skip to main |
skip to sidebar
Napok óta lesben vagyok az egyik lucerna tábla szélénél. De mindig messze jönnek ki az őzek.Ma elhatároztam, hogy nem hajnalba megyek ki, hanem megvárom míg elfekszenek és megpróbálok rájuk cserkelni.Úgy is lett. Így elég volt 8 órakor indulni. A tábla szélénél távcsövezve egy sutát és egy fiatal bakot láttam kb. 4-500 méterre a lucernásba. Hátizsák, távcső marad. Fényképezőgépet egy egylábú állvánnyal megerősítve, elindultam. Még elég kicsi volt a lucerna így igen csak hajolva kellett közlekednem. Szerencsére nem felém feküdtek. Csak az agancs és a fülük látszott ki fekve a lucernából.Már csak úgy 100 méterre lehettek mikor észrevettem tőlem balra úgy 50 méterre egy másik őzfület. Az is suta volt. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy ezt cserkelem be, de maradtam a baknál. Annak még is csak van valami a fején.=)Félig kúszva-mászva közeledtem feléjük. Magam elé tartva az állvány félig kihúzott lábát.20-25 méterre sikerült megközelítenem a bakot. Úgy döntöttem nem megyek közelebb, ez a távolság jó lesz ha feláll majd. Belőttem az élességet, megnéztem a értékeket és vártam.
Egy pacsirta emelkedett meredeken az égnek folyamatos, hangos énekléssel figyelmeztet, hogy közel merészkedtem a területéhez..Nézegettem a kis bakot. Tetszett ahogy forgatta a fejét és néha felém nézve csak az agancs és a füle látszott ki a zöld mezőből. Készítve egy képet azonnal meghallott a bak. És nem ám szép finoman felkelve, figyelve pózolt volna. Hanem azonnal felugorva már fordult is és sebesen elviharzott...Na szép, gondoltam magamba.Ezt nem teljesen így terveztem.De ahogy visszanéztem a képeket (a java persze bemozdult) megörültem az "őzfüles" képnek. Pont olyan lett mint ahogy elképzeltem.Így elégedetten sétáltam vissza az otthagyott hátizsákért.
Svédország..Styrsö..
A munka mellett azért marad időm madarászni. Ma sikerült kifigyelnem egy Énekes hattyút (Cygnus cygnus).Elég csapzott volt szegényke és egyedül is volt. Teljesen barátságosan úszkált egy öbölben.
Elhallgattak már a szarvasok, most a muflon csigák csattanásitól hangos az erdő. Szerettem volna muflon viaskodást fotózni, de egész délután hiába kuporogtam a magaslesen. Még csak nem is láttam őket.Már jócskán lenyugodott a nap a mély völgyben mikor elindultam hazafelé.Az erdei úton ballagva halk avarcsörgést, nagyvad vonulását hallottam meg. Gyorsan elő az állvánnyal. A fényképezőgépet ráerősítem, probálom beállítani a megváltozott fényviszonyoknak megfelelő értékeket. Iso 640 remélem elég lesz...Lassan közelednek az úthoz, egy ritkás meredek domboldalon. Már látom őket, szarvasok. Egy fiatal bika, tehén, ünővel. Hárman vannak. Elsőnek a fiatal bika jön ki a tisztás szélére. Fákról csipegetve lassan ballag lefelé. A fényképezőgép kattanására felkapja a fejét, de megnyugszik és halad tovább. Az útra lépre rám néz és meredten figyel. Mint egy modell megvárja míg lefényképezem majd belép a sűrűbe. Utána ballagó tehénről is készül emlékkép..Elvonultak, várok még egy kicsit de a teljes sötétedés véget szab a fotózásnak..
Utóbőgést szerettem volna még hallani, fotózni. De már csak a néma de színes Mátrában gyönyörködhettem.
Szarvasok helyett négy Csilpcsalp füzikét (Phylloscopus collybita) sikerült kilesni. Amit az őszi, színes bokrok levelei között, hol eltüntek, majd egészen máshol előbukkantak. Nagy nehezen sikerült egy-két éles képet készíteni róluk..
Az elmúlt napokban egész jó mozgás volt az egyik dagonyánál. (A másik képlent, egy pár nappal korábban készült ott)
Úgy terveztem délután kinézek oda hátha jön valami megint még világosba. A víz közelében vagy egy szóró és egy magasles is.Gondoltam nem megyek fel a lesre mert magasról fényképezve nem az igazi a perspektíva.Így befészkeltem magam a les lábai közé.Kifeszítettem az álcahálót magam elé és várakoztam..1 órája ücsöröghettem mikor úgy 100 méterre megjelent egy két év körüli kan. És mint akit zsinóron húznak elindult a les felé. Gondoltam majd rákanyarodik a szóróra.
De nem.Elhaladt mellette és egyenesen jött felém. Én már az elejétől fogva a gép mögött térdeltem és keresőn keresztül követtem. Már olyan közel járt, hogy nem fért a keresőbe..=) Valamit megérezhetett mert megállt úgy 8-10 méterre tőlem. Kihasználva, hogy rám néz készítettem egy képet. A következő pillanatban egy nagy fújás és már fordult is meg. Meglepő gyorsan és halkan el is tűnt.
Mint ha ott se lett volna...Még üldögéltem egy darabig és élveztem egy kicsit az októberi meleget. Azon tűnődve, hogy vajon miért jött ennyire közel a leshez a disznó? Utána jutott csak eszembe, hogy valószínűleg a lesen tárolt kukoricából potyoghatott egy két szem mindig a a les alá és azt jött volna összeszedni.. De nem is gondolta, hogy ott meg én várok rá.=)
Régi tervemnek kezdek neki..
Ünnepnapokról fogok írni. Szavakba ölteni a napi eseményeket. Azokat a napokat amik egy kicsit más mint a többi.
