Ma igazán ideális nap volt a fotózáshoz. Szikrázó napsütés, kemény hideg, jó kis hó. Na és persze alanyok is kellenek a jó képhez.Azokban sem volt hiány. Bár szarvas még mindig csak mutatóban látok. Azok is fiatalok és mesze elkerülnek.. Na de nem baj a kedvenc birkáimat lestem meg újra. Ha már ennyire koncentráltan vannak az etetők környékén megpróbáltam dokumentálni az öreg kosokat közülük. Így legalább összetudom hasonlítani őket a későbbi vagy a nyári képeken.A tél hiába "szelídíti" meg nem volt könnyű dolgom. Hol az acsarkodó disznók kergették el őket, hol a szelem változott meg és kúszhattam odébb. És a helyenként igen sűrű bozótos sem könnyítette meg a dolgom. Na de 4-5 órányi fagyoskodás, kúszástól átázott gatyám, kabátujjam ellenére is sikerült egy jó pár kosról képet készítenem. Nap zárásaként még egy jó kan is lencsevégre került ahogy próbálja becserkelni a hőn áhított asszonyát.=)
Valahogy az élet mindig úgy hozza, hogy hazánk legmagasabb pontja közelében mintha gyengébb lenne a tél mint máshol. Hetek óta mást sem hallani, hogy mekkora hó esett Zalába, Borsodba. Itt meg csak eső, sár... De végre itt is tél van! A délután úgy alakult, hogy még is kimehettem a közeli vadászterületre. Mert a múlthéten még úgy volt, hogy a hétvégén disznóhajtás lesz. Így ott kellett volna segédkeznem. De elmaradt a buli, így maradt a vértelen vadászat. Mikor tartósan hó borítja a hegyoldalakat a muflonok lehúzódnak a völgyekbe. Szedres, bokros területeken csipegetnek rügyeket, kaparjak a hó alól a száraz füveket. Gondoltam végigjárom a "tuti" helyeket. A Rónya-oldalt megmászva csak két kost sikerül felzavarnom. Sajnos túl hideg volt így nagyon hangos volt a havon cserkelés. Minden egyes lépés éles nyikorgással kiáltott bele a tájba. Hamar irány változtattam és a közeli Tekeres patak völgyét céloztam meg. Jól sejtettem, hogy még mindig elég bő vízzel és kellően hangos csobogással folyik a hegyi patak. Így már könnyebben mozogtam, hogy a lépések zaját elnyomja a patak hangja. Még a gerincről kiszúrtam, hogy a vadföld végén jó kosok csipegetik a bokrokat. Óvatosan rájuk közelítettem. Egy két kép után tovább mentem, hogy megkerülve a csapatot közelebb kússzak hozzájuk. Menet közben jöttek mentek a muflonok az úton. Egy jó helyet találva meglapultam és innen figyeltem őket. Egy közeli szóró csalta ennyire össze őket. 8-10 jó kos, egy pár fiatal, egy kisebb csapat jerke, bárány volt szétszóródva előttem. Nem messze lévő szóróról vaddisznók éles visítása, harca hallatszott. Közelebb kúsztam hozzájuk. A bozótos területen szétszóródva, turkáltak, kergetőztek . Búgás idején a kanok harciasan viselkednek. Az amúgy máskor a magány kereső nagy kanok ilyenkor csatlakoznak a kondához. Fényes nappal is össze lehet velük futni kis szerencsével. Sajnos igazi jó verekedést csak bokrok takarása mögött láttam. De így is nagy élmény volt megfagyva lapulni 20-30 méterre mázsás kanoktól...
Többszöri tervezés és módosítás után ma összejött a jó idő, a szabadidő és a halastó is le volt engedve.. Délután elugrottam Miki haveromhoz Dányba. Innen továbbmentünk a Tápiószecsői halastavakhoz. Ahol a II.-s tavat egy hete elkezdték leengedni, lehalászni. Egy gyors lesátalakítás, nádvágás majd elfoglaltuk a helyünket.Sajnos a tómederben még elég nagy vízfelület volt így a madarak nagy területen voltak szétszóródva. Nagy kócsagok, szürke gémek, szárcsák, távolban úszó récefélék. Viszonylag hamar elfeledték a les körüli munkálatokat és elkezdtek óvatosan visszaszállni a les közelébe. Igazán közel nem jöttek, de így is nagy élmény volt ennyi kócsagot látni. Óvatosan lépdelve vadászgattak. A távolban lévő madarak nagy riadalommal kaptak szárnyra mikor egy rétisas ereszkedett feléjük. De a sas csak a halakra volt veszélyes. Azok közül próbált kihalászni egyet. A késő délutáni fények gyönyörű színeket varázsolt a víztükrön.
Megvilágítva az előttünk elterülő öbölrészt. Ahol egy közeli ágra jégmadár szállt. Ideális távolság, meleg színek.. Mi kell még?=) Örültünk is a lehetőségnek.. Balra kócsagok, jobbra jégmadár, naplemente... Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Nyomtuk a gombot amíg csak a közelgő sötétedés véget nem vetett a mókának. Az utolsó fénysugarakban gyönyörködtünk, mikor már pakolászva Mikinek még egy kócsag egészen közel jött be, búcsúzóul. Azt hiszem egy nagyon kellemes fotós, madarász nappal lettünk gazdagabbak.
