Egy testvér aki több mint testvér.

Zoli

Azt hiszem különös kötődéssel bírunk egymás felé a testvéremmel, Zolival. A gyermekkori fiús , birkózós korszakot túlélve egy sajátságos lelki kapcsolat alakult ki köztünk. Sok mindenben különbözünk, de lélek nyelve egy közös szótárból lett nekünk annak idején megírva.
Néha, sajnos az utóbbi időben igen ritkán, egy egy közös kirándulást ejtünk. Ahol útközben a világ működéséről az emberi élet mikéntjéről, az egyén boldogulásáról és a természet szépségéről is beszélgetünk. 

Most egy számomra nagyon kedves, különleges helyen barangoltunk. A Markazi Várvölgyben.
A nagyon meredek hegyoldalakkal szédítő mélységbe zárt völgyben különleges színvarázs fogadott minket. A száraz köves , meredek oldalakon a tölgyek, hársak, juharok a sárga ezernyi árnyalatával játszottak. Míg a völgyfenének csordogáló patak mentén égeres, hárs vegyült a szokatlanul alacsonyan megtalálható bükkök között. Itt a vörös szín dominált. Megannyi apró finom kis különbséggel. 

Ez a kirándulás is emlékezetes volt. Majdnem olyan mint annak idején a zúzmara fátyol túránk..
Bár az élet előrehaladtával talán keserűbb a beszélgetések hangulata.
Nehéz a felelősségteljes életvállalás, a boldogulás keresés...

De az ilyen kirándulások sokáig erőt adnak, feltöltik lelkünk kimerülő tartalékait.

Talán...