Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Ma egy kicsit korábban végeztünk a melóval. Elmentem megnézni a Dönsö-i hidnál lévő öbölt. Az nincs befagyva és tegnap este a sötétben is onnan hallottam az énekes hattyúk hangját.
Már a hídról hallottam a madársereg hangját. Itt vannak a kercerécék, különböző bukók, sirályok, kormoránk, pehelyrécék, bütykös hattyúk.
De engem most a hófehér északi vándor érdekelt.
Sajnos a mostani utazásomhoz nem tudtam hozni a fényképezőgépem és a teleobjektívet. Így csak egy kis kompakt géppel hasaltam ki a partra. Szerencsére a teljes partszakaszt vastagon jég borítja. Hó itt nincs a korábbi felverődő hullámok miatt. Most már hullám sincs, befagyott a tenger nagy része.
A jégen viszont jól oda tudtam kúszni a madarakhoz. Azért hoztam magammal egy adag főt húst meg madáreleséget. Gondoltam, ha bütykösöket oda tudom csalni akkor nem félnek az énekesek sem.
Jöttek ezek mint ha csalisíppal hívtam volna őket.=)
Éhesek nagyon, alig van tiszta vízfelület ahol keresgélhetnének.
Sikerült a kompakt gépnek való távolságra csalni őket, így meg tudtam örökíteni ezeket a fenséges madarakat.

Ismét SWE.

Kezdődik a meló. Újra Svédbe vagyok.
Ahogy néztem a repülőből észak felé mindenhol a tél győzedelmeskedett.
Persze gondoltam, hogy akkor jön meg a hó és a hideg mikor vissza kell utaznom melózni...
Ez már csak így szokott lenni.
Nos itt is zord idő van. Annyira, hogy befagyott a tenger is. A hajók kis csatornákon közlekednek a szigetek felé amit nem engednek befagyni ( egyenlőre). Furcsa látvány volt, hogy körbenézve minden fehér. Mint egy nagy szántás az Alföldön. Csak nincsenek facsoportok.=)
Persze a tenger itt nem úgy fagy be mint egy édesvizű tó. A jég töredezik és a darabok hol újra összefagynak, hol eltörnek. A hajó mellett hullámozva válnak szét. Érdekes látvány..
Hát még a hajón ülve hallani ahogy folyamatosan törjük a jeget. Nem hiszem, hogy ezek a hajók erre vannak tervezve.
Egyenlőre közlekednek..=)

Hóvihar

Reggel 5-kor mikor elindultam otthonról nyoma sem volt a télnek. Gyönyörű holdfényben, sivár fekete tájakon autóztam Hevesig.
Itt volt a találkozó megbeszélve Mikivel.
Egy kis késéssel, de még sötét határon kiértünk a Vezekényi leshez.
Befészkeltük magunkat, fél óra várakozás után megjelent egy ölyv, majd szépen ereszkedtek a szarkák, dolmányos varjak is. A fények természetesen nulla volt. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha nem sut a nap ki sem mozdulok...
Egyszer csak hatalmas szél jött és hóvihar. Be kellett a leskunyhó réseit tömni egy pokróccal mert úgy behordta a havat.
Gyorsan fehéredett a puszta és emelkedett a zársebesség érték.
Sajnos fázós, nyugis nap volt. Az ölyvek egyenként ettek, nem marakodtak. A szarkákról meg ebben az időben értelmes képet nem lehetett készíteni.

A várva várt sasok meg csak szívatnak. Leültek oldalt egy távoli kis fára és onnan lestek.
Nem jöttek a kajára.
Gondolom a most megérkezett hó majd ideszorítja őket.

Sasszinkron 2010

Idén is sasszinkron.
Januári tél ide vagy oda ez a nap most a sárdagasztásról szólt. Az egész héten láttuk, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés a szinkron napon.
Bíztunk abban, hogy a reggeli faggyal még kitudunk menni. Sajnos ahol a területre kiakartunk menni egy traktor közvetlenül előttünk frissen feltörte a fagyott utat. Így 150 méter megtétele után elakadtunk. Jobban mondva a mi autónk még tudott menni csak az előttünk haladó hasalt fel.
Csörlőzés, tolatgatás majd feladás. Visszaérkező traktorosok közül az egyiket sikerült rávenni, hogy segítsen kihúzni.
Másik úton próbáltunk beljebb haladni a célunk felé, de itt sem tudtunk sokáig haladni. A hatalmas mély keréknyomok megájj-t parancsoltak.
Nagyfüged határában álltunk meg távcsövezni kb. egy órára.
Igazán nagy mozgás nem volt. Kétszer láttunk gatyás ölyvet szitálni előttünk, majd egy távolban elhaladó idős tollazatú rétisast láttunk.
Mivel a többiek felől is olyan híreket kaptunk, hogy menteni kell őket a sárból, így hamar feladtuk a megfigyelést.
Az idei év sasszinkron eredménye összesen: 14 parlagi sas és 29 rétisas...

http://www.bnpi.hu/?m=hir&id=590

Magas iso teszt.

A mai hajnal ismét a leshelyen talált. Igen korán, még a sötétedés határán megjöttek az ölyvek.
Nagyon bizakodtunk, hogy ma nagy mozgás lesz az etetőn.
De egészen nyugisan felosztva egymásközt a prédákat eszegettek. Sajnos az időjárás nem volt az igazi. Sötét, borongós volt egész délelőtt. Mivel különösebb aktivitást nem mutattak a madarak, gondoltam kipróbálom az 1DmarkII-t magasabb ISO értéken.
Korábban egy eos 30D gépem volt és finoman fogalmazva nem kedveltem ha mar ISO 200 fölé kellett menni. Talán az analóg korból maradt örökség vagy nosztalgia a Velvi 50 után, de engem zavart ha képen apró, színes pöttyök jelentek meg.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sokat szoktam utómunkával tölteni egy képnél és valljuk be a zajszűrésnek meg kell adni a módját.
Nos próbálgattam a gépet ISO 400, 500, 800 majd a legmagasabb ISO 1600-on.
Az ISo 100-as állapothoz képest ISO 400-on mar jól érzékelhető zajosodást tapasztalni.
Viszont jelentősen nem nő a zaj mértéke 800 és 1600-as értéken.
Jobban mondva én brutálisabb különbséget vártam.

Az alsó kép iso 800-al készült.
A felső, iso 1600-al..

Végre sas.

Ma végre bejött a leshelyhez az első sas. Korábban már láttuk, hogy rájár a kitett kajára, de soha nem akkor mikor mi is kint ültünk..
A reggel ismét jó hideg volt. És nem tudtunk (nem akartunk) nivával kimenni mert nagyon össze van vágva az út. Belvíz tavak mindenhol, meg hatalmas sár a hó alatt.. 25 perces, izzasztó séta volt a leskunyhóig.
Már egészen kivilágosodott mire az első madarak ( szarkák) megjelentek. Bátortalanul jöttek a madarak. Kis idővel később ismerős egerészölyv páros érkezett. Egy sötétebb szinezetű, nagyobb testű példány egy kisebb, világosan sávozott madár társaságában. Már többször láttuk itt őket. Jellegzetes hangon hivják egymást a kajához és egyáltalan nem féltékenyek egymásra. Sőt amikor az egyik jól lakik kiül egy magasabb pontra és folyamtasoan egy érdekes vékony hangon "beszél" a párjához.
Érekezett melléjük egy harmadik ölyv is, de elhúzodva tőlük kezdte meg a húst tépni. A fagyott húsok melett egy frissen elhulott fácán volt a csemege. Egymás után repültek rá az ölyvek, hogy ök is csemegézzenek belőle.
Majd az egyikk pillanatban, egyszerre szétrebbent a három ölyv és az összes szarka. Majd kis idő mulva bevitorlázott egy gyönyörű réti sas. A dögtöl 20-25 méterre letette magát a hóban. Sajnos nem időzött sokáig. Fél perc nézelődés után felemelkedett és elkanyarodva felettünk elsiklott. Érdekes modon ezután a szarkák már nem mertek visszajönni. Az ölyvek egy idő után visszarepültek. Érkezett egy újabb, szinte héja színezetű példány is. Várakoztunk háhta visszajön még a sas. De egy jó óra mulva a leshely felett elhúzva láttuk távolodni. Ölyvek jöttek mentek, de ma nem civakodtak egymással. Talán a bőséges kajamennyiség miatt..
Már elkezdtünk pakolászni mikor egy parlagi sas siklott az irányunkba. Lassan elvitorlázott a kihelyezett dög felett, de nem szállt le. Vártunk még egy jó félórát és szedelőzködtünk..
Elégedetten hagytuk el a leshelyet, nagy élmény volt látni egy ilyen nemes madarat közelről..
A visszaút a vártnál is hidegebb volt.. Metsző hideg szél, beszakadó pocsolyák, marasztaló agyagos sár..

Havas reggel.

Tegnapi vízes, latyakos hó ma reggelre keményen megfagyott. Az olvadt részeken hangosan recsegett.
A szűz területeken viszont puhán, halkan lehetett osonni. A reggeli borongós felhőzet kezdett felszakadozni ezért úgy döntöttem kirándulok egyet.
Felpakoltam a quadra állványt, objektívet, fényképezőgépet. Jól beöltöztem és nekivágtam az erdőnek. A hó alatt jó mély sár volt szinte mindenhol. A Rónya oldalig mentem ki a géppel, majd onnan gyalog.
Sajnos mire jó fények lettek az állatok már behúzódtak a sűrűkbe pihenni nappalra. Csak muflonokkal futottam össze. Nehéz volt őket megközelíteni mert mindig volt olyan rész ahol a hó jeges tömbé volt összefagyva. Itt csak hangos ropogással lehetett keresztülvágni. De azért egy kis csapat útját jól mértem fel és fél óra várakozás után pont előttem váltottak be a szálerdőbe.. Két egész jó kos is volt a csapatban. Sajnos kiszúrták a fényképezőgép csattogását és hamar odébbálltak.
Továbbmenve útba ejtettem két vadetetőt. Mindkettőnél a kihúzott lucerna szénában vaddisznók aludtak. Sajnos látni csak az utolsó pillanatban láttam meg őket amikor már hangos fújással ugrottak ki fészkükből. Az egyik helyen egy koca volt 4 tavalyi malacával. A malacok nem valami nagyok voltak, de legalább egészségesek. Fényképet nem tudtam sajnos róluk készíteni..
Várakoztam egy kicsit hátha jön még valami az etetőhöz. De csak apró madarak mozogtak a környéken. Figyeltem a sármányokat milyen ügyesen szedik le a magas szárú füvek magját. 20-30cm magasan a fűszál mellett legyezve a csőrébe megfogták a fűszálat majd leszállva eltörték azt. Így már a földön ülve kicsipegették a magokat.
6-8 kilométer séta után, kellően elfáradva tértem haza..

Egy újabb év kezdődik..

Egy új év kezdődik. Új tervekkel, remélhető élményekkel, rengeteg kirándulással, madármegfigyeléssel..

Hevesvezekény, leskunyhó

Ma hajnalba ismét beültünk egy kis madármegfigyelésre.
Sajnos az idő nagyon elromlott. A korábbi nagy hideg és hó már szinte teljesen eltűnt. Helyébe borongós esős idő érkezett. A fényviszonyok nagyon kedvezőtlenek voltak a fényképezés számára.
De a tegnapi nap folyamán sok madár (parlagi sas, retisas, ölyvek, dolmányos varjak) látogatott a leshelyhez ezért döntöttünk úgy, hogy mindenképp kiülünk ma reggel is.
Szakadó esőben még sötétben elfoglaltuk a helyünket. A rossz idő ellenére meglehetősen korán megérkeztek az első madarak. Természetesen a szarkák.=) Nem sokkal később egy egerész ölyv vitorlázott be egyből a kitett húsra. Nem sokat gondolkozva azonnal tépni kezdte. Még erős szürkület volt, így csak bemozdulós, hosszú zársebességes képeket lehetett készíteni. Hamarosan egy másik ölyv is csatlakozott a népes madársereghez. Hiába jött fel a nap ( valahol a felhők fölött) világosabb nem sokkal lett. Csak igen magas ISO értékkel lehetett fotózni. (olyan is lett)).
Meglepő módon a dolmányos varjak nagyon bizalmatlanul viselkedtek. Egészen távol mertek csak leszállni és onnan figyeltek. Közelebb sétáltak, de nem mertek teljesen odajönni.
Az egerészölyvek egy orányi kajálás után felültek a beülő fára pihenni majd elrepültek. A dolmányos varjak ezután mertek csak a döghöz odajönni. De kis időn belül nagyon bátran és otthonosan repkedtek, közlekedtek. Nagy volt a forgalom.
Sajnos a várt nagy madarak nem jöttek...
Az elolvadó hó és a megenyült időjárás ujra bőséges táplálék forrást teremtett a pusztában.

Hevesvezekény

Pénteken érkeztem haza Svédországból. Még a kint tartózkodásom alatt elterveztük, hogy vasárnap hajnalban beülünk a Hevesvezekényi leshelyünkre Tiborral.

Az időjárás is kegyes volt hozzánk mert végre megérkezett a rendes tél.
Az éjszaka folyamán 15-20cm hó esett és az erős szél miatt hófúvások nehezítettek az eljutásomat Vezekényre. De a vártnál hamarabb és könnyebben megérkeztem reggel 6 órára Tiborhoz.
Cuccolás a nivába és indultunk a leshelyre. Elég kemény hideg volt.
A leskunyhó üvegjére az állandóan ráfagyó párát törölgettük az első órákban.
Nehezen indult be az élet a pusztán. Talán a hótakaró volt újdonság vagy a nagy hideg de a szarkák is csak 8 óra korul kezdtek el szállingózni. Addig "csak" kékes rétihéjákat láttunk vadászgatni a közeli nádas felett. Sajnos nem jöttek a les közelébe.
A megérkező szarkák egy kicsit elterelték a figyelmünket a hidegtől elgémberedett lábujjainkról.
Szórakoztató volt figyelni a mókás fekete-fehér sereget. Állandó jövés menés, repkedés volt körülöttünk. Míg nem a semmiből, mögülünk méltóságteljesen bevitorlázott egy egerészölyv. Ráereszkedve a dögre azonnal tépni kezdte. Majd kicsivel később egy másik ölyv is bevitorlázott mellé. A várt agresszív táplálék védés helyett, vékony hangon csalta a feltehetően az évi fiókáját a táplálékhoz. Majd végig felügyelte amíg a fiatal csipegetett. Kb. egy orán át elvoltak majd együt elrepültek.
Később egyenként még visszajöttek majd társult hozzájuk egy harmadik ölyv is. Hol elrepültek, hol visszajöttek az egyik körben csatlakozott hozájük egy parlag sas is. Sajnos a sas elkörözött csak a dög fölött és távozott. Várakoztunk még egy órát hátha visszajön. De csak a népes szarka sereg maradt már csak velünk.
11 óra magasságában a hideg hazakényszerített...
Egy igazán eseménydús, nagyszerű nap volt.