Vízparton

 Biztatóan indult a reggel, mert sokkal több szürke gém és kócsag álldogált a leshely előtt a kis öbölben. 
A sötétben még csak árnyakat tudtam kivenni. A vigyázzban álló madarak kezdtek élettel telni  hajnal legelső derengő fényénél. 

Úgy néz ki ma jó idő lesz.
Talán még a nap is sütni fog  és nem csak a  tovasuhanó felhőket figyelhetem, hogy mikor lesz egy kis rés köztük.

Távolba vadásznak ma reggel. Egy két cankó futkározik kergetőzve csak a les körül. Pedig a nap első sugarai már a nádas tetejét világítják át. Foltokba a vízfelületre is jut a sugarakból.

Szépen komótosan ballagnak már a kócsagok a les felé. De mindig megállnak némán meredni egy egy zsákmány után. De hirtelen egy sokkal izgalmasabb madár ereszkedik a vízpartra.
Egy fekete gólya! Leszállva rendezi a tollazatát majd beáll ő is a mozdulatlanok sorába. 

 Sajnos nem sokáig tart az idill mert egyszer csak az összes nagy madár ijedten szárnyra kap és elrepülnek.
Körbe nézek óvatosan , hogy mi történt. Látom horgászok kezdenek kipakolna  a tópartra nem messze tőle.
Így csak  az ígéretes napfelkelte maradt.
Parti madarak visszajöttek egy idő után, mikor a horgászok elhelyezkedtek és a székükbe ülve nyugton maradtak. 

Ez a rövid hajnali les legalább szép fényekkel ajándékozott meg.