózni.
Nagyon meleg volt.
Így a rovarok is élénkek, aktívak voltak. Nehéz volt őket fotózni. De hatalmas élmény volt az ezernyi színes, röpködő kis élőlények között lenni. Teljesen átjárt az idilli hely varázsa. Nos igen a Sár- hegy különleges területe az országnak.

Szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon)

A szürkés hangyaboglárka élettere az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában, ahol sok helyen kipusztult vagy a kipusztulás szélére került.
Hazai populációi szórványosan az egész ország területén megtalálhatók, amelyek között még mindig vannak nagy egyedszámú, stabil állományok (pl. a gyöngyösi Sár-hegyen).

Élőhelyei láp- és mocsárrétek, ahol tápnövénye, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nagyobb számban előfordul. Ez a lepkefaj speciális életmódja miatt került aktuálisan veszélyeztettet helyzetbe. ORSZÁGOS NAPPALI LEPKE MONITOROZÁS
Egyrészt speciális tápnövényigénye következtében. Majd maga növény elterjedése is nagyon korlátozott. A kornistárnics védett növény, inkább mészkerülő; kiszáradó láprétek, hegyi rétek, szörfűgyepek növénye, de előfordul mocsárréteken, nádasokban, fűzlápokban, erdeifenyvesekben és gesztenyésekben is.) Másrészt a fajra jellemző obligált mirmekofilia miatt fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges bizonyos hangyafajok jelenléte az élőhelyen.

A lepkék július közepétől augusztus első harmadának a végéig repülnek, a rajzáscsúcs július-augusztus fordulójára esik. A lepkék a petéket a kornistárnicsok virágbimbójára helyezi július utolsó harmadában, augusztus első harmadában (a fehér peték jól láthatók a sötétlila virágok külső részén). Az imágók erősen territoriális viselkedésűek, kis mozgáskörzetűek.

A hernyók kikelésük után belerágják magukat a tárnics virágába és a lédús, még éretlen magkezdeményekkel táplálkoznak, majd a harmadik lárvastádiumban kirágják magukat a magházból, és "lepotyognak" a talajra (augusztus folyamán). A kihullott hernyókat hangyadolgozó (Myrmica-fajok, ) a bolyba viszik, és ott "kakukkfiókaként" nevelik tovább. A lepke lárváját olyan vegyi anyagok borítják, mint a Myrmica rubra nevű helyi hangyafajét. A hangyák a lárvát vegyi álcája miatt sajátjukként azonosítják és becipelik a bolyba, ahol táplálják és felnevelik, egészen addig, amíg fel nem nő.
A lepke hernyója a hangyabolyban bábozódik, majd a következő év júliusának végén újból imágóként kel szárnyra. Mindezekből következően ez a lepkefaj egyrészt igényli, hogy július közepétől augusztus végéig virágzó kornistárnicsok legyenek a réten; másrészt fejlődésük elképzelhetetlen a megfelelő hernyógazda nélkül.

Szivárvány

Napok óta nagyon változatos időjárás van itt a szigeten. A korábbi közel 3 hétig tartó kánikula után borongósabb, felhősebb változékony idő lett.
Ma egész nap jöttek mentek a felhők, gyors zápotokkal. De közte vígan sütött a nap. Késő délután egy egészen sötét, viharos felhők érkeztek nyugat felől. Abba bíztam, hogy a lenyugvó nap majd a horizont és a felhősáv között fog lebukni és szép vörös színben borítja be a parti sávot. Tegnap este is így volt.
Meló után Katával felmásztunk a közeli sziklakilátóponthoz. Már útközben permetező eső hullott.
A magaslatra érve hihetetlen látvány fogadott.
Ezernyi vízcseppen keresztül a lenyugvó nap vörösre festett mindent ami csak nedves volt. Szinte világítottak a sziklák, a bokrok ágai.
És a távolban egy gyönyörű szivárvány kötötte össze az apró szigeteket. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. A csepergő eső ellenére sokáig elidőztünk gyönyörködve a hihetetlen kilátásban. Az eső felhő átvonult felettünk és a szárazföld felé távolodva, simogatta ködszerű fátylával a tengert...

Rókacsalád

A mai hajnal ismét a rókavárnál virradt rám. De most északi irányból közelítettem meg a sziklafalat, így felülről tudtam észrevétlenül meglesni őket. Óvatosan megközelítettem a szikla peremét és hasalva lenéztem. sehol sem láttam a kicsiket. Majd egy kis idő múlva meghallottam, hogy egészen kint az erdőben a fák között játszanak. Az ágak között hol itt hol ott pillantottam meg őket. Észrevettem, hogy az anyuk is ott van velük. Elhelyezkedtem a sziklafal egy kiugró peremén, feltámasztottam az objektívet a pulóveremre és fekve vártam, hogy majd visszajönnek a sziklák közé.
Jó fél óra várakozás után az anya róka gondolt egyet és elindult oldalt a sziklafalat megkerülve felém. Nem vett észre csak mikor kattant a fényképezőgép zárja. Szerencsére óvatosan továbbállt a kicsik semmit nem vettek ebből észre. Az egyedül maradt rókatestvérek is biztonságosabbnak látták ha visszahúzódnak sziklafal közelébe. Erre vártam. Sajnos nem a legjobb perspektíva volt így felülről fotózni, de legalább nem szúrtak ki olyan gyorsan. Elég óvatosak voltak a kis rókák, bizalmatlanul tekingettek felfelé, de nem menekültek el egyből a sziklaüregekbe. Így sikerült róluk egy pár képet készítenem.
A délelőtt gyorsan elrepült ahogy melegedett az idő elhúzódtak pihenni..

Kölyökrókák

Ma hajnalban Hajnácskőre mentem fotózni. A Nagyserpenyő völgyben mentem fel, végig a kőtenger mentén. A völgy felső fejezetét függőleges fal zárja le. A 12-15 méter magas sziklafal töve ideális búvóhelye az ide fialó vörös rókának. Korábbi években is rendszeresen itt születnek, nőnek fel a völgy kiragadozói. Óvatosan közelítve a sziklafalat már messziről észrevettem az erdő peremén játszadozó kis rókákat. A sigmonsterrel nem volt egyszerű megközelíteni őket. A 3 kis róka közül csak egy maradt kint egy fotó erejére a többi bemenekült a szikla repedések közé. Egy kidőlt fatörzs mögött hasalva az objektívet arra fektetve próbáltam fotózni. Sajnos hangosak a mai dslr gépek. Így egy képet engedélyezett mára a rókaifjú. Sebaj, holnap a sziklafal felső részéről fogom meglesni őket..

Kőtenger

Abasártól Észak-keleti irányba található a Tekeres-völgy és a Vár-völgy között egy hordalék kúp. Neve Tatármező.
A Déli Mátrából lefutó patakok építették az elmúlt pár millió évben. A Tatár-mezõ a Mátra, egyúttal hazánk legegységesebb, bontatlan, durva anyagból felépülõ hordalékkúpja leglátványosabb iskolapéldája a középhegység elõteri hordalékkúpjainknak.
A földtani jellegzetessége és a rajta található sajátságos növényvilága védettséget érdemelne.

Ha tovább haladunk Északi irányba a Nagyserpenyő nevezetű völgybe érünk. A völgyet teljes hosszában ( kb 1200-1300m) kőgörgetek, kőtenger borítja. Helyenként már szigetszerűen beerdősült. De jól kivehető a korábbi nyomvonala ilyen helyeken is.
Tavasszal a hóolvadást követően hallani ahogy patak csörgedezik mélyen a kövek között.
Különös hangulata van ha köveken ugrálva végig "sétálunk" a völgyön. Az alsó részeken csak bokrok határolják, egy egy köris, fehérnyár, tölgyfa kíséretében. Fentebbi régióban már egészen behatolt az erdő a kövek közé. Itt már szálerdő jellege van csak épp a talaj hiányzik. Az állandó árnyék és a kövek között csörgedező pataknak köszönhetően mindent elborít a gyönyörű mély zöld moha.
Az idilli nyugalmat egy egy muflon csapat füttyentése zavarja meg. Majd látjuk ahogy akrobatikus ügyességgel futnak át a köveken.
De korábbi élet nyomait is fel lehet fedezni ha figyelmesen járunk. Számtalan eltört vagy félbehagyott malomkövet találni. Gondolom itt a helyszínen elkezdték kifaragni és ha nem sikerült az maradt is itt.
Érdekes látni, hogy ezt a követ vajon mikor faragta ember?
Korábbi életek igen nehéz és kemény munkáinak nyomai..
A Kőtenger minden évszakban más arculatát mutatja. Nekem legjobban a ködös napokon tetszik.
Ilyenkor nem látni a határoló bokrokat fákat és valóban tengerszerűen veszik bele a ködfátyolba..

Bővebben és geológiailag pontosabban olvashatjátok,
Csapó Tamás: A Mátrai Serpenyő-völgy és környéke című írását.

Ragadozómadár megfigyelés

A Bükki Nemzeti Park munkatársaival ragadozómadár megfigyelésen voltunk a hétvégén. Revírterületeken próbáltuk a nászrepülő vagy már a táplálékot hordó madarat megfigyelni. Magos Gáborral a délelőtt folyamán a Verpeléti vulkánkúpra másztunk fel. Innen úgy gondoltuk jó nagy területet belátunk. A kilátás szép volt, az időjárás is, de ragadozó madarat nem túl sokat láttunk. Egy parlagi sas vitorlázott csak a délelőtt folyamán.
A többi helyen lévő megfigyelőkkel telefonos egyeztetés után ugy döntöttünk, hogy délután egy kicsit északabra helyezzük magunkat. Elmentünk Sirok-kőkútpusztai részre. A falu után egy frissen kaszált részen álltunk meg az autóval. Itt nem is kellett sokat várakozni, hogy lássunk egy fekete gólyát. A mellettünk lévő vizes, kaszálóra szált le vadászni. Majd nem sokkal ezután egy kígyász ölyv ereszkedett egészen közel hozzánk. Majd lecsapott tőlünk kb. 150 méterre a réten és egy szép, méretes siklót zsákmányolt. Lábával forgatva, próbálta elfogyasztani röptibe. Nagy élmény volt mindnezt megfigyelni kb 100-150-es távolságrol.. Persze fényképezőgép nem volt nálunk.. A nap során a 3 megfigyelő csoport látott: 3 fekete gólyát, 6 parlagi sast, 3 békászó sast, 5 kígyász ölyvet... Azt hiszem jövöre érdemes lesz szétnézni a Dél Mátra, Abasár- Kisnána vonalán is..

Szalakóta odú kihelyezés

A Bükki Nemzeti Park munkatársaival szalakóta odúkat helyeztünk ki.

Szent Anna kápolna.

Egész délelőttös "üres" cserkelés után megpihentem a Rónya-kövön.
Nem volt nálam távcső így a nagy sigma objektívet használtam annak. 800mm-en egész jól funkcionál ebben a munkakörben is.=) A lencsén keresztül nézve tűnt fel, hogy a távoli Szent- Anna kápolna, ilyen magasról nézve mennyivel másabb képet mutat mint ahogy megszoktuk a falu felől. Jó 100 méterrel magasabb a Rónya gerinc mint a Sár-hegy szemközti vonulata. Gondoltam kipróbálom a sigmát tájképre is.
2-2,5 kilométerre lehet tőlem a kápolna.
A kevés hó és zúzmara szép monokróm jelleget kölcsönöz a képnek. illik a kápolna hangulatához.
A nagy távolság ellenére meglepően jó minőségű kép lett.

csonttollú (Bombycilla garrulus)

Ma délelőtt kimentem megnézni, hogy milyen mozgás volt az elmúlt napok a leshelynél.
Igen meredek, sziklás domboldalon kell felmászni a Rónya gerincig a hol a lesem van.
Jó kimelegedtem így leültem egy kicsit nézelődni.
Kis idő múlva csonttollúak távoli hangját hallottam meg. Elindultam a hang irányába. Egy kisebb csapatot fedeztem fel egy görbe, alacsony tölgyfán. Sárga fagyöngyöt csipegették. Nem volt nálam állvány mert azt a leshelybe hagytam. Még jó, hogy ekkora monstrum ez a sigma objektív, mert így a tartó doboza is hatalmas.
Leültem a földre, magam elé vettem a dobozt, ráfektettem az objektívet és probáltam befogni a madarakat. Elég bizalmatlanok voltak és egy pár pillanattal később riadtam elrepültek. De a másik fán magasan lettek volna így inkább maradtam csak jobb helyet, takarást kerestem.
Ahogy elhelyezkedtem már szállingóztak is vissza egyesével. És mint akik soha nem ettek olyan vadul estek neki az apró sárga bogyóknak.
Lett is egyből olyan nyüzsgés, ricsajozás. A fotózás sem volt egyszerű, olyan gyorsan mozogtak. Állandóan felrebbentek, egymással vitatkoztak. Sajnos a külső termések már elfogytak így egészen be kellett bújni a madaraknak az újabb bogyókért. Így elég kusza képet mutattak a sok gally között.
Nagy élmény volt nézegetni őket. Viszonylag ritkán futok velük össze otthon.
10 percig maradtak , egy hangos rebbenéssel egyszerre elrepültek.
Néztem őket, hogy nem szállnak le a közelbe? De amíg láttam őket repültek..

Sigma

Ma nagyjából összeraktuk az új helyen a leskunyhót. Elég nagy kerülővel sikerült a helyszín közelébe szállítani. Innen még 5-600 métert kellett gyalog behordani. A delelott során tető alá hoztam, bár a hátoldala még ponyvaborítást kapott egyenlőre.
De nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki egyből. Igaz elég nagy mozgás és zajjal járt az átköltöztetés de a hely már két hete etetve van és láttam rajta szépen madarat. Így haza siettem majd fényképezőgépet magamhoz véve visszamentem.
Szinte alig helyezkedtem el mikor két holló jött a közeli fákra. Az új leskunyhótól nem zavartatva magukat perceken belül mar a kirakott dög körül óvatoskodtak. De valami még is gyanus lehetett nekik mert kajálás nélkül tovább álltak.
Nem sokáig unatkoztam mert egy egerészölyv húzott át a tisztás felett. Egy darabig o is uldogelt egy kozeli fa csucsan majd szepen levitorlázott a csalira.. Örültem neki, hogy végre napsütésben is megláthatom az új objektív tudását.
Korai volt az öröm. Egyszer csak se kép se hang a fényképezőgépben. Akkor látom, hogy elfelejtettem feltölteni az akkut...
Na szép. Akku ki melengetni kezdtem zsebre dugott kézzel. 10 perc után visszatettem. És volt benne élet. Gyorsan készítettem vele egy két képet. Majd újra kivettem és melengettem tovább. Vártam hátha lesz értékesebb pillanat amikor még jól jöhet az amper.
Jött is..
Egy gyönyörű róka személyében. Mint ha zsinóron húznák úgy jött a csali felé. Gyorsan elem a gépbe, az objektívet elfordítottam irányába és vártam, hogy közeledjen. Készítettem egy habitus "biztonsági" képet, hogy meglegyen. egészen közel jött már a leshez mikor gyanús lett neki az új építmény, vagy inkább meghallotta a gép zárjának a csattanásait. De nem szaladt el hanem érdeklődve figyelt. Most nagyon örültem az új objektívnek. Kihasználtam a 300-800mm terjedő átfogás minden részét. Sikerült egy jópofa portrét is készíteni a kis vörösről. De 3-4 kép után gyanús lett neki az idegen zaj és elosont.
Igazán jó sikerült az első alkalom az új helyen.=)
Otthon megnézve a képeket, azt hiszem ez a sigma objektív hosszú ideig társam lesz.=)

Sigmonster ,BUEK

Végre sikerült terepen is kiprobálni az új sigmát.
Első benyomások.?
Brutális..

Főleg a súlya, mérete átfogása. A minőségéről még nem akarok véleményt nyilvánítani mert még napsütésben nem tudtam kipróbálni. De eddig nagyon megvagyok vele elégedve. Bár egyértelmű, hogy elmarad a korábbi fix Canon 400/5,6-os objektív élességétől.
De zoom nyújtotta komponálási szabadság vastagon kárpótol.

Ma túráztam vele egy kicsit. 6-7 kilométert cserkeltem az egyik vállamon a gép az objektívvel , másikon az állványt cipeltem. De így nem lehetett vele kezdeni semmit. Mire összeszereltem minden élőlény a hegy másik oldalán volt mar. Inkább rajtahagytam az állványon és a lábaknál fogva válra vettem. Így már gyorsabban tűzkész voltam.=)
Készült egy két tesztfotó.