A meglepetés réti sas.

A meglepetés  réti sas.

Kezdhetném úgy is ,hogy a rengeteg belefektetett munka és lesben töltött idő meghozta végre a sikert.

De erre a napra ez nem volna teljesen igaz.

Inkább jókor voltunk jó helyen.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Bár az Adácsi tó az elmúlt években már sok élményt , fényképet hozott az utóbbi időben  egy kicsit hanyagoltam.  A tavaszi  magas vízállás miatt nem  jöttek a parti madarak, gémek kócsag is csak a nádas szegélyezte partszakaszon rejtve vadásztak.  

Egyéb elfoglaltságok miatt  a nyár folyamán  nem néztem a tó felé. Pedig közben szépen csökkent a víz szintje és kezdett kirajzolódni egy tiszta partszakasz. Ami előtt a sekély vízben a gázló madarak kedvükre vadászhattak.

 Többszöri egyeztetés után ( na meg Tomi itt készült képeit látva)  úgy döntöttünk, hogy építünk lest. 

Vagy is  az túlzás hogy építünk. Inkább tákolunk. 

Tominak már volt lese a parton de a nagy melegben a sekély víz egyre távolabb került. 

Így adott volt, hogy az ő lesét beljebb vittük az enyémet meg jobb híján közvetlenül mellé raktuk.  Egy sekély benyúló kis öböl volt előttünk.  Tiszta partszakasszal övezve. Mögötte a kiszáradó mederben felnövő sásos, gazos , helyenként térdig érő fűvel. 

Egy kicsit ódzkodtam a  két les nyújtotta riasztó látvány miatt, de mivel nem láttam még, hogy merre mozognak jobban a madarak. Gondoltam kezdésnek jó lesz. Majd az első nap tapasztalatából mozdítsuk a leseket.

Egy rögtönzött pár darab lécből összecsavarozott , majd náddal  hézagosan álcázott fekvő les  várta az első kalandját.

Mivel türelmetlen vagyok mindig, ez a várakozás nem is tartott soká.   Három nap múlva, a hajnali sötétben már cuppogtunk is befelé a süppedő iszapban. Elhelyezkedtem az igen csak szűkös , kényelmetlen  lesbe.  próbáltam lecsipkedni a belógó nádszálakat, beállítani a fényképezőgépet.  

A vártnál kevesebb madármozgás és hang jött a víz felől a sötétben . Gondoltam még idegenkednek a lesektől. 

És ez így is volt. Hiába volt a gyönyörű napfelkelte, varázslatos fényekkel.  A tökéletesen megvilágított kis  öblöt elkerülték a madarak.  A távolba  kócsagok, gémek álltak mozdulatlan lesbe. Elérhetetlen távolságba gólyatöcsök  vadásztak  idei fiókáikkal. Igazából ez a faj érdekelt volna a legjobban. 

Tavasszal  nem sikerült  megfotózni őket.  De sajnos nem jöttek közelebb.

Egy két távoli dokumentum fotó készült bíbicekről, kis liléről, kócsagokról, szürke gémről.

Majd egyszer csak ismeretlen éles madár hang üti meg a fülemet.  A szemközti partszakasz víztől távolabbi gazos részén egy közepes méretű barnás  madár  jelzi  éles hanggal a jelenlétét. A hosszú, lefelé ívelő csőre gyorsan beazonosítja, hogy egy északi vándor, nagy póling van előttünk.

Ilyet még soha életembe nem láttam !

Erre a meglepetésre nem is  számítottam.  Sajnos egy kicsit messze van, de így is nagy élmény a  találkozás.  Ketten vannak.  A távolból folyamatosan válaszol a párja az előttünk lévő madár hívószavára.

Szerencsére igen aktívan keresgél, így valamelyest közeledik hozzánk.  Néha a nyíltabb vízparti részekre is kijön.  Nem tudok betelni a látvánnyal. Gyönyörű és nekem igen ritka madár.

Örülök a vakszerencsének még ha ilyenkor vonulásba azért  hazánkba sok helyen megfigyelhető.  Az öböl fölé bevágódó barna rétihéja véget vett az idillnek és ijedten elrepülnek az ott tartózkodó madarak. Köztük a póling is.

Egy két bíbc és cankó merészkedik vissza csak.  De balra a lestől két gólyatöcs  keresgél  egyenlőre még elég távol, de felém közeledve. Most még csak nagyon kitekert pózban látom csak őket a lesből oldalra  kinézve.

De ha tartják az irányukat pont előttem fognak a kis öbölbe megérkezni.  És így is lett. Egy fél óra alatt igaz ,de előttünk vannak.  Itt szaladoznak a sekély vízben.  Nehéz elcsípni  mozdulatlan pillanataikat. 

Erre a madárra vártam. Ez volt a fejembe reggel, hogy remélem sikerül  őket elcsípni.  

Szerencsére nem félősek és hol közelebb hol távolabb keresgélnek a  füves partszakasz és a nyílt vízfelület között.

Távolból egy kócsag  lépdel szép komótosan egyre közelebb.  Feszült figyelemmel  követi a lába előtt zajló vízi életet.  Majd egy gyors mozdulattal egy apró törpeharcsát sikerül  elcsípnie.

Közben egy keringő barna réti héját  próbálok követni amint lecsap a magas fűbe. Mikor Tomi szól mellettem, hogy berepült egy sas!

Sas? Merre?  

Szemben a távoli nádszegély elé.

Meg is van. Sajnos csak  feje látszik ki a magas fűből.  Messze is van, vagy 120 méterre. De itt van előttünk.  

Ezt nem hiszem el. 

Első alkalom ebben a lesben. 

Nem is etetünk ragadozó madárra. 

Hihetetlen, hogy pont elénk szállt le. Valamit eszik. Bizonyos időközönként bukkan fel csak a feje.  

Most már megszűnt a külvilág csak a sas feje van a keresőbe és arra koncentrálok, hát ha eltudnám csípni mikor felszáll. 

De nem száll fel.  Igaz elindul.  Pár méter után egy alacsonyabb füves részre ér ahol többet látni belőle.  Iszik egy keveset és csak vár és figyel.

Meg sem mozdul percekig.

Majd egyszer csak fészkelődik, készül valamire. 

A következő pillanatban elrúgja magát, erős szárnycsapásokkal fölszáll.

És nem távolodik!

Egy félkört írva, felénk tart.  Micsoda pillanatok. Gyönyörű madár! És itt köröz előttünk. 

Mit köröz? Szépen ereszkedve leszáll elénk!

Kb fele távra mit az előbb!

Igaz most is a füves partszakaszon tette le magát, de itt nem olyan magas a fű, kilátszik jól belőle.

Ezt nem hiszem el!  Ekkora szerencsét! 

Az első alkalommal, teljesen véletlenül pont előttünk száll le egy gyönyörű idős tollazatú réti sas!

Tollászkodik, iszik, nézelődik előttünk.

Fenséges  példány. 

Közben az jutott eszembe, hogy már egy órája otthon kellene  lennem  mert a feleségemnek programja lett volna és én vigyáznék a gyerkőcre.

De minden alkalommal mikor fotózni megyek  viccelődni szoktam vele, hogy akkor nem jövök haza időben ha  sas van a lesünk előtt. És azt nem lehet ott hagyni.

Talán elsőre, el sem hitte mikor ezt az indokot hoztam fel a késésre…

Majd egy órát volt még előttünk a sas, majd egy hirtelen mozdulattal elrúgta magát újra és felrepült. Sajnos most célirányosan és gyorsan távolodott.

De ez így is minden várakozásunkat felül múlta azt hiszem.  Hatalmas élmény volt.

Soha rosszabb első lesezést.