Ősz

Egész heti meló után már elvonási tünetek jelentkeztek.
Így egy gyors elhatározást követően, délután kirándulni mentem.
Viszonylag későn indultam így csak közvetlenül a falu "felett" lévő Rónya-oldalt céloztam meg.
Elérve az erdőhatárt, két őzet keltettem fel a magas fűben. Kecsesen szökkenve távolodtak tőlem.
Az erdei úton csendben tudtam haladni, így jól hallottam a keresgélő fekete rigók jellegzetes avarcsörgő hangjukat. Majd az egyik kanyarban szinte belebotlottam egy nagyobb avarcsörgő állatba. A vaddisznó úgy elmerült a makk keresésben, hogy nem hallotta meg a közeledésemet. De annál hamarabb megérezte a felé fújó széllel vitt ellenség szagát. Így az idilli kép hangos horkantással megszakadt.
Tovább haladva még két turkáló disznót láttam, de őket már a sűrű bozótos részen.
Ideálisan fújt a szél. Pont olyan hangosan, hogy elnyomja az erdei úton haladás zaját, de az erdőben lehulló avar zörgését még jól halhattam. Így csak fülelni kellett, hogy észrevegyem a közelben keresgélő vadakat.
Hamarosan 3 középkorú kost szúrtam ki. Jó széllel, óvatosan 25-30 méterre közelítettem meg őket. Száraz füvet legeltek. Az egyik észrevett a bokrok takarásán keresztül, de ahogy nem mozdultam egy idő után megnyugodva folytatta a kajálást.
Reménykedtem ,hogy már elkezdődött az üzekedés és láthatok valami csigacsattogást de még ennek semmi jelét nem érzékeltem. Egy távoli vegyes mufloncsapat is békésen legelészett.
Kényelmesen elhelyezkedtem és élveztem a langyos őszi délutánt. A kosok jöttek mentek előttem. A fényképezőgép zaja egyáltalán nem zavarta.
Egy kis idő után a szemközti hegyoldalon szarvasokat vettem észre. Két fiatal bika, két tehén és egy borjú csipegetve a bokrok rügyeit halad a völgy felé. Óvatosan otthagyva a muflonokat közeledtem feléjük. Mikor nagyjából "egy magasan" voltunk a köztünk lévő távolság 150-200 méter volt. légvonalban.. Én az egyik domboldalon, ők a szemben lévő dombélen szedegettek. Őket megsütötte a lemenő nap fénye én árnyékban voltam.
Ideális fényviszonyok..
Érdekes, hogy egyáltalán nem legeltek mint a muflonok. Szinte csak a bokrok rügyeit csipegettek. Igaz a télre készülő rügyekben, jóval nagyobb tápérték van ebben , mint az elszáradt nyári szénában.
Sajnos közelebb nem bírtam kerülni hozzájuk, mert egy avarral teli, bozótos völgy volt köztünk. Így amikor beértek egy nagyobb fás részbe elindultam hazafelé.
Már erősen szürkült mikor turkáló vaddisznó család közepébe sikerült keverednem. A koca hangos fújással jelezte, hogy észrevett. Majd halk búgó hangon elkezdte hívogatni a malacokat. Megvártam míg összeálltak és távolodtak. Az egyik malac közvetlenül mellettem szaladt el..
Fél órás sétával visszaballagtam a faluszélén hagyott autóhoz.
Egy igazán szép, kellemes őszi délután volt. Talán az esti hideg, vagy a közeledő tél mozgatja már korábban a vadakat...

Daruhúzás

Egy újabb Tisza-tavi Madarász és Természetfotós Fesztivál.
Ez már a harmadik mióta megrendezésre kerül.
Poroszlón..
Jobban mondva a tavalyi helyszínen várakozva igen csak egyedül üldögéltünk. Hosszas keresgélés és telefonálás után kiderült, hogy Tiszaörvény, Szabics kikötőben van a "bázis".
Innen indultunk egy gyalogos madármegfigyelő túrára, Tiszavirág Ártéri Sétaúton.
Amit stílusosan egy komppal átkelve a Tiszán, közelítettünk meg.
A túra érdekes és szép helyeken ment végig, bár szívesebben cserkelnék itt egyedül, hajnalba.. Így 30 ember társaságában, színes rucis plázacicákkal, kiskutyákkal nem volt az igazi. De egy madarásznapot népszerűsítő eseményen azt gondlom ez megengedett.

Délután csatlakoztunk a karavánhoz és elindultunk esti darubehúzást megfigyelni a Hortobágyra.
Amire idén egy kicsit távoli helyszínen került sor. Nádudvar közelében.

Jó lenne ha a daruvonulást későbbiek során egy állandó helyszínen, lehetőleg természetes álcázóhelyről lehetne megfigyelni. Sajnos 40-50 ember már jelentős zavarás így csak távolról tudtunk gyönyörködni az égi vándorokba.
Az élmény így is megvolt. Szeretek az Alföldön kirándulni. Hegyvidéki madárfajokhoz szokott szememnek üdítő szinfolt egy-egy felreppenő kócsag, kiszáradt ágakon ülő kis kárókatonák, vagy az esti naplemente korongja előtt behúzó darvak látványa...

Szarvasles

Az idei szarvasbőgés nagyon gyengén és rapszodikusan zajlik. Kevés bika szólal meg azt is éjjel teszik. Hajnalhasadáskor szinte azonnal elhallgatnak. Így a fotózás inkább csak hallgatózásba merül ki.
Érdekes hangulata van teljes sötétben 10-15 méterre lenni egy erőből harsogó szarvasbikához. Reménykedni, hogy kitart a hevessége a pirkadatik...
Sajnos ma sem láttam bőgő bikát. Hallani is nagyon keveset. Pedig a bőgési időszak legjavában vagyunk.
Évről évre gyengébb, szétszórtabb a bikák aktivitása. Talán az állomány elfiatalodása miatt nincs klasszikus nagy tehéncsapatok a bikák körül. És talán ezért nincs heves versengés tehenek kegyeiért... Ma is egy fiatal bikát láttam ami egy borjas tehenet hajkurászott. Némám, szó nélkül.
Gyönyörű idő volt. Az idei sok esőtől derékig érő fűtengerbe puhán hanyatt fekve gyönyörködtem a felettem termikező parlagi sasokban. Valami kíváncsiság hozhatta vissza felém állandóan őket. Szinte egészen rám csaptak annyira megközelítettek. Egy idei fiatal madarat tanitgatott az anya vadászni. Gyönyörű madarak...

Nyári hangulatképek

Most nincs kedvem sokat irkálni, így csak ömlesztve egy kis nyári hangulat képek következnek...

uráli bagoly (Strix uralensis)

Az elmúlt hetek rossz időjárása miatt többször elhalasztottuk az uráli bagoly költő odúk ellenőrzését.
Ma sem volt napsütéses kánikula, de összességében jól sikerült a nap.
A Mátra Tájvédelmi körzet munkatársaihoz csatlakozva megnéztünk egy pár költő odút és egy vándorsólyom költőhelyet. Az első odúnál már messziről halottunk a szajkók riasztását és az urali csattogó hangját. Az egyik fióka kint ült az odú peremén és álmosan leskelődött. A felnőtt madár tisztes távolból figyelte közeledésünket. Nem volt túl ideges vagy támadó kedvében, így sikerült róla egy-két képet készíteni.
Örültem a lehetőségnek , mert régi vágyam volt már erről a bagoly fajról képet készíteni. Mentem utána az elmúlt télen is elég sokak, de eredménytelenül. Másik 4 odút is megnéztünk de azokban nem találtunk madarat. Bár ha macskabagoly költött bennük azok már kirepültek.
Ezután a "vándorsólymos" szikla következett. Itt az egyik szülő szinte azonnal kiszúrt és folyamatosan fölöttünk körözve hangosan méltatlankodott, hogy mit keresünk a költőterületén. A fiókákat nem láttunk mert viszonylag mélyen, egy sziklaüregben voltak, de biztató jelek arra engedtek következtetni, hogy sikeres az idei költés. Hazafelé még ránéztünk egy parlagi fészekre is. Itt egy felnőtt, gyönyörű idős tollazatú madarat láttunk a fészek közelében ülni. Azt hiszem eredményes napunk volt.

Eső, eső..

Rég írtam és rég jutottam ki fotózni.
Ez utóbbi mondjuk nem teljesen igaz, mert fotózgattam az elmúlt hetekben is csak nem túl sikeresen, hogy publikáljam is.
Az utóbbi két hétben szinte folyamatosan esik. Keresztül húzva a májusi terveimet.
Vasárnap már nem bírtam a fényképezőgép hiányát és eső ide vagy oda kimentünk elázni. Megnéztük a környék kis patakjait, hogyan válnak folyókká. Döbbenetes, hogy a Mátrafüreden nyáron csak csörgedező patakocska, most egy szilaj alpesi hegyi zuhatagra hasonlított. Sajnos még mindig alapobjektív hiányban szenvedek, így csak kompakt géppel tudtam befogni a teret.
Azt is csak több képből összerakva..
Már egész jól megy a szabadkézi panoráma fotózás..=)

Tavaszodik

Bár itt még tartja magát a hó meg a jég már érezni, hogy ide is megérkezik hamarosan a tavasz. A héten láttam az első csigaforgatókat Saltholmenben a kikötőben. a kanada ludak is már a fészkelő helyükön mozognak. A pehely récék búgó nászhangja ilyenkor szinte hozzátartozik a tenger hangjához. A seregélyek éles nyikorgással jelzik, hogy ők is megérkeztek.
Csak lenne már napsütés. A hosszú hideg, sötété tél után jól esne egy kis hazai tavaszérzés..

Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Ma egy kicsit korábban végeztünk a melóval. Elmentem megnézni a Dönsö-i hidnál lévő öbölt. Az nincs befagyva és tegnap este a sötétben is onnan hallottam az énekes hattyúk hangját.
Már a hídról hallottam a madársereg hangját. Itt vannak a kercerécék, különböző bukók, sirályok, kormoránk, pehelyrécék, bütykös hattyúk.
De engem most a hófehér északi vándor érdekelt.
Sajnos a mostani utazásomhoz nem tudtam hozni a fényképezőgépem és a teleobjektívet. Így csak egy kis kompakt géppel hasaltam ki a partra. Szerencsére a teljes partszakaszt vastagon jég borítja. Hó itt nincs a korábbi felverődő hullámok miatt. Most már hullám sincs, befagyott a tenger nagy része.
A jégen viszont jól oda tudtam kúszni a madarakhoz. Azért hoztam magammal egy adag főt húst meg madáreleséget. Gondoltam, ha bütykösöket oda tudom csalni akkor nem félnek az énekesek sem.
Jöttek ezek mint ha csalisíppal hívtam volna őket.=)
Éhesek nagyon, alig van tiszta vízfelület ahol keresgélhetnének.
Sikerült a kompakt gépnek való távolságra csalni őket, így meg tudtam örökíteni ezeket a fenséges madarakat.