Tápió vidék.

Hosszas tervezgetés, szervezés, időpont áthelyezések után eljött a kirándulás ideje.
Miki folyamatosan csábít szalakótákkal, vércsékkel a Tápió vidékre.
Hajnali 2 órai kelés nem a kedvencem, de indulni kell időbe, hogy a világvégére, az az Dányba még sötétbe megérkezzek.
Szeretek erre kirándulni. Hangulatos táj, kellemes emlékek, hegyekhez szokott szememnek igazi változatosság a dimbes-dombos, sík terület. 
Egy kicsit mindig irigykedtem a szikes, vizenyős Alföldi területek diverz madárvilága után.
Tiszta, csillagos éjszaka volt végig az út során. Megérkezve Dány citybe gyorsan átcuccoltunk a terepjáróba és már indultunk is. Jó fél órás kocsikázás után, valahol a pusztában leálltunk egy kisebb facsoport közelében,  a vércsés lestől nem messze.
Időben érkeztünk még nem is pirkadt.Felcuccoltunk a lesbe és beszélgetve vártuk, hogy virradjon.
Jól telt az idő, már rég fotóztunk együtt .
Még szinte sötétben kiszúrtunk egy gólyát aki sétálgatva szedegette a rovarokat a kaszálón.  Messze volt, de gondoltam  ha felrepülne jó kísérlet lenne egy lassú zársebességes "svenk" képhez.
Ahogy közeledett a leshez mintha megérezte volna mit szeretnék, összekapta magát és szárnyra kelt.

Akkor olyan rögtönzött képnek gondoltam. Bár másoknál nagyobb sikert ért el mint amit én elsőnek éreztem. ( fél évvel később a hét képe lett a http://birdphotography.hu/ oldalon. Köszönet ezért...)

A pirkadatkor vettük észre, hogy a lesre szerelt költő odúból kirepültek a szalakóta fiókák.  
Erről lekéstünk.  Nem baj, az éledező puszta hihetetlen hangulattal bír. Pacsirta szó ébreszt. Távoli kolomp csilingelése a közeledő gulyát jelezte. 

A kísérő seregély csapattal. Nem győzök betelni a reggeli hangulattal. Síkvidék mindig is különleges hangulattal töltött el. Talán a hiányérzet miatt. A les közelében nagy mozgás nem volt így a közel távoli jószágokkal próbálkoztunk.  Nádasban bujkáló sutával, sötétség leple alatt osonó nyúllal.

Majd a pirkadattal megjöttek a várva várt vércsék. Igaz csak a vörös vércsék mozogtak a les közelében. A kék vércse csak megmutatta magát. A költő odúban kikelő és kirepülő fiókákat a közeli fákon etették, próbálták kicsalni egy kis repülésre, edzésre. 

Nagy élmény volt látni ezt a kecses ragadozó madarat ilyen közelről. Már régi tervem vált valóra. 
Köszönöm a lehetőséget,  Miki. =)