XI. Sasszinkron

Idén is megrendezésre került az országos sasszinkron január 17-19-én.  Már a 11. alkalommal.

 A Bükki Nemzeti Park Mátrai Tájvédelmi Körzet munkatársaihoz csatlakozva vettem részt rajta. Lassan tradíció lesz az, hogy ezen a hétvégén enyhe, esős, ködös, sártenger fogad a területen. Így a korlátozott látási viszonyoknak köszönhetően viszonylag kevés madarat láttunk. Körbejártuk a fészkelő párok revírjeit. Örömmel láttuk, hogy a korai időpont ellenére ( vagy az enyhe tél miatt) is  több parlagi már a fészek környékén mozgott.

Az egyik jeladós madarat is sikerült beazonosítani. 

Mi a nap folyamán 6 parlagi sast láttunk. Sajnos réti sassal nem futottunk össze. 

Tápió vidék.

Hosszas tervezgetés, szervezés, időpont áthelyezések után eljött a kirándulás ideje.
Miki folyamatosan csábít szalakótákkal, vércsékkel a Tápió vidékre.
Hajnali 2 órai kelés nem a kedvencem, de indulni kell időbe, hogy a világvégére, az az Dányba még sötétbe megérkezzek.
Szeretek erre kirándulni. Hangulatos táj, kellemes emlékek, hegyekhez szokott szememnek igazi változatosság a dimbes-dombos, sík terület. 
Egy kicsit mindig irigykedtem a szikes, vizenyős Alföldi területek diverz madárvilága után.
Tiszta, csillagos éjszaka volt végig az út során. Megérkezve Dány citybe gyorsan átcuccoltunk a terepjáróba és már indultunk is. Jó fél órás kocsikázás után, valahol a pusztában leálltunk egy kisebb facsoport közelében,  a vércsés lestől nem messze.
Időben érkeztünk még nem is pirkadt.Felcuccoltunk a lesbe és beszélgetve vártuk, hogy virradjon.
Jól telt az idő, már rég fotóztunk együtt .
Még szinte sötétben kiszúrtunk egy gólyát aki sétálgatva szedegette a rovarokat a kaszálón.  Messze volt, de gondoltam  ha felrepülne jó kísérlet lenne egy lassú zársebességes "svenk" képhez.
Ahogy közeledett a leshez mintha megérezte volna mit szeretnék, összekapta magát és szárnyra kelt.

Akkor olyan rögtönzött képnek gondoltam. Bár másoknál nagyobb sikert ért el mint amit én elsőnek éreztem. ( fél évvel később a hét képe lett a http://birdphotography.hu/ oldalon. Köszönet ezért...)

A pirkadatkor vettük észre, hogy a lesre szerelt költő odúból kirepültek a szalakóta fiókák.  
Erről lekéstünk.  Nem baj, az éledező puszta hihetetlen hangulattal bír. Pacsirta szó ébreszt. Távoli kolomp csilingelése a közeledő gulyát jelezte. 

A kísérő seregély csapattal. Nem győzök betelni a reggeli hangulattal. Síkvidék mindig is különleges hangulattal töltött el. Talán a hiányérzet miatt. A les közelében nagy mozgás nem volt így a közel távoli jószágokkal próbálkoztunk.  Nádasban bujkáló sutával, sötétség leple alatt osonó nyúllal.

Majd a pirkadattal megjöttek a várva várt vércsék. Igaz csak a vörös vércsék mozogtak a les közelében. A kék vércse csak megmutatta magát. A költő odúban kikelő és kirepülő fiókákat a közeli fákon etették, próbálták kicsalni egy kis repülésre, edzésre. 

Nagy élmény volt látni ezt a kecses ragadozó madarat ilyen közelről. Már régi tervem vált valóra. 
Köszönöm a lehetőséget,  Miki. =)

Szarvasbőgés

Sajnos, nem sajnos nem sok időm van fényképezni mostanában.
Állandó időhiányban szenvedek egy tavaly vásárolt öreg ház felújítása miatt...
De az esténként a szobám ablakába beszűrődő szarvasbőgésnek nem tudok ellenállni. Így a mai építkezést délután megszakítva magamhoz vettem a fotóscuccom.
Most nem a hegyi részeket céloztam meg, hanem a szőlők közötti akácos, bokros völgyet.
Napok óta jó bőgés van itt.
5 óra körül értem ki. Sajnos a völgy elég mély így csak bizonyos részeit süti meg a lenyugvó nap.
De talán ennek köszönhetően itt hamarabb kezdenek el mozogni a bikák délután.
Az autóból kiszállva már bőgés fogadott. A rossz szélirány miatt elég nagy kerülővel tudtam a völgybe beereszkedni.
A szemközti oldalról jött a hang. A bőgőkürtöt otthon felejtve csak úgy kézzel próbáltam utánozni a vágyakozó bika hangját. Nagy sikert arattam, mert azonnal csörtetve jött át a bika az én oldalamra.
Sajnos mikor előttem felbukkant nem volt messzebb mint 10 méter. Így fényképezésről szó sem lehetett, csak lapultam. Szerencsére nem szúrt ki.
Hangosan ordítva, forgolódott előttem. Gyönyörű hangja volt... A nagy hangoskodás odacsalt egy másik bikát is. Egymással feleselve visszahúzódtak a völgy mederrészébe.
Oda már nem akartam utánunk menni, mert a sűrűben úgy is csak megriasztottam volna őket.
Élveztem a hangorkánt ami előttem 50-60 méterre zajlott.
 Egy távoli bikát láttam még sötétedés előtt.

 

Néma bőgés

Ma délután lemondta a vadászatot a vendég akit kísértem volna. Mivel már teljes harci díszben vártam rá így fogtam a fotócuccot és kimentem kirándulni.
Bár az elmúlt napok elkeserítő tapasztalata, hogy a nagy meleg és a szárazság miatt nagyon rapszodikusan bőgnek a bikák. Azt is csak teljes sötétségben teszik.
Ma sem volt másként...
Kitartottam erős szürkületig, amikor már fotózni nem lehetett.
Egy darab bőgés nem volt. Az autóhoz visszafele sétálva hallottam egy távoli nyekergést.
A szokásosnál is gyengébb vadmozgás volt. Egy ünővel futottam össze egy bozótos erdei úton. Úgy meglepődött, hogy 3 képet is engedett magáról készíteni.
Majd kiérve a következő domboldalhoz én lepődtem meg. Egy dámbika legelészett a szemközti völgyben. A Mátrába nem láttam még ezt a szarvasfélét. Sajnos nagyon messze volt és nem túl szerencsés környezetben. De meg kellett örökíteni, nehogy azt mondják, hogy csak képzelődtem...

Leégett a Rakottyás.

Szomorú aktualitása van a mostani bejegyzésemnek.
Hevesvezekény határában leégett a Rekettyés.
Ezen a területen szoktuk megrendezni a gyűrűző tábort. Most a táborhelyén lévő kis erdő aljnövényzete teljesen kiégett. Sajnos úgy néz ki, hogy nagy fák egy része is elpusztult.
A környék nádasa is tüzet fogott így gyorsan terjedtek a lángok.

A nádas közelébe, a 3 éve épített leskunyhónk is a tűz martalékává lett.
Ennek a leskunyhónak az elkészülte után kezdtem el ezt a bloggot rendszeresen írni...
A leskunyhónk elvesztése nem szakítja meg ezt a folyamatot.
Sőt újabb tervek, újabb leshelyek fognak készülni..

Gyűrűzőtábor Hevesvezekény

Gyűrűzőtábor akkor Hevesvezekény.
Lenyűgöző környezet, múltidéző hangulat, kedves házigazdák, madarak, szúnyogok, tábortűz...
Kell más egy hangulatos táborozáshoz?

Mindig meglepődöm, hogy mennyire megnyugtató ha az ember hasonló gondolkodású, természetszerető emberek társaságában tölt egy pár napot.
Esti beszélgetések a tábortűz kavargó füstje mellett. Felidézve a régmúlt tanyasi élet mindennapjait. A mindennapok problémáit, élményeit...
De azért madarásztunk is.=)
Én néha fényképezőgéppel. Bár inkább kirándulás jelleggel, élvezve a mocsárvilág jellegzetes illatát, hangulatát.
Különös kontrasztot ad a tábor elhelyezkedése, hogy a kisebb erdőfolt egyik oldalán egy vizenyős nádasos terület húzódik. A maga élővilágával.
A másik oldalon kitekintve az "erdőből" a sóvirágok lila alapszínével festett szikes Alföldi jellegű füves puszta terül el.
Rengeteg fotótémával. De mikor velem van a nagy objektív akkor a virágok, pillangók makró világa a háttérbe szorul.
Így csak egy két naplementés, pókhálós kép született.
Igen, erre külön napokat kellene szánni. De nem madarászás közben.=))

Munka

Sajnos nem sajnos a munka elveszi minden szabadidőmet. Így volt ez az elmúlt vasárnap is. Egy másik szigetre mentünk át megnézni egy későbbi házfelújítás helyét.
Mivel a nagy vitorlásunk már valahol a Földközi tengeren pihen, így kenuval eveztünk át a másik szigetre, Vargö-re.
Gondoltam viszem a kisgépet magammal, hogy egy két jellegzetes Svéd tengerparti képet készítsek. De a víz felől egyhangú volt a part, így hamar eluntam a fotózást.=)
Viszont az a ház nagyon tetszett ahol majd dolgozni fogunk. Főleg az udvara. Gyönyörű hatalmas fák, több-száz éves támfallal védett erdei kis út.. Igazi vadregényes, kincskereső terület.
Szívesen átnézném fémkeresővel.=)
A ház bejáratánál lévő teraszról gyönyörű kilátás volt az előtte elterülő kis tengeröbölre.

Madárgyűrűzés

A hétvégén a Heves Megyei csoport kemény magja madárgyűrűző napokat tartott.
A helyszín, Parádsasvár Flóra apartman vendégház udvara. Itt egy meglévő madáretető környéke lett behálózva, madáreleséggel kibővítve.
A pénteki megérkezés, hálóállítás, beköltözés beszélgetés jegyében telt el.
Szombat reggel az első halóellenőrzés során annyi madarat fogtunk, hogy a kiszedés idejére az egyik hálót össze is kellett húzni. A nap folyamán kisebb nagyobb hullámokban elég szépen "fogtuk" a madarakat. A széncinegék egyértelműen uralták a napot.
132 példány 9 faj között osztozott a nap végére.
Nekem a fenyőpinty volt a favorit.
A vasárnapot, az éjjeli havas eső miatt összefagyott háló kibogozásával kezdtük. Megpróbáltuk meleg vizzel kiolvasztani. De még így is sok kis jéggömb maradt a hálón, egész nap riasztva a kismadarakat.
Úgy érzem a 188 db gyűrűzött madár nagyszerű eredménynek tekinthető. Végül 12 fajt sikerült egész közelről szemügyre vennünk.
Érdekesség volt a Hegyi fakúsz, Fenyőrigó, gyerekeknek a meggyvágó...