40 éves a Magyar Madártani Egyesület.

Ebből az alkalomból emlékülést szervezett a Heves megyei csoport a Mátra Múzeumban.

 

Uhu gyűrűzés.

Madártani Egyesületi tagtársam szólt egy pár napja, hogy segítenék-e neki uhu ( Bubo bubo) fiókák gyűrűzésénél. 
Naná!
Bár az én segítségem javarészt kimerült a dokumentált fényképezésben. 
Egy Nyugat -Mátrai kőbányában  vannak a fiókák. Szám szerint 3db. 

Szerencsére a fészek párkány rész nem volt túl magasan így létrával úgy ahogy el lehetett érni.
Bár a sziklafal nagyon omlós volt. Így igen óvatosan lehetett rajta mozogni. 

Mind a 3 fióka épségben leérkezett és kezdődhetett a gyűrűzés. Ami nem is ment olyan könnyedén. Sokszor 3 "emberes" volt a művelet a rendkívül erős acélgyűrű miatt. 

Csak sikerült azért. 

Vajon viszontlátjuk őket valaha?

Vízparton

Száraz a tavasz. 
Nincsenek belvíz foltok, pocsolyák. 
Így a vonuló parti madarakat a tavaknál kell keresni.

Két hete figyelgettem már egy közeli horgásztó leapadt partszakaszát, hogy egész jó madármozgás van rajta.
A náddal szegélyezett parttól messze csillog most a vízfelület, így közvetlenül a part mentén kellett a leshelyet elkészíteni. Szerencsére nem túl merülős az iszapos  szegély így kb, 1 méterre tudok hasalni a víz szélétől.
Jelenleg...
Mert igen csak apad a vízszint.
Hétfőn elkészült a gallyakból, deszkából, álló váz amit náddal, sással álcáztam be. Egész héten kijártam és figyeltem a lest távolról, hogy mennyire fogadják el a madarak. 

Van előnye is a horgászok által járt tavaknak. A madarak egy picivel bizalmasabbak.
Már másnap a les körül szaladoztak a cankók, godák, gémek.
De azért vártam az első befekvéssel egy pár napot. Péntekig.
3:50-kor kelés, meglepően enyhe időben érkeztem a tóhoz. Sajnos azért volt ilyen idő mert borongós, felhős lett a mai reggel.
Pedig egész héten nyár volt, gyönyörű napsütéssel.
Nem baj, úgy is tesztüzem az első alkalom.  Legalább megnézem mi mozog.? Mennyire zavarja a nagy objektív látványa a madarakat. 
Fél 5 körül már bent hasaltam az iszapszagban. Különös hangulata van mindig a vízparti leseknek, távoli gémkiabálás, keveredik az ébredező récék gágogásával. A hajnali hűvös, pára leül a vízszínére, még nehezebben engedve a pírkadat fényét kibontakozni.
De elevenedik már a táj. Árnyak suhannak el a les előtt. Szürke gémek csapnak bele nagy csobbanással a vízbe. Szabad szemmel is  alig látom még őket. Fényképezni még nem lehet.
Récék ereszkednek a távolabbi öbölrészbe hangosan üdvözölve az ott alvó társakat.
A távoli derengő fény meghozza a cankók hangját is. Élesen belekiáltva a tájba kezdenek a reggeli kergetőzésbe.
Parton szaladozó apró madarakat liléket veszek észre amik a les körül az iszapban keresgélnek. Sajnos túl közel vannak, nem tudom őket fényképezni. 
Minek vesz az ember teleobjektívet ha másfél méterre jönnek a madarak. =)
Na de azért később csak sikerült elcsípni őket.
Nagy forgalom van a leskörül. Szürke gémek állnak mozdulatlanul az öbölben. Néha meglepő gyorsasággal fejelnek a vízbe. Ilyenkor ha szerencséjük van egy egy törpeharcsával csillapíthatják reggeli éhségüket.

A közelben piroslábú, füstös cankók, gólyatöcs, nagy godák keresgélnek vibráló sebességgel a vízben. Gyenge fénynél nehéz róluk viszonylag éles képet készíteni...

 Ezek a parti madarak egy pillanatra sem állnak meg. Fáradhatatlanul ide-oda futkosnak, szedegetnek.
Közben böjti réce ereszkedik az öbölbe sajnos igen messze. Gyönyörű madár. 

Szürke gémek jönnek mennek. Néha gyanakodva figyelnek a leshelyen mozgó objektív látványára. De különösebben nem zavartatják magukat. 

Majd újra visszatérnek az apró kis lilék. Amilyen kicsik olyan éles hangon hívják fel a figyelmet magukra. Így legalább időben rájuk tudok fordulni. Hihetetlen sebességgel közlekednek ők is. Alig lehet követni őket. Néha egészen közel jönnek a leshez. És mérgesen belenéznek az objektívbe. 

Jópofa madarak. 
Nem sokáig tart az idill, mert a közelbe megérkeznek a horgászok és elkezdenek a partra hurcolkodni. A gémek már korábban kiszúrták őket és felröppentek. Az apró madarak csak távolságtartóan odébb futottak.

Nem baj, így legalább észrevétlenül el tudom hagyni a leshelyet. 
Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes a mai nap. De első alkalomnak így is szépen mutatkozott be ez a tó. 
A nagy Sigma objektív igen jól jött ma. A gyorsan mozgó madarak különböző távolsága miatt nagyon jól jött a széles zoom lehetőség. A 800 mm kivételével nem készült két kép ugyan azon a nagyításon.

5D Mark II

Lecseréltem a korábbi fényképezőgépeimet. Így most egy 5D Mark II van az objektívek mögé csavarva.

Végre egy gép aminél nem csak marketing ígéret a magasabb ISO-nál is használható képminőség.
A korábbi gépeimnél is mindig beharangozta a Canon, hogy -most eljött a Kánaán, most aztán lehet fotózni iso 100 ezerrel... Majd jött a csalódás, hogy maradjunk inkább csak az iso 100 környékén ha akarunk valamit is látni a képből.

Az első napos időben teszteltem egyből a nagy Sigmával. Igazából ez érdekelt legjobban.

Nyitott rekesszel 300-600 és 800mm-en. 

Brutálisan éles nyitott rekesszel minden zoom állásba. Örömmel állapíthatom meg, hogy a gép hozta az elvárt minőséget.

A tesztelés egy kitömött madárral zajlott, de közben kapóra jött egy magányos gerle az eperfán. 

Természetesen ezen a képen, ekkora méretben nem látni mit tud a gép és az objektív.  De engem meggyőzött. =)

Sajnos az új gép élés bevetésére napokat kellett várni, mert állandósult a rossz idő. A tegnapi napsütésben sajnos melóznom kellett, de ma reggelre eldöntöttem ha esik ha fúj kirándulok egyet.
Úgy is lett. Csepergett is az eső  meg fújt is a szél. 
Nem baj legalább meglessük magasabb iso-val mit tud a gép. Sajnos 640-es érték alá nem igazán lehetett levinni, és így is csak 1/100-as zársebességet tudtam használni zárt erdőben. 

A környék összes mohás, odvas fáját lefotóztam már teszt gyanánt, mikor észrevettem egy rókát ami a hegyoldalon előttem kb. 200 méterre  kocogva vitt valamit a szájában. Lefotózni nem tudtam mert messze volt.

 Pedig milyen jó tesztalany lett volna...

De egy perccel később látom, hogy ugyan ott szalad visszafelé a róka ahol az előbb  jött. Figyeltem egy darabig mert megállt a szemben lévő domboldalon és hevesen keresgélt valamit. Úgy belemerült az avartúrásba, hogy nem vett észre amíg 100-150 métert közelebb mentem hozzá. Megtaláltam azt a csapást amin az előbb közlekedett.
Abba bíztam, hogy újra ezen fog jönni ha megy vissza a rókavárhoz. Egy nagyobb villás fatörzs közé telepedtem le.15-20 percig nézegettem ahogy a túloldalon egy kis területen belül valamit nagyon keresgél. Majd elindul felém. Köztünk egy mély völgy volt így nem láttam hol fog előttem felbukkanni.
De jól számoltam, pont előttem ért fel a völgyből. Igaz azonnal észrevett és két kép készítése után elkocogott. Nem igazán ijedten, rohanva. Csak úgy ráérősen.

Közelről láttam, hogy szőr, avar és fűcsomót szállít a szájában. Valószínűleg vackát készíti elő a kis rókáknak. 

XI. Sasszinkron

Idén is megrendezésre került az országos sasszinkron január 17-19-én.  Már a 11. alkalommal.

 A Bükki Nemzeti Park Mátrai Tájvédelmi Körzet munkatársaihoz csatlakozva vettem részt rajta. Lassan tradíció lesz az, hogy ezen a hétvégén enyhe, esős, ködös, sártenger fogad a területen. Így a korlátozott látási viszonyoknak köszönhetően viszonylag kevés madarat láttunk. Körbejártuk a fészkelő párok revírjeit. Örömmel láttuk, hogy a korai időpont ellenére ( vagy az enyhe tél miatt) is  több parlagi már a fészek környékén mozgott.

Az egyik jeladós madarat is sikerült beazonosítani. 

Mi a nap folyamán 6 parlagi sast láttunk. Sajnos réti sassal nem futottunk össze. 

Tápió vidék.

Hosszas tervezgetés, szervezés, időpont áthelyezések után eljött a kirándulás ideje.
Miki folyamatosan csábít szalakótákkal, vércsékkel a Tápió vidékre.
Hajnali 2 órai kelés nem a kedvencem, de indulni kell időbe, hogy a világvégére, az az Dányba még sötétbe megérkezzek.
Szeretek erre kirándulni. Hangulatos táj, kellemes emlékek, hegyekhez szokott szememnek igazi változatosság a dimbes-dombos, sík terület. 
Egy kicsit mindig irigykedtem a szikes, vizenyős Alföldi területek diverz madárvilága után.
Tiszta, csillagos éjszaka volt végig az út során. Megérkezve Dány citybe gyorsan átcuccoltunk a terepjáróba és már indultunk is. Jó fél órás kocsikázás után, valahol a pusztában leálltunk egy kisebb facsoport közelében,  a vércsés lestől nem messze.
Időben érkeztünk még nem is pirkadt.Felcuccoltunk a lesbe és beszélgetve vártuk, hogy virradjon.
Jól telt az idő, már rég fotóztunk együtt .
Még szinte sötétben kiszúrtunk egy gólyát aki sétálgatva szedegette a rovarokat a kaszálón.  Messze volt, de gondoltam  ha felrepülne jó kísérlet lenne egy lassú zársebességes "svenk" képhez.
Ahogy közeledett a leshez mintha megérezte volna mit szeretnék, összekapta magát és szárnyra kelt.

Akkor olyan rögtönzött képnek gondoltam. Bár másoknál nagyobb sikert ért el mint amit én elsőnek éreztem. ( fél évvel később a hét képe lett a http://birdphotography.hu/ oldalon. Köszönet ezért...)

A pirkadatkor vettük észre, hogy a lesre szerelt költő odúból kirepültek a szalakóta fiókák.  
Erről lekéstünk.  Nem baj, az éledező puszta hihetetlen hangulattal bír. Pacsirta szó ébreszt. Távoli kolomp csilingelése a közeledő gulyát jelezte. 

A kísérő seregély csapattal. Nem győzök betelni a reggeli hangulattal. Síkvidék mindig is különleges hangulattal töltött el. Talán a hiányérzet miatt. A les közelében nagy mozgás nem volt így a közel távoli jószágokkal próbálkoztunk.  Nádasban bujkáló sutával, sötétség leple alatt osonó nyúllal.

Majd a pirkadattal megjöttek a várva várt vércsék. Igaz csak a vörös vércsék mozogtak a les közelében. A kék vércse csak megmutatta magát. A költő odúban kikelő és kirepülő fiókákat a közeli fákon etették, próbálták kicsalni egy kis repülésre, edzésre. 

Nagy élmény volt látni ezt a kecses ragadozó madarat ilyen közelről. Már régi tervem vált valóra. 
Köszönöm a lehetőséget,  Miki. =)

Szarvasbőgés

Sajnos, nem sajnos nem sok időm van fényképezni mostanában.
Állandó időhiányban szenvedek egy tavaly vásárolt öreg ház felújítása miatt...
De az esténként a szobám ablakába beszűrődő szarvasbőgésnek nem tudok ellenállni. Így a mai építkezést délután megszakítva magamhoz vettem a fotóscuccom.
Most nem a hegyi részeket céloztam meg, hanem a szőlők közötti akácos, bokros völgyet.
Napok óta jó bőgés van itt.
5 óra körül értem ki. Sajnos a völgy elég mély így csak bizonyos részeit süti meg a lenyugvó nap.
De talán ennek köszönhetően itt hamarabb kezdenek el mozogni a bikák délután.
Az autóból kiszállva már bőgés fogadott. A rossz szélirány miatt elég nagy kerülővel tudtam a völgybe beereszkedni.
A szemközti oldalról jött a hang. A bőgőkürtöt otthon felejtve csak úgy kézzel próbáltam utánozni a vágyakozó bika hangját. Nagy sikert arattam, mert azonnal csörtetve jött át a bika az én oldalamra.
Sajnos mikor előttem felbukkant nem volt messzebb mint 10 méter. Így fényképezésről szó sem lehetett, csak lapultam. Szerencsére nem szúrt ki.
Hangosan ordítva, forgolódott előttem. Gyönyörű hangja volt... A nagy hangoskodás odacsalt egy másik bikát is. Egymással feleselve visszahúzódtak a völgy mederrészébe.
Oda már nem akartam utánunk menni, mert a sűrűben úgy is csak megriasztottam volna őket.
Élveztem a hangorkánt ami előttem 50-60 méterre zajlott.
 Egy távoli bikát láttam még sötétedés előtt.

 

Néma bőgés

Ma délután lemondta a vadászatot a vendég akit kísértem volna. Mivel már teljes harci díszben vártam rá így fogtam a fotócuccot és kimentem kirándulni.
Bár az elmúlt napok elkeserítő tapasztalata, hogy a nagy meleg és a szárazság miatt nagyon rapszodikusan bőgnek a bikák. Azt is csak teljes sötétségben teszik.
Ma sem volt másként...
Kitartottam erős szürkületig, amikor már fotózni nem lehetett.
Egy darab bőgés nem volt. Az autóhoz visszafele sétálva hallottam egy távoli nyekergést.
A szokásosnál is gyengébb vadmozgás volt. Egy ünővel futottam össze egy bozótos erdei úton. Úgy meglepődött, hogy 3 képet is engedett magáról készíteni.
Majd kiérve a következő domboldalhoz én lepődtem meg. Egy dámbika legelészett a szemközti völgyben. A Mátrába nem láttam még ezt a szarvasfélét. Sajnos nagyon messze volt és nem túl szerencsés környezetben. De meg kellett örökíteni, nehogy azt mondják, hogy csak képzelődtem...