Tápió vidék.

Ismét egy kellemes kirándulást tettünk a Tápió vidéken. Ezúttal délutáni, esti kiülést terveztünk. Nem tudtuk, hogyan fogja megvilágítani a délutáni nap a pusztában álló kis facsoportot benne a leshellyel. 
Szerencsére nagyon hangulatos  színvilág alakult ki  a lemenő nap fényében. 
Napközben érkezve nem lehet észrevétlenül beosonni a leshelyre, de szerencsére nem vették zokon a madarak a megérkezésünket. Hamar visszaállt minden az eredeti kerékvágásba. Talán a közelben zajló aratási munkálatok is segítettek ebben. 
A kis erdőben kihelyezett vércse odúkban egészen különböző méretű fiókák voltak. Némelyikben már kirepülés közeli vörös vércsék, másikban a később hazaérkező kék vércsék pelyhes fiókái tekingettek kifele.

A szülők szorgalmasan hozták a pockokat, szöcskéket, sáskákat nekik. Ritkán ültek le pihenni.

Egy közeli odúban szalakóta (Coracias garrulus) költött. A felnőtt madarak inkább a sűrűben található ágakat választották pihenő helynek, mint az odú előtti beszálló ágat.

Az akácos lombkoronájából sokszor egyből berepültek az odúba. De azért a késő délutáni, ellenfénybe csak beszállt nekik kihelyezett ágra. 

Gyönyörű madár. Így közelről látva tűnik csak fel, hogy milyen nagy méretű. Sokáig nem időzött előttünk. Állandóan sürgős dolga akadt...  De napnyugta környékén rendszeresen visszatért és valamivel bizalmasabban közelítette meg az odút. Jó pár képet készítettünk amíg a fények engedték.

A horizont mögött lebukó nap távozásra késztetett minket is. Egy újabb kalanddal lettünk gazdagabbak ma is. Köszönet érte Mikinek. =)