Kirándulás.

Ma délután úgy terveztem, hogy kirándulok egyet a Rónya gerincen. Telefonon kerestem a vadászterület illetékesét és mondta, hogy vadásztatnak ma ott. Így máshova helyeztem át a kirándulás helyszínét.
A Dél- Mátra legszebb panorámájú völgyébe tettem egy sétát. Az utóbbi pár évben az elhagyott régi kaszáló szépen ki lett takarítva. Újra legelőként használják, egy részén kaszálják a gyepet.

A Tarnóca patak keresztezi a mély völgyben a gyönyörű panorámát. Eltolva a gabona földeket a Mátra oldalára.  Ezen a réten állt a középkorban Vécs falu. Ami a török hódítás idején elnéptelenedett. 1552-es összeírásban már lakatlan faluként szerepel. A régi templom romjai mai is látható itt.
A meredek domboldalon leülve szinte érezni a régmúlt  történelem átható jelenlétét...
A Mátra látványa szinte megzavarja az Alföldies legelő hangulatát. Keveredik a hegyvidéki fauna, flóra a síkvidéki elemekkel.

A nagy meleg már elment, de még mindig vibrált a levegő.

A meleg nyári puszta jellegzetes madarát már messziről kilehet szúrni amit egy bokor magasabb ágaira kiülve büszkélkedik a zsákmányával.  tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Egy másik gyakori madár a sordély (Emberiza calandra) is festő környezetet választott kilátó helynek.

Majd a nap végén egy barna rétihéja is beereszkedett billegve a gabona tábla fölött, prédát keresve.

Vízparton

 Biztatóan indult a reggel, mert sokkal több szürke gém és kócsag álldogált a leshely előtt a kis öbölben. 
A sötétben még csak árnyakat tudtam kivenni. A vigyázzban álló madarak kezdtek élettel telni  hajnal legelső derengő fényénél. 

Úgy néz ki ma jó idő lesz.
Talán még a nap is sütni fog  és nem csak a  tovasuhanó felhőket figyelhetem, hogy mikor lesz egy kis rés köztük.

Távolba vadásznak ma reggel. Egy két cankó futkározik kergetőzve csak a les körül. Pedig a nap első sugarai már a nádas tetejét világítják át. Foltokba a vízfelületre is jut a sugarakból.

Szépen komótosan ballagnak már a kócsagok a les felé. De mindig megállnak némán meredni egy egy zsákmány után. De hirtelen egy sokkal izgalmasabb madár ereszkedik a vízpartra.
Egy fekete gólya! Leszállva rendezi a tollazatát majd beáll ő is a mozdulatlanok sorába. 

 Sajnos nem sokáig tart az idill mert egyszer csak az összes nagy madár ijedten szárnyra kap és elrepülnek.
Körbe nézek óvatosan , hogy mi történt. Látom horgászok kezdenek kipakolna  a tópartra nem messze tőle.
Így csak  az ígéretes napfelkelte maradt.
Parti madarak visszajöttek egy idő után, mikor a horgászok elhelyezkedtek és a székükbe ülve nyugton maradtak. 

Ez a rövid hajnali les legalább szép fényekkel ajándékozott meg. 

40 éves a Magyar Madártani Egyesület.

Ebből az alkalomból emlékülést szervezett a Heves megyei csoport a Mátra Múzeumban.

 

Uhu gyűrűzés.

Madártani Egyesületi tagtársam szólt egy pár napja, hogy segítenék-e neki uhu ( Bubo bubo) fiókák gyűrűzésénél. 
Naná!
Bár az én segítségem javarészt kimerült a dokumentált fényképezésben. 
Egy Nyugat -Mátrai kőbányában  vannak a fiókák. Szám szerint 3db. 

Szerencsére a fészek párkány rész nem volt túl magasan így létrával úgy ahogy el lehetett érni.
Bár a sziklafal nagyon omlós volt. Így igen óvatosan lehetett rajta mozogni. 

Mind a 3 fióka épségben leérkezett és kezdődhetett a gyűrűzés. Ami nem is ment olyan könnyedén. Sokszor 3 "emberes" volt a művelet a rendkívül erős acélgyűrű miatt. 

Csak sikerült azért. 

Vajon viszontlátjuk őket valaha?

Vízparton

Száraz a tavasz. 
Nincsenek belvíz foltok, pocsolyák. 
Így a vonuló parti madarakat a tavaknál kell keresni.

Két hete figyelgettem már egy közeli horgásztó leapadt partszakaszát, hogy egész jó madármozgás van rajta.
A náddal szegélyezett parttól messze csillog most a vízfelület, így közvetlenül a part mentén kellett a leshelyet elkészíteni. Szerencsére nem túl merülős az iszapos  szegély így kb, 1 méterre tudok hasalni a víz szélétől.
Jelenleg...
Mert igen csak apad a vízszint.
Hétfőn elkészült a gallyakból, deszkából, álló váz amit náddal, sással álcáztam be. Egész héten kijártam és figyeltem a lest távolról, hogy mennyire fogadják el a madarak. 

Van előnye is a horgászok által járt tavaknak. A madarak egy picivel bizalmasabbak.
Már másnap a les körül szaladoztak a cankók, godák, gémek.
De azért vártam az első befekvéssel egy pár napot. Péntekig.
3:50-kor kelés, meglepően enyhe időben érkeztem a tóhoz. Sajnos azért volt ilyen idő mert borongós, felhős lett a mai reggel.
Pedig egész héten nyár volt, gyönyörű napsütéssel.
Nem baj, úgy is tesztüzem az első alkalom.  Legalább megnézem mi mozog.? Mennyire zavarja a nagy objektív látványa a madarakat. 
Fél 5 körül már bent hasaltam az iszapszagban. Különös hangulata van mindig a vízparti leseknek, távoli gémkiabálás, keveredik az ébredező récék gágogásával. A hajnali hűvös, pára leül a vízszínére, még nehezebben engedve a pírkadat fényét kibontakozni.
De elevenedik már a táj. Árnyak suhannak el a les előtt. Szürke gémek csapnak bele nagy csobbanással a vízbe. Szabad szemmel is  alig látom még őket. Fényképezni még nem lehet.
Récék ereszkednek a távolabbi öbölrészbe hangosan üdvözölve az ott alvó társakat.
A távoli derengő fény meghozza a cankók hangját is. Élesen belekiáltva a tájba kezdenek a reggeli kergetőzésbe.
Parton szaladozó apró madarakat liléket veszek észre amik a les körül az iszapban keresgélnek. Sajnos túl közel vannak, nem tudom őket fényképezni. 
Minek vesz az ember teleobjektívet ha másfél méterre jönnek a madarak. =)
Na de azért később csak sikerült elcsípni őket.
Nagy forgalom van a leskörül. Szürke gémek állnak mozdulatlanul az öbölben. Néha meglepő gyorsasággal fejelnek a vízbe. Ilyenkor ha szerencséjük van egy egy törpeharcsával csillapíthatják reggeli éhségüket.

A közelben piroslábú, füstös cankók, gólyatöcs, nagy godák keresgélnek vibráló sebességgel a vízben. Gyenge fénynél nehéz róluk viszonylag éles képet készíteni...

 Ezek a parti madarak egy pillanatra sem állnak meg. Fáradhatatlanul ide-oda futkosnak, szedegetnek.
Közben böjti réce ereszkedik az öbölbe sajnos igen messze. Gyönyörű madár. 

Szürke gémek jönnek mennek. Néha gyanakodva figyelnek a leshelyen mozgó objektív látványára. De különösebben nem zavartatják magukat. 

Majd újra visszatérnek az apró kis lilék. Amilyen kicsik olyan éles hangon hívják fel a figyelmet magukra. Így legalább időben rájuk tudok fordulni. Hihetetlen sebességgel közlekednek ők is. Alig lehet követni őket. Néha egészen közel jönnek a leshez. És mérgesen belenéznek az objektívbe. 

Jópofa madarak. 
Nem sokáig tart az idill, mert a közelbe megérkeznek a horgászok és elkezdenek a partra hurcolkodni. A gémek már korábban kiszúrták őket és felröppentek. Az apró madarak csak távolságtartóan odébb futottak.

Nem baj, így legalább észrevétlenül el tudom hagyni a leshelyet. 
Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes a mai nap. De első alkalomnak így is szépen mutatkozott be ez a tó. 
A nagy Sigma objektív igen jól jött ma. A gyorsan mozgó madarak különböző távolsága miatt nagyon jól jött a széles zoom lehetőség. A 800 mm kivételével nem készült két kép ugyan azon a nagyításon.

5D Mark II

Lecseréltem a korábbi fényképezőgépeimet. Így most egy 5D Mark II van az objektívek mögé csavarva.

Végre egy gép aminél nem csak marketing ígéret a magasabb ISO-nál is használható képminőség.
A korábbi gépeimnél is mindig beharangozta a Canon, hogy -most eljött a Kánaán, most aztán lehet fotózni iso 100 ezerrel... Majd jött a csalódás, hogy maradjunk inkább csak az iso 100 környékén ha akarunk valamit is látni a képből.

Az első napos időben teszteltem egyből a nagy Sigmával. Igazából ez érdekelt legjobban.

Nyitott rekesszel 300-600 és 800mm-en. 

Brutálisan éles nyitott rekesszel minden zoom állásba. Örömmel állapíthatom meg, hogy a gép hozta az elvárt minőséget.

A tesztelés egy kitömött madárral zajlott, de közben kapóra jött egy magányos gerle az eperfán. 

Természetesen ezen a képen, ekkora méretben nem látni mit tud a gép és az objektív.  De engem meggyőzött. =)

Sajnos az új gép élés bevetésére napokat kellett várni, mert állandósult a rossz idő. A tegnapi napsütésben sajnos melóznom kellett, de ma reggelre eldöntöttem ha esik ha fúj kirándulok egyet.
Úgy is lett. Csepergett is az eső  meg fújt is a szél. 
Nem baj legalább meglessük magasabb iso-val mit tud a gép. Sajnos 640-es érték alá nem igazán lehetett levinni, és így is csak 1/100-as zársebességet tudtam használni zárt erdőben. 

A környék összes mohás, odvas fáját lefotóztam már teszt gyanánt, mikor észrevettem egy rókát ami a hegyoldalon előttem kb. 200 méterre  kocogva vitt valamit a szájában. Lefotózni nem tudtam mert messze volt.

 Pedig milyen jó tesztalany lett volna...

De egy perccel később látom, hogy ugyan ott szalad visszafelé a róka ahol az előbb  jött. Figyeltem egy darabig mert megállt a szemben lévő domboldalon és hevesen keresgélt valamit. Úgy belemerült az avartúrásba, hogy nem vett észre amíg 100-150 métert közelebb mentem hozzá. Megtaláltam azt a csapást amin az előbb közlekedett.
Abba bíztam, hogy újra ezen fog jönni ha megy vissza a rókavárhoz. Egy nagyobb villás fatörzs közé telepedtem le.15-20 percig nézegettem ahogy a túloldalon egy kis területen belül valamit nagyon keresgél. Majd elindul felém. Köztünk egy mély völgy volt így nem láttam hol fog előttem felbukkanni.
De jól számoltam, pont előttem ért fel a völgyből. Igaz azonnal észrevett és két kép készítése után elkocogott. Nem igazán ijedten, rohanva. Csak úgy ráérősen.

Közelről láttam, hogy szőr, avar és fűcsomót szállít a szájában. Valószínűleg vackát készíti elő a kis rókáknak. 

XI. Sasszinkron

Idén is megrendezésre került az országos sasszinkron január 17-19-én.  Már a 11. alkalommal.

 A Bükki Nemzeti Park Mátrai Tájvédelmi Körzet munkatársaihoz csatlakozva vettem részt rajta. Lassan tradíció lesz az, hogy ezen a hétvégén enyhe, esős, ködös, sártenger fogad a területen. Így a korlátozott látási viszonyoknak köszönhetően viszonylag kevés madarat láttunk. Körbejártuk a fészkelő párok revírjeit. Örömmel láttuk, hogy a korai időpont ellenére ( vagy az enyhe tél miatt) is  több parlagi már a fészek környékén mozgott.

Az egyik jeladós madarat is sikerült beazonosítani. 

Mi a nap folyamán 6 parlagi sast láttunk. Sajnos réti sassal nem futottunk össze. 

Tápió vidék.

Hosszas tervezgetés, szervezés, időpont áthelyezések után eljött a kirándulás ideje.
Miki folyamatosan csábít szalakótákkal, vércsékkel a Tápió vidékre.
Hajnali 2 órai kelés nem a kedvencem, de indulni kell időbe, hogy a világvégére, az az Dányba még sötétbe megérkezzek.
Szeretek erre kirándulni. Hangulatos táj, kellemes emlékek, hegyekhez szokott szememnek igazi változatosság a dimbes-dombos, sík terület. 
Egy kicsit mindig irigykedtem a szikes, vizenyős Alföldi területek diverz madárvilága után.
Tiszta, csillagos éjszaka volt végig az út során. Megérkezve Dány citybe gyorsan átcuccoltunk a terepjáróba és már indultunk is. Jó fél órás kocsikázás után, valahol a pusztában leálltunk egy kisebb facsoport közelében,  a vércsés lestől nem messze.
Időben érkeztünk még nem is pirkadt.Felcuccoltunk a lesbe és beszélgetve vártuk, hogy virradjon.
Jól telt az idő, már rég fotóztunk együtt .
Még szinte sötétben kiszúrtunk egy gólyát aki sétálgatva szedegette a rovarokat a kaszálón.  Messze volt, de gondoltam  ha felrepülne jó kísérlet lenne egy lassú zársebességes "svenk" képhez.
Ahogy közeledett a leshez mintha megérezte volna mit szeretnék, összekapta magát és szárnyra kelt.

Akkor olyan rögtönzött képnek gondoltam. Bár másoknál nagyobb sikert ért el mint amit én elsőnek éreztem. ( fél évvel később a hét képe lett a http://birdphotography.hu/ oldalon. Köszönet ezért...)

A pirkadatkor vettük észre, hogy a lesre szerelt költő odúból kirepültek a szalakóta fiókák.  
Erről lekéstünk.  Nem baj, az éledező puszta hihetetlen hangulattal bír. Pacsirta szó ébreszt. Távoli kolomp csilingelése a közeledő gulyát jelezte. 

A kísérő seregély csapattal. Nem győzök betelni a reggeli hangulattal. Síkvidék mindig is különleges hangulattal töltött el. Talán a hiányérzet miatt. A les közelében nagy mozgás nem volt így a közel távoli jószágokkal próbálkoztunk.  Nádasban bujkáló sutával, sötétség leple alatt osonó nyúllal.

Majd a pirkadattal megjöttek a várva várt vércsék. Igaz csak a vörös vércsék mozogtak a les közelében. A kék vércse csak megmutatta magát. A költő odúban kikelő és kirepülő fiókákat a közeli fákon etették, próbálták kicsalni egy kis repülésre, edzésre. 

Nagy élmény volt látni ezt a kecses ragadozó madarat ilyen közelről. Már régi tervem vált valóra. 
Köszönöm a lehetőséget,  Miki. =)