2017. január 2., hétfő

Hófehérke!

Szilvesztert ide vagy oda ott motoszkált a fejembe a fehér ölyv. Sajnos elég nagy köd van már két napja. Így a hajnali fényekre nincs esélyem.
Na sebaj kimegyek megint a leshez, megnézem mi mozog a közelébe. Megint csak a szokásos déli szabadidőmet használom fel erre. Kiérve a tóhoz látom, hogy egy "sima" egerész ölyv kajálgat a csalin. A nádason keresztül óvatosan közeledek a leshez, de a madár kiszúr és elrepül.
Nem baj , úgy sem te vagy a célom most.

Elhelyezkedek a kényelmesnek nem igazán nevezhető tákolmányba. Egy műanyag ládán ülve kémlelek ki a szúnyoghálós réseken. Szúnyog most nincsen, de hideg annál inkább.
Viszont a zúzmara pont tökéletesen finoman szegélyezi a tölgyleveleket amit a beülő fa "díszítésére" tettem ki.
Pont ez volt a tervem, hogy egy szép havas világos háttér előtt a zúzmarás tölgylevélre ülve fotózom le a fehér ölyvet. Ezen merengek de délután egy órakor nem nagy élet mutatkozik. Még a szarkák sem mozognak. Biztos jól laktak reggel...
Nézelődök az oldalsó réseken, távolban horgászok ülnek a jégen mozdulatlanul. Várják a kapást.
Nekik is hasonlóan fázhat a lábuk mint az enyém. 
Vajon ki az őrültebb ők vagy én?

Hopsz, valami suhanás szerű hang hallatszott a les felett. És a következő pillanatba vitorlázva ereszkedik le a fehér ölyv a les elé! Ezt nem hiszem el. Még egy fél órája sem ülök itt... 



Meg se mozdulok, nehogy megriasszam. Nincs most üveglap, vastag falú leskunyhó. Csak egy vékony vászon anyag választ el a külvilágtól. A madár szerencsére enni jött. Futólépésbe siet a friss csali felé. A legjobb falatokat kezdi el húzni, tépni. Amit most hoztam ki az nincs összefagyva, így tetszik neki nagyon.





Jó félóráig eszegetett , nem zavartatta magát. Semmi más madár nem jött ez idő alatt.

De jó lenne felrepülne a beülő fára... Itt a földön nem igazán szép a környezet.
Nincs hó, így a  fagyott föld a kiálló növényszárakkal nem igazán mutatós.
Hú, most elkezdett fészkelődni, emeli a szárnyát.
Igen! Felrepült a beülőfára.!!!



Sajnos háttal felém ült fel, de sebaj, ott van... A Zúzmarás , tölgylevéllel díszített kellékbe beülve.
Majd nem tökéletes...
Jobban mondva még lehet, hogy így még jobb lesz. Tekinget minden felé. Hátranézve méltóságteljes lenézéssel tekint rám...
Gyönyörű madár. Hihetetlen, hogy itt ül előttem. Fantasztikus! El sem hiszem, hogy a legelső kiüléskor, délben berepült a madár. Nem gondoltam volna álmomban sem, hogy így sikerül ez a nap. 



Végül tökéletesen olyan képet sikerül készítenem ami a fejemben tervként már egy éve megszületett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése