Reggel 5-kor mikor elindultam otthonról nyoma sem volt a télnek. Gyönyörű holdfényben, sivár fekete tájakon autóztam Hevesig. Itt volt a találkozó megbeszélve Mikivel. Egy kis késéssel, de még sötét határon kiértünk a Vezekényi leshez. Befészkeltük magunkat, fél óra várakozás után megjelent egy ölyv, majd szépen ereszkedtek a szarkák, dolmányos varjak is. A fények természetesen nulla volt. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha nem sut a nap ki sem mozdulok... Egyszer csak hatalmas szél jött és hóvihar. Be kellett a leskunyhó réseit tömni egy pokróccal mert úgy behordta a havat. Gyorsan fehéredett a puszta és emelkedett a zársebesség érték. Sajnos fázós, nyugis nap volt. Az ölyvek egyenként ettek, nem marakodtak. A szarkákról meg ebben az időben értelmes képet nem lehetett készíteni.
A várva várt sasok meg csak szívatnak. Leültek oldalt egy távoli kis fára és onnan lestek. Nem jöttek a kajára. Gondolom a most megérkezett hó majd ideszorítja őket.
Idén is sasszinkron. Januári tél ide vagy oda ez a nap most a sárdagasztásról szólt. Az egész héten láttuk, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés a szinkron napon. Bíztunk abban, hogy a reggeli faggyal még kitudunk menni. Sajnos ahol a területre kiakartunk menni egy traktor közvetlenül előttünk frissen feltörte a fagyott utat. Így 150 méter megtétele után elakadtunk. Jobban mondva a mi autónk még tudott menni csak az előttünk haladó hasalt fel. Csörlőzés, tolatgatás majd feladás. Visszaérkező traktorosok közül az egyiket sikerült rávenni, hogy segítsen kihúzni. Másik úton próbáltunk beljebb haladni a célunk felé, de itt sem tudtunk sokáig haladni. A hatalmas mély keréknyomok megájj-t parancsoltak. Nagyfüged határában álltunk meg távcsövezni kb. egy órára. Igazán nagy mozgás nem volt. Kétszer láttunk gatyás ölyvet szitálni előttünk, majd egy távolban elhaladó idős tollazatú rétisast láttunk. Mivel a többiek felől is olyan híreket kaptunk, hogy menteni kell őket a sárból, így hamar feladtuk a megfigyelést. Az idei év sasszinkron eredménye összesen: 14 parlagi sas és 29 rétisas...
A mai hajnal ismét a leshelyen talált. Igen korán, még a sötétedés határán megjöttek az ölyvek. Nagyon bizakodtunk, hogy ma nagy mozgás lesz az etetőn. De egészen nyugisan felosztva egymásközt a prédákat eszegettek. Sajnos az időjárás nem volt az igazi. Sötét, borongós volt egész délelőtt. Mivel különösebb aktivitást nem mutattak a madarak, gondoltam kipróbálom az 1DmarkII-t magasabb ISO értéken. Korábban egy eos 30D gépem volt és finoman fogalmazva nem kedveltem ha mar ISO 200 fölé kellett menni. Talán az analóg korból maradt örökség vagy nosztalgia a Velvi 50 után, de engem zavart ha képen apró, színes pöttyök jelentek meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sokat szoktam utómunkával tölteni egy képnél és valljuk be a zajszűrésnek meg kell adni a módját. Nos próbálgattam a gépet ISO 400, 500, 800 majd a legmagasabb ISO 1600-on. Az ISo 100-as állapothoz képest ISO 400-on mar jól érzékelhető zajosodást tapasztalni. Viszont jelentősen nem nő a zaj mértéke 800 és 1600-as értéken. Jobban mondva én brutálisabb különbséget vártam.
Az alsó kép iso 800-al készült. A felső, iso 1600-al..
Ma végre bejött a leshelyhez az első sas. Korábban már láttuk, hogy rájár a kitett kajára, de soha nem akkor mikor mi is kint ültünk.. A reggel ismét jó hideg volt. És nem tudtunk (nem akartunk) nivával kimenni mert nagyon össze van vágva az út. Belvíz tavak mindenhol, meg hatalmas sár a hó alatt.. 25 perces, izzasztó séta volt a leskunyhóig. Már egészen kivilágosodott mire az első madarak ( szarkák) megjelentek. Bátortalanul jöttek a madarak. Kis idővel később ismerős egerészölyv páros érkezett. Egy sötétebb szinezetű, nagyobb testű példány egy kisebb, világosan sávozott madár társaságában.Már többször láttuk itt őket. Jellegzetes hangon hivják egymást a kajához és egyáltalan nem féltékenyek egymásra. Sőt amikor az egyik jól lakik kiül egy magasabb pontra és folyamtasoan egy érdekes vékony hangon "beszél" a párjához. Érekezett melléjük egy harmadik ölyv is, de elhúzodva tőlük kezdte meg a húst tépni.A fagyott húsok melett egy frissen elhulott fácán volt a csemege. Egymás után repültek rá az ölyvek, hogy ök is csemegézzenek belőle. Majd az egyikk pillanatban, egyszerre szétrebbent a három ölyv és az összes szarka.Majd kis idő mulva bevitorlázott egy gyönyörű réti sas. A dögtöl 20-25 méterre letette magát a hóban. Sajnos nem időzött sokáig. Fél perc nézelődés után felemelkedett és elkanyarodva felettünk elsiklott.Érdekes modon ezután a szarkák már nem mertek visszajönni. Az ölyvek egy idő után visszarepültek. Érkezett egy újabb, szinte héja színezetű példány is.Várakoztunk háhta visszajön még a sas.De egy jó óra mulva a leshely felett elhúzva láttuk távolodni.Ölyvek jöttek mentek, de ma nem civakodtak egymással. Talán a bőséges kajamennyiség miatt.. Már elkezdtünk pakolászni mikor egy parlagi sas siklott az irányunkba. Lassan elvitorlázott a kihelyezett dög felett, de nem szállt le. Vártunk még egy jó félórát és szedelőzködtünk.. Elégedetten hagytuk el a leshelyet, nagy élmény volt látni egy ilyen nemes madarat közelről.. A visszaút a vártnál is hidegebb volt.. Metsző hideg szél, beszakadó pocsolyák, marasztaló agyagos sár..
Tegnapi vízes, latyakos hó ma reggelre keményen megfagyott. Az olvadt részeken hangosan recsegett. A szűz területeken viszont puhán, halkan lehetett osonni. A reggeli borongós felhőzet kezdett felszakadozni ezért úgy döntöttem kirándulok egyet. Felpakoltam a quadra állványt, objektívet, fényképezőgépet. Jól beöltöztem és nekivágtam az erdőnek. A hó alatt jó mély sár volt szinte mindenhol. A Rónya oldalig mentem ki a géppel, majd onnan gyalog. Sajnos mire jó fények lettek az állatok már behúzódtak a sűrűkbe pihenni nappalra. Csak muflonokkal futottam össze. Nehéz volt őket megközelíteni mert mindig volt olyan rész ahol a hó jeges tömbé volt összefagyva. Itt csak hangos ropogással lehetett keresztülvágni.De azért egy kis csapat útját jól mértem fel és fél óra várakozás után pont előttem váltottak be a szálerdőbe..Két egész jó kos is volt a csapatban.Sajnos kiszúrták a fényképezőgép csattogását és hamar odébbálltak. Továbbmenve útba ejtettem két vadetetőt. Mindkettőnél a kihúzott lucerna szénában vaddisznók aludtak. Sajnos látni csak az utolsó pillanatban láttam meg őket amikor már hangos fújással ugrottak ki fészkükből. Az egyik helyen egy koca volt 4 tavalyi malacával. A malacok nem valami nagyok voltak, de legalább egészségesek.Fényképet nem tudtam sajnos róluk készíteni.. Várakoztam egy kicsit hátha jön még valami az etetőhöz. De csak apró madarak mozogtak a környéken. Figyeltem a sármányokat milyen ügyesen szedik le a magas szárú füvek magját. 20-30cm magasan a fűszál mellett legyezve a csőrébe megfogták a fűszálat majd leszállva eltörték azt. Így már a földön ülve kicsipegették a magokat. 6-8 kilométer séta után, kellően elfáradva tértem haza..
