Szarvasbőgés

Napok óta a szarvasok nyomában vagyok.
Sajnos kevés sikerrel.
Túlságosan meleg van és nagyon száraz az erdő. Minden lépésre hangosan csörren az avar, pattannak az ágak.
Ma reggel más taktikát találtam ki. Eddig megpróbáltam a bőgő bikára rácserkelni, most megpróbálok elé kerülni.
Még sötét volt mikor a Nagy-serpenyő völgybejáratához értem. Útközben próbáltam behatárolni, hogy melyik bika honnan bőg és legfőképpen, hogy merre mozog a tehenei után. Egy jó hangú, morcos uraság velem párhuzamosan halad a völgyben felfelé. A köztünk lévő távolság kb. 300 méter lehetett.
Még nagyon sötét volt így próbáltam időt nyerni és elé kerülni. Szép komótosan halad felfelé a völgyben. Szerencsére viszonylag sokszor bőgött így folyamatosan tudtam, hogy hol tart. Ahogy világosodott már gyorsabban tudtam haladni így előre siettem és egy alkalmasnak tűnő kis tisztás szélén letelepedtem.
Álcahálót kifeszítettem magam elé egy bokorra, kidugtam rajta az objektívet tüzelésre készen. A bika most egy ideje már nem mozdult. Egy helyről szólt a bőgés a szemközti domboldalon. Elővettem a bőgőkürtöt, hátha megtudom vele mozdítani.
Szinte árulásként hasított a völgybe a bőgőkürt hangja.
A válasz azonnal és keményen érkezett. Bőgve, futva, törve-zúzva közeledett a harcos. Gyorsan lehelyeztem a kürtöt magam mellé és vártam. A nagy lendület 50 méter után elfogyott a bika részéről. Még mindig volt köztünk 120-150 méter távolság és a kis tisztás után kefe sűrű bozótos. Így a szarvasból semmit nem hallottam.
Nosza bőgjünk neki újra. A bika ismét hevesen reagált. De nem nagyon akart eltávolodni a tehenektől. Folyamatosan bőgtünk egymásra és a bika egyszer csak elindult felém.
Már egészen közelről hallottam a bokrok zörgését ahogy agancsával próbál utat törni benne. Már csak 50 méterre lehetett előttem mikor irányt változtatott és nem a tisztásnak tartott, hanem egyenesen felém jött.
Így mikor már észrevettem a bikát nem volt messzebb mint egy kődobás.
Nem is fért bele a 400-as "optikába"..
Annyira ütötte az előtte álló bokrokat, hogy semmit nem hallott a fényképező gép csattanásaiból. Folyamatosan bőgött. Pont szemben állt velem, 8-10 méterre. Jól láttam a tekintetét, a remegő nyakát az erőlködéstől. Fülsüketítő volt ez az orgona. A rigyető szaga mindent átjárt, keveredve az őszi erdő avar illatával. Ez a legvarázslatosabb erdei kavalkád..

Egyszer csak közvetlenül mögöttem egy másik bika bőgése ijesztett meg. Meg sem mertem mozdulni, hiszen hátulról semmi takarásom nem volt. Abban bíztam, hátha a két bika pont előttem fog összeverekedni. Sajnos az új jövevényt erősebbnek gondolta a korábbi bika és olyan hirtelen és csendben eltűnt, hogy észre sem vettem, hogy mikor.
A most érkezett szarvas valóban öregebb volt de azért megküzdhettek volna a tehenek kegyeiért.=)
Sajnos ő sem maradt a porondon sokáig. Vetélytárs nélkül, furcsán tekingetett, hogy hova tűnt mindenki. Majd szinte nesztelenül ő is elballagott.
Sajnos igazán jó képek nem születtek, mert túl közel jött ki a bozótosból a bika.
Hihetetlen élmény volt 8-10 méterről, megcsodálni ezt az őserőt amit egy bőgő szarvasbika képvisel..