uráli bagoly (Strix uralensis)

Az elmúlt hetek rossz időjárása miatt többször elhalasztottuk az uráli bagoly költő odúk ellenőrzését.
Ma sem volt napsütéses kánikula, de összességében jól sikerült a nap.
A Mátra Tájvédelmi körzet munkatársaihoz csatlakozva megnéztünk egy pár költő odút és egy vándorsólyom költőhelyet. Az első odúnál már messziről halottunk a szajkók riasztását és az urali csattogó hangját. Az egyik fióka kint ült az odú peremén és álmosan leskelődött. A felnőtt madár tisztes távolból figyelte közeledésünket. Nem volt túl ideges vagy támadó kedvében, így sikerült róla egy-két képet készíteni.
Örültem a lehetőségnek , mert régi vágyam volt már erről a bagoly fajról képet készíteni. Mentem utána az elmúlt télen is elég sokak, de eredménytelenül. Másik 4 odút is megnéztünk de azokban nem találtunk madarat. Bár ha macskabagoly költött bennük azok már kirepültek.
Ezután a "vándorsólymos" szikla következett. Itt az egyik szülő szinte azonnal kiszúrt és folyamatosan fölöttünk körözve hangosan méltatlankodott, hogy mit keresünk a költőterületén. A fiókákat nem láttunk mert viszonylag mélyen, egy sziklaüregben voltak, de biztató jelek arra engedtek következtetni, hogy sikeres az idei költés. Hazafelé még ránéztünk egy parlagi fészekre is. Itt egy felnőtt, gyönyörű idős tollazatú madarat láttunk a fészek közelében ülni. Azt hiszem eredményes napunk volt.

Eső, eső..

Rég írtam és rég jutottam ki fotózni.
Ez utóbbi mondjuk nem teljesen igaz, mert fotózgattam az elmúlt hetekben is csak nem túl sikeresen, hogy publikáljam is.
Az utóbbi két hétben szinte folyamatosan esik. Keresztül húzva a májusi terveimet.
Vasárnap már nem bírtam a fényképezőgép hiányát és eső ide vagy oda kimentünk elázni. Megnéztük a környék kis patakjait, hogyan válnak folyókká. Döbbenetes, hogy a Mátrafüreden nyáron csak csörgedező patakocska, most egy szilaj alpesi hegyi zuhatagra hasonlított. Sajnos még mindig alapobjektív hiányban szenvedek, így csak kompakt géppel tudtam befogni a teret.
Azt is csak több képből összerakva..
Már egész jól megy a szabadkézi panoráma fotózás..=)

Tavaszodik

Bár itt még tartja magát a hó meg a jég már érezni, hogy ide is megérkezik hamarosan a tavasz. A héten láttam az első csigaforgatókat Saltholmenben a kikötőben. a kanada ludak is már a fészkelő helyükön mozognak. A pehely récék búgó nászhangja ilyenkor szinte hozzátartozik a tenger hangjához. A seregélyek éles nyikorgással jelzik, hogy ők is megérkeztek.
Csak lenne már napsütés. A hosszú hideg, sötété tél után jól esne egy kis hazai tavaszérzés..

Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Ma egy kicsit korábban végeztünk a melóval. Elmentem megnézni a Dönsö-i hidnál lévő öbölt. Az nincs befagyva és tegnap este a sötétben is onnan hallottam az énekes hattyúk hangját.
Már a hídról hallottam a madársereg hangját. Itt vannak a kercerécék, különböző bukók, sirályok, kormoránk, pehelyrécék, bütykös hattyúk.
De engem most a hófehér északi vándor érdekelt.
Sajnos a mostani utazásomhoz nem tudtam hozni a fényképezőgépem és a teleobjektívet. Így csak egy kis kompakt géppel hasaltam ki a partra. Szerencsére a teljes partszakaszt vastagon jég borítja. Hó itt nincs a korábbi felverődő hullámok miatt. Most már hullám sincs, befagyott a tenger nagy része.
A jégen viszont jól oda tudtam kúszni a madarakhoz. Azért hoztam magammal egy adag főt húst meg madáreleséget. Gondoltam, ha bütykösöket oda tudom csalni akkor nem félnek az énekesek sem.
Jöttek ezek mint ha csalisíppal hívtam volna őket.=)
Éhesek nagyon, alig van tiszta vízfelület ahol keresgélhetnének.
Sikerült a kompakt gépnek való távolságra csalni őket, így meg tudtam örökíteni ezeket a fenséges madarakat.

Ismét SWE.

Kezdődik a meló. Újra Svédbe vagyok.
Ahogy néztem a repülőből észak felé mindenhol a tél győzedelmeskedett.
Persze gondoltam, hogy akkor jön meg a hó és a hideg mikor vissza kell utaznom melózni...
Ez már csak így szokott lenni.
Nos itt is zord idő van. Annyira, hogy befagyott a tenger is. A hajók kis csatornákon közlekednek a szigetek felé amit nem engednek befagyni ( egyenlőre). Furcsa látvány volt, hogy körbenézve minden fehér. Mint egy nagy szántás az Alföldön. Csak nincsenek facsoportok.=)
Persze a tenger itt nem úgy fagy be mint egy édesvizű tó. A jég töredezik és a darabok hol újra összefagynak, hol eltörnek. A hajó mellett hullámozva válnak szét. Érdekes látvány..
Hát még a hajón ülve hallani ahogy folyamatosan törjük a jeget. Nem hiszem, hogy ezek a hajók erre vannak tervezve.
Egyenlőre közlekednek..=)

Hóvihar

Reggel 5-kor mikor elindultam otthonról nyoma sem volt a télnek. Gyönyörű holdfényben, sivár fekete tájakon autóztam Hevesig.
Itt volt a találkozó megbeszélve Mikivel.
Egy kis késéssel, de még sötét határon kiértünk a Vezekényi leshez.
Befészkeltük magunkat, fél óra várakozás után megjelent egy ölyv, majd szépen ereszkedtek a szarkák, dolmányos varjak is. A fények természetesen nulla volt. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha nem sut a nap ki sem mozdulok...
Egyszer csak hatalmas szél jött és hóvihar. Be kellett a leskunyhó réseit tömni egy pokróccal mert úgy behordta a havat.
Gyorsan fehéredett a puszta és emelkedett a zársebesség érték.
Sajnos fázós, nyugis nap volt. Az ölyvek egyenként ettek, nem marakodtak. A szarkákról meg ebben az időben értelmes képet nem lehetett készíteni.

A várva várt sasok meg csak szívatnak. Leültek oldalt egy távoli kis fára és onnan lestek.
Nem jöttek a kajára.
Gondolom a most megérkezett hó majd ideszorítja őket.

Sasszinkron 2010

Idén is sasszinkron.
Januári tél ide vagy oda ez a nap most a sárdagasztásról szólt. Az egész héten láttuk, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés a szinkron napon.
Bíztunk abban, hogy a reggeli faggyal még kitudunk menni. Sajnos ahol a területre kiakartunk menni egy traktor közvetlenül előttünk frissen feltörte a fagyott utat. Így 150 méter megtétele után elakadtunk. Jobban mondva a mi autónk még tudott menni csak az előttünk haladó hasalt fel.
Csörlőzés, tolatgatás majd feladás. Visszaérkező traktorosok közül az egyiket sikerült rávenni, hogy segítsen kihúzni.
Másik úton próbáltunk beljebb haladni a célunk felé, de itt sem tudtunk sokáig haladni. A hatalmas mély keréknyomok megájj-t parancsoltak.
Nagyfüged határában álltunk meg távcsövezni kb. egy órára.
Igazán nagy mozgás nem volt. Kétszer láttunk gatyás ölyvet szitálni előttünk, majd egy távolban elhaladó idős tollazatú rétisast láttunk.
Mivel a többiek felől is olyan híreket kaptunk, hogy menteni kell őket a sárból, így hamar feladtuk a megfigyelést.
Az idei év sasszinkron eredménye összesen: 14 parlagi sas és 29 rétisas...

http://www.bnpi.hu/?m=hir&id=590

Magas iso teszt.

A mai hajnal ismét a leshelyen talált. Igen korán, még a sötétedés határán megjöttek az ölyvek.
Nagyon bizakodtunk, hogy ma nagy mozgás lesz az etetőn.
De egészen nyugisan felosztva egymásközt a prédákat eszegettek. Sajnos az időjárás nem volt az igazi. Sötét, borongós volt egész délelőtt. Mivel különösebb aktivitást nem mutattak a madarak, gondoltam kipróbálom az 1DmarkII-t magasabb ISO értéken.
Korábban egy eos 30D gépem volt és finoman fogalmazva nem kedveltem ha mar ISO 200 fölé kellett menni. Talán az analóg korból maradt örökség vagy nosztalgia a Velvi 50 után, de engem zavart ha képen apró, színes pöttyök jelentek meg.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sokat szoktam utómunkával tölteni egy képnél és valljuk be a zajszűrésnek meg kell adni a módját.
Nos próbálgattam a gépet ISO 400, 500, 800 majd a legmagasabb ISO 1600-on.
Az ISo 100-as állapothoz képest ISO 400-on mar jól érzékelhető zajosodást tapasztalni.
Viszont jelentősen nem nő a zaj mértéke 800 és 1600-as értéken.
Jobban mondva én brutálisabb különbséget vártam.

Az alsó kép iso 800-al készült.
A felső, iso 1600-al..

Végre sas.

Ma végre bejött a leshelyhez az első sas. Korábban már láttuk, hogy rájár a kitett kajára, de soha nem akkor mikor mi is kint ültünk..
A reggel ismét jó hideg volt. És nem tudtunk (nem akartunk) nivával kimenni mert nagyon össze van vágva az út. Belvíz tavak mindenhol, meg hatalmas sár a hó alatt.. 25 perces, izzasztó séta volt a leskunyhóig.
Már egészen kivilágosodott mire az első madarak ( szarkák) megjelentek. Bátortalanul jöttek a madarak. Kis idővel később ismerős egerészölyv páros érkezett. Egy sötétebb szinezetű, nagyobb testű példány egy kisebb, világosan sávozott madár társaságában. Már többször láttuk itt őket. Jellegzetes hangon hivják egymást a kajához és egyáltalan nem féltékenyek egymásra. Sőt amikor az egyik jól lakik kiül egy magasabb pontra és folyamtasoan egy érdekes vékony hangon "beszél" a párjához.
Érekezett melléjük egy harmadik ölyv is, de elhúzodva tőlük kezdte meg a húst tépni. A fagyott húsok melett egy frissen elhulott fácán volt a csemege. Egymás után repültek rá az ölyvek, hogy ök is csemegézzenek belőle.
Majd az egyikk pillanatban, egyszerre szétrebbent a három ölyv és az összes szarka. Majd kis idő mulva bevitorlázott egy gyönyörű réti sas. A dögtöl 20-25 méterre letette magát a hóban. Sajnos nem időzött sokáig. Fél perc nézelődés után felemelkedett és elkanyarodva felettünk elsiklott. Érdekes modon ezután a szarkák már nem mertek visszajönni. Az ölyvek egy idő után visszarepültek. Érkezett egy újabb, szinte héja színezetű példány is. Várakoztunk háhta visszajön még a sas. De egy jó óra mulva a leshely felett elhúzva láttuk távolodni. Ölyvek jöttek mentek, de ma nem civakodtak egymással. Talán a bőséges kajamennyiség miatt..
Már elkezdtünk pakolászni mikor egy parlagi sas siklott az irányunkba. Lassan elvitorlázott a kihelyezett dög felett, de nem szállt le. Vártunk még egy jó félórát és szedelőzködtünk..
Elégedetten hagytuk el a leshelyet, nagy élmény volt látni egy ilyen nemes madarat közelről..
A visszaút a vártnál is hidegebb volt.. Metsző hideg szél, beszakadó pocsolyák, marasztaló agyagos sár..

Havas reggel.

Tegnapi vízes, latyakos hó ma reggelre keményen megfagyott. Az olvadt részeken hangosan recsegett.
A szűz területeken viszont puhán, halkan lehetett osonni. A reggeli borongós felhőzet kezdett felszakadozni ezért úgy döntöttem kirándulok egyet.
Felpakoltam a quadra állványt, objektívet, fényképezőgépet. Jól beöltöztem és nekivágtam az erdőnek. A hó alatt jó mély sár volt szinte mindenhol. A Rónya oldalig mentem ki a géppel, majd onnan gyalog.
Sajnos mire jó fények lettek az állatok már behúzódtak a sűrűkbe pihenni nappalra. Csak muflonokkal futottam össze. Nehéz volt őket megközelíteni mert mindig volt olyan rész ahol a hó jeges tömbé volt összefagyva. Itt csak hangos ropogással lehetett keresztülvágni. De azért egy kis csapat útját jól mértem fel és fél óra várakozás után pont előttem váltottak be a szálerdőbe.. Két egész jó kos is volt a csapatban. Sajnos kiszúrták a fényképezőgép csattogását és hamar odébbálltak.
Továbbmenve útba ejtettem két vadetetőt. Mindkettőnél a kihúzott lucerna szénában vaddisznók aludtak. Sajnos látni csak az utolsó pillanatban láttam meg őket amikor már hangos fújással ugrottak ki fészkükből. Az egyik helyen egy koca volt 4 tavalyi malacával. A malacok nem valami nagyok voltak, de legalább egészségesek. Fényképet nem tudtam sajnos róluk készíteni..
Várakoztam egy kicsit hátha jön még valami az etetőhöz. De csak apró madarak mozogtak a környéken. Figyeltem a sármányokat milyen ügyesen szedik le a magas szárú füvek magját. 20-30cm magasan a fűszál mellett legyezve a csőrébe megfogták a fűszálat majd leszállva eltörték azt. Így már a földön ülve kicsipegették a magokat.
6-8 kilométer séta után, kellően elfáradva tértem haza..