Tápiószecső, halastavak.

A halastó vízét minden ősszel leeresztik lehalászáskor. Ilyenkor egy pár napig Kánaán van a kócsagoknak, gémeknek és más halakkal táplálkozó madaraknak. Na meg a természetfotósoknak.
Persze csak akkor ha az időjárás is kegyes hozzánk. Az elmúlt hetek borongós esős napjait követően tegnap ragyogó napsütés volt. így ma hajnalban örömmel vettem az irányt Dány felé.  A Tápió vidéken való kirándulás mindig különös hangulattal tölt meg. Lehet a történelmi múlt emléke idéződik meg vagy Mikivel az évekkel ezelőtt kialakult baráti szál érzése…
A hajnali felkelést „megkönnyíti” ha van a háznál egy csecsemő. Nem kell ébresztőórát állítani.  Így időben érkeztem és a tóhoz is elég korán, még bőven sötétbe kiértünk. Gyorsan felállítottuk a fekvőleshelyeket, álcáztuk náddal.
Alig, hogy elhelyezkedtünk benne hangos kiáltásokkal kezdtek beszállingózni a szürke gémek, kócsagok. Szellemek módjára osontak az éj leple alatt.  A hajnali hideg mély kék színek lassan kezdtek bíbor töltést kapni.

 Mire a felkelő nap sugarai beragyogták a tópartot szinte izzott a vízpart.
Sajnos ez a varázslatos színvilág nem tartott sokáig. Felhő árnyékolta be az aznapi reményeinket. Helyette kárpótolt a madarak mennyisége, változatosságuk.

Amerre csak elláttunk vízi madarak vadásztak a mederben megrekedt apró halakra. 100-110 szürke gém, 50-60 kócsag, kormoránok, sirályok látványával nem lehetett betelni. Némelyik legyőzve félelmét egész közel merészkedett a leshelyhez. De azért a java esemény sajnos a túloldalon történt. Tőlünk 80-100 méterre.  

 A túlparton rengeteg kis gödörben megmaradt a víz, foglyul ejtve a kis halak tömegét. Egy-egy ilyen gödör körül sokszor nagy vita alakult ki egy megszerzett zsákmány felett.

Míg más madarak a magányos, lesben álló technikát alkalmazták az élelemszerzésre. Több kevesebb sikerrel.  A feszült figyelemmel koncentráló madarak nyugalmát egy átrepülő réti sas zavarta meg. Egy szép idős tollazatú madár nem jelentett veszélyt a gázló madarakra mert beérte egy kisebb hallal amit a vízből markolt ki. Sajnos tőlünk nagyon messze…

A mára beígért napsütés helyett egyszer csak köd, hideg szél és borongós felhők érkeztek. Szinte már a hóesést vártuk. Ennek ellenére eseménydús pillanatokat éltünk meg. Szerintem jó képek születtek.   Egy kis plusz fény jól jött volna a harciasabb jelenetekhez. De nem panaszkodom, hegyi embernek ritkán adatik meg ennyi szép vízimadarat fotózni, megfigyelni.