Triglav Nemzeti Park

Másfél-hetes Szlovéniai kiránduláson voltam haverokkal. Egy nagyon kellemes benyomású országot jártunk be. Sátras kempinges kirándulás volt.
Lenvádnál érkeztünk az országba, szét is néztünk a városba, majd az első éjszakánk Ptujba volt. Egy nagyszerű termál kempingben. Megnézve a környéken található szőlő hegyeket és boros pincéket indultunk tovább Ljubljana felé. Gyönyörű város.. Nagyszerű kilátás nyílik rá a környék hegyeiről. Következő úticél Postojna volt a cseppkőbarlang. Hatalmas és profi modon feltárt bemutatott barlang ez. Egy kis vonattal lehet megközelíteni a hegy belsejében induló gyalog útvonalakat. Erdemes ellátogatni a közelben található Predijama kastélyba.
Brutális ..
Az este mar a tengerparton ért minket Piranba.. Egy igazi gyöngyszem ez a város. Keskeny sikátorok, meredek kis utcák, gyönyörű kilátás a várból az öbölre. Két nap tengerpart után végre hegyek következtek.
Triglav.. Felvonoval mentunk fel a Vogel-ra majd onnan túrázás. Gyönyörü képeket lehetett itt keszíteni, bár borongos idő volt. De így legalább lehetett játszani hosszú zársebeséses képekkel. Külön váltam a csapattól es egyedül hódítottam meg egy jeges, gleccserszerű hasadékot. Útközben legelésző zergecsapatot riasztottam meg. Persze a nagylátó objektívvel nem lehetett róluk értelmes képet készíteni. Egy idő után hatalmas, függőleges sziklafalak állták el a továbbhaladás útját. A visszaút talán még nehezebb volt mint a hegyoldal megmászása.
Kellemesen elfáradtam.=)
Este Bohinjska Bistrica nevű község kempingjébe aludtunk. Gyönyörű hegyek, ködös völgyek vették körbe a sátrakat. A hazaút során egy napot a Bledi-tó és környékén kirándultunk. Majd Mariborba megnéztük Európa legidősebb termő szőlőtőkéjét.
Igazán gyönyörű kirándulás volt ebben a kicsiny, de változatos országban.

Küszvágó csér

Mai nap észrevettem meló közben, hogy egy kiugró sziklán a küszvágó csérek randevút adnak egymásnak. A hím madár udvarlása jeléül halat hordott a párjának.
Kész is lett a haditerv és késő délután a sziklás tengerparton hasaltam madárra várva.
Nem is kellett túl sokat várni és a csérek újra birtokba vették a sziklatömböt.

Csigaforgató

Napok óta tervezek, próbálok egy fejembe lévő képet megvalósítani.
Most végre sikerült..
A csigaforgató a gránit sziklás parton keresgélt. A képkészítésekor az objektív előterébe hagytam, hogy belógjon egy szikla. A háttérben lévő gránit tömbök is kiestek a mélységélesség tartományából. Így egy nagy "vattacukor- habba" állt a madár.

"szürke gém telep"

Ma meló után gondoltam átkenuzok az egyik lakatlan szigetre ahol már korábban, több fekete fenyőn fészkelő szürke gémet(Ardea cinerea) megfigyeltem. A sziget egy része őserdő sűrűségű kaotikus, dzsungel. Fenyő, nyírfa, áfonya, törpefenyő, szeder alkotta szinte járhatatlan erdőkép, mintha nem is Európában lennék..
Az otthoni szürke gém fészkelő helyekhez szokott szememnek hihetetlen furcsa fekete fenyők csúcsán lévő hatalmas fészkek. 2-3 hektáros szigeten 25-30 pár gém fészkel.Sőt még egy holló pár fiókáit is észrevettem a fenyők csúcsán. A talajon is léptem nyomon madarakat zavar fel az ember. Fészkéről eltotyogó pehely récék, hangosan riasztó csigaforgatók, az embert szinte megtámadó hering sirály, ezüst sirály, dolmányos sirályok. Vagy egy kicsit bátortalanul támadó viharsirályok. Közvetlenül az erdő szélén egy kanadai ludat latok kotlani a fészkén. Elkerülöm, hogy ne zavarjam.
Idillikus paradicsomi állapot.=)
Bemászom a fák közé az "erdőbe". A szürke gémek hangosan kiabálva, köröznek a fejem felett. Elrejtőztem egy sűrű bokor takarásában és így a madarak elkezdenek visszaereszkedni a fák csucsaira. Ilyen közelről látva lenyűgöző méretű egy szürke gém.
Nem zavargatom tovább a költő madarakat gyorsan elhajózok a szigetről..

Őzfül.

Napok óta lesben vagyok az egyik lucerna tábla szélénél. De mindig messze jönnek ki az őzek.
Ma elhatároztam, hogy nem hajnalba megyek ki, hanem megvárom míg elfekszenek és megpróbálok rájuk cserkelni.
Úgy is lett. Így elég volt 8 órakor indulni. A tábla szélénél távcsövezve egy sutát és egy fiatal bakot láttam kb. 4-500 méterre a lucernásba. Hátizsák, távcső marad. Fényképezőgépet egy egylábú állvánnyal megerősítve, elindultam. Még elég kicsi volt a lucerna így igen csak hajolva kellett közlekednem. Szerencsére nem felém feküdtek. Csak az agancs és a fülük látszott ki fekve a lucernából.
Már csak úgy 100 méterre lehettek mikor észrevettem tőlem balra úgy 50 méterre egy másik őzfület. Az is suta volt. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy ezt cserkelem be, de maradtam a baknál. Annak még is csak van valami a fején.=)
Félig kúszva-mászva közeledtem feléjük. Magam elé tartva az állvány félig kihúzott lábát.
20-25 méterre sikerült megközelítenem a bakot. Úgy döntöttem nem megyek közelebb, ez a távolság jó lesz ha feláll majd. Belőttem az élességet, megnéztem a értékeket és vártam.
Egy pacsirta emelkedett meredeken az égnek folyamatos, hangos énekléssel figyelmeztet, hogy közel merészkedtem a területéhez..
Nézegettem a kis bakot. Tetszett ahogy forgatta a fejét és néha felém nézve csak az agancs és a füle látszott ki a zöld mezőből. Készítve egy képet azonnal meghallott a bak. És nem ám szép finoman felkelve, figyelve pózolt volna. Hanem azonnal felugorva már fordult is és sebesen elviharzott...
Na szép, gondoltam magamba.
Ezt nem teljesen így terveztem.
De ahogy visszanéztem a képeket (a java persze bemozdult) megörültem az "őzfüles" képnek. Pont olyan lett mint ahogy elképzeltem.
Így elégedetten sétáltam vissza az otthagyott hátizsákért.

Énekes hattyú

Svédország..Styrsö..
A munka mellett azért marad időm madarászni. Ma sikerült kifigyelnem egy Énekes hattyút (Cygnus cygnus).
Elég csapzott volt szegényke és egyedül is volt. Teljesen barátságosan úszkált egy öbölben.

Későí találka.

Elhallgattak már a szarvasok, most a muflon csigák csattanásitól hangos az erdő. Szerettem volna muflon viaskodást fotózni, de egész délután hiába kuporogtam a magaslesen. Még csak nem is láttam őket.
Már jócskán lenyugodott a nap a mély völgyben mikor elindultam hazafelé.
Az erdei úton ballagva halk avarcsörgést, nagyvad vonulását hallottam meg. Gyorsan elő az állvánnyal. A fényképezőgépet ráerősítem, probálom beállítani a megváltozott fényviszonyoknak megfelelő értékeket. Iso 640 remélem elég lesz...
Lassan közelednek az úthoz, egy ritkás meredek domboldalon. Már látom őket, szarvasok. Egy fiatal bika, tehén, ünővel. Hárman vannak. Elsőnek a fiatal bika jön ki a tisztás szélére. Fákról csipegetve lassan ballag lefelé. A fényképezőgép kattanására felkapja a fejét, de megnyugszik és halad tovább. Az útra lépre rám néz és meredten figyel. Mint egy modell megvárja míg lefényképezem majd belép a sűrűbe. Utána ballagó tehénről is készül emlékkép..
Elvonultak, várok még egy kicsit de a teljes sötétedés véget szab a fotózásnak..

Füzike

Utóbőgést szerettem volna még hallani, fotózni. De már csak a néma de színes Mátrában gyönyörködhettem.
Szarvasok helyett négy Csilpcsalp füzikét (Phylloscopus collybita) sikerült kilesni. Amit az őszi, színes bokrok levelei között, hol eltüntek, majd egészen máshol előbukkantak. Nagy nehezen sikerült egy-két éles képet készíteni róluk..

Ez közel volt.=)

Az elmúlt napokban egész jó mozgás volt az egyik dagonyánál. (A másik képlent, egy pár nappal korábban készült ott)
Úgy terveztem délután kinézek oda hátha jön valami megint még világosba. A víz közelében vagy egy szóró és egy magasles is.
Gondoltam nem megyek fel a lesre mert magasról fényképezve nem az igazi a perspektíva.
Így befészkeltem magam a les lábai közé.
Kifeszítettem az álcahálót magam elé és várakoztam..
1 órája ücsöröghettem mikor úgy 100 méterre megjelent egy két év körüli kan. És mint akit zsinóron húznak elindult a les felé. Gondoltam majd rákanyarodik a szóróra.
De nem.
Elhaladt mellette és egyenesen jött felém. Én már az elejétől fogva a gép mögött térdeltem és keresőn keresztül követtem. Már olyan közel járt, hogy nem fért a keresőbe..=) Valamit megérezhetett mert megállt úgy 8-10 méterre tőlem. Kihasználva, hogy rám néz készítettem egy képet. A következő pillanatban egy nagy fújás és már fordult is meg. Meglepő gyorsan és halkan el is tűnt.
Mint ha ott se lett volna...
Még üldögéltem egy darabig és élveztem egy kicsit az októberi meleget. Azon tűnődve, hogy vajon miért jött ennyire közel a leshez a disznó?
Utána jutott csak eszembe, hogy valószínűleg a lesen tárolt kukoricából potyoghatott egy két szem mindig a a les alá és azt jött volna összeszedni.. De nem is gondolta, hogy ott meg én várok rá.=)

sweden

Egy újabb madarásznap svédbe. Jobban mondva minden nap megyek meló után madarászni.=) Sok olyan madár gyakori itt ami otthon igazi kuriózum, számomra. Talán a legszebb és mindenhol látható madár a csigaforgató (Haematopus ostralegus).
Nem tudok betelni ezek fotózásával..
Szerencsére nem is kell.=)
Ezek a madarak viszonylag bizalmasak így nem szükséges különösebb álcázás a fotózásukhoz. Ha az ember nyugodtan ül egy darabig lassan visszamerészkednek és élik a mindennapi életüket a fényképezőgép előtt.

Kazsu Attila

Régi tervemnek kezdek neki..
Ünnepnapokról fogok írni. Szavakba ölteni a napi eseményeket. Azokat a napokat amik egy kicsit más mint a többi.