Kemény tél.

Igazi kemény tél van.

Végre!

A korábbi napokhoz képest még hidegebb lett. Hajnalban mínusz 14 fok volt mikor kiléptem a házunk udvarára . Gyönyörű csillagos, tiszta égbolt fogadott.  

Nehezen de sikerült a terepjárót beindítani.  Az egy hete esett hó keményen tartja magát . A  megvilágított szikrázó keréknyomok vezetnek  az úton . 

Teljes sötétségben érkezek meg a tó partjához. Most már bátran át lehet vágni a tó jegén. Nyoma sincs a korábbi repedéseknek, rianásoknak.  Mindig különös érzés fog el ha szűz hóba először vághatok nyomot.  A környező szántások és vetések hullámzó formái  mellett különösen  furcsa látvány a tökéletesen sima tófelület behavazva.

Szeretem ezt az emberpróbáló időt. Ilyenkor  egy kicsit múltbéli vadásznak képzelheti az ember magát. Megküzdve a természet erejével.  A bakancsom  nyikorogva lapítja össze minden lépésnél az összetömörödő havat.  A vastag ruházat ellenére érzem , hogy milyen hideg van.  Az egy szál ponyva les sem ad semmi védelmet ellene.
Elhelyezkedem.  Vastag takaróba burkolózva várom a hajnali színek játékát.
Nem is kell sokat várni rá. Furcsa ködszerű  pára ül a tóparti fasorra ami fokozatosan a mélykékből lila színűvé változik  a horizont világosodásával.  A tavat tápláló patak még nincs teljesen befagyva, innen a pára.
Hihetetlen szín kavalkáddal érkezik meg a nap a távoli szántás peremére . A metsző hideg levegőben még élesebb ez a színjáték.

Egy egerész ölyv vitorlázik a távoli nádas előtt. Éhes lehet mert nagyon hangosan vijjog.  Leszállva egy  törékeny fűz oldalágára fázósan gubbasztva várakozik.  

Majd távoli holló károgás  hangja érkezik meg hozzám. Már látom is a kergetőző madarakat. Hideg tél ide vagy oda. A holló pár vadul forogva űzi egymást a szerelem hevében.  Az éhség azért lehozza őket a földre.  Beballagnak a megfagyott csalira. 

 Ezt már az ölyv sem nézi tétlenül. Elrúgja magát a fáról és szemből bevitorlázik a les elé.  Pont jó irányból.  De várakozik amíg a hollók lakmároznak.
Nem sokáig esznek ,mert elég bizalmatlanul fogadják a leshelyről kikandikáló objektív mozgását.
El is repülnek. 

Így már szabad az út az ölyvnek a döghöz.
Ahogy lenni szokott más ölyvek is kiszúrják, hogy biztonságos a terület és körözgetve közelebb messzebb leszállnak.  Tisztes távolságot tartva, elkerülve a konfliktust.
Sajnos a fehér ölyv ma nem jött.
Pedig igen jó fények voltak.

Nagy tülekedés volt a les előtt de mindenféle agresszió nélkül. Végül is jut mindenkinek, olyan mennyiség van oda téve.

A hideg  felemészti a  várakozási erőmet és kikényszerít a lesből. Nehezen mozog a térdem a kényelmetlen ülés után. 
Jólesően ülök az autóba, elindulva várom, hogy a motor meleg beáramoljon.

Ahogy  haladok a tó melletti úton  ismerős ölyv ül az akácfa csúcsán

Gatyás ölyv. Pont ugyan azon a fán pihen amin egy hete láttuk a sas szinkron idején.
Látszik, hogy olyan vidékről érkezett ahol nagy autó vagy emberforgalommal nem találkozik.
Mert egészen bizalmasan tűri, hogy az útszélén leállva készítsek róla egy pár képet.
Most jobbak a  fények mint a múlthéten.

Beérkezve a városba a házak fölött közvetlen két hatalmas madár kering . Mint ha most szálltak volna fel . Két parlagi sas  vitorlázik alig 50 méter magasan . Teljesen bent a városba a házak fölött!
Gyors fékezéssel megállok az útszélén.  Kiugrok a fényképezőgéppel . Csak úgy állvány nélkül a kocsi tetejére támaszkodva  tudom őket követni. 

 Jó pár kört leírnak felettem.  Kezdeti emelkedés után  meredeken visszaejtik magukat. Mintha csak meg akarnának jutalmazni, hogy jókor voltam jó helyen.
Hatalmas élmény és szerencse volt itt velük összefutni. 
Szinte hihetetlen, bent a város egyik forgalmas utcáján fotóztam őket.
Néztek is rám furcsán a kocsikból, hogy mit csinálok kicsavart pózban az égnek meredő gép mögött.

Nagyon örültem ennek a szerencsés találkozásnak.