Nyári hangulatképek

Most nincs kedvem sokat irkálni, így csak ömlesztve egy kis nyári hangulat képek következnek...

uráli bagoly (Strix uralensis)

Az elmúlt hetek rossz időjárása miatt többször elhalasztottuk az uráli bagoly költő odúk ellenőrzését.
Ma sem volt napsütéses kánikula, de összességében jól sikerült a nap.
A Mátra Tájvédelmi körzet munkatársaihoz csatlakozva megnéztünk egy pár költő odút és egy vándorsólyom költőhelyet. Az első odúnál már messziről halottunk a szajkók riasztását és az urali csattogó hangját. Az egyik fióka kint ült az odú peremén és álmosan leskelődött. A felnőtt madár tisztes távolból figyelte közeledésünket. Nem volt túl ideges vagy támadó kedvében, így sikerült róla egy-két képet készíteni.
Örültem a lehetőségnek , mert régi vágyam volt már erről a bagoly fajról képet készíteni. Mentem utána az elmúlt télen is elég sokak, de eredménytelenül. Másik 4 odút is megnéztünk de azokban nem találtunk madarat. Bár ha macskabagoly költött bennük azok már kirepültek.
Ezután a "vándorsólymos" szikla következett. Itt az egyik szülő szinte azonnal kiszúrt és folyamatosan fölöttünk körözve hangosan méltatlankodott, hogy mit keresünk a költőterületén. A fiókákat nem láttunk mert viszonylag mélyen, egy sziklaüregben voltak, de biztató jelek arra engedtek következtetni, hogy sikeres az idei költés. Hazafelé még ránéztünk egy parlagi fészekre is. Itt egy felnőtt, gyönyörű idős tollazatú madarat láttunk a fészek közelében ülni. Azt hiszem eredményes napunk volt.

Eső, eső..

Rég írtam és rég jutottam ki fotózni.
Ez utóbbi mondjuk nem teljesen igaz, mert fotózgattam az elmúlt hetekben is csak nem túl sikeresen, hogy publikáljam is.
Az utóbbi két hétben szinte folyamatosan esik. Keresztül húzva a májusi terveimet.
Vasárnap már nem bírtam a fényképezőgép hiányát és eső ide vagy oda kimentünk elázni. Megnéztük a környék kis patakjait, hogyan válnak folyókká. Döbbenetes, hogy a Mátrafüreden nyáron csak csörgedező patakocska, most egy szilaj alpesi hegyi zuhatagra hasonlított. Sajnos még mindig alapobjektív hiányban szenvedek, így csak kompakt géppel tudtam befogni a teret.
Azt is csak több képből összerakva..
Már egész jól megy a szabadkézi panoráma fotózás..=)

Tavaszodik

Bár itt még tartja magát a hó meg a jég már érezni, hogy ide is megérkezik hamarosan a tavasz. A héten láttam az első csigaforgatókat Saltholmenben a kikötőben. a kanada ludak is már a fészkelő helyükön mozognak. A pehely récék búgó nászhangja ilyenkor szinte hozzátartozik a tenger hangjához. A seregélyek éles nyikorgással jelzik, hogy ők is megérkeztek.
Csak lenne már napsütés. A hosszú hideg, sötété tél után jól esne egy kis hazai tavaszérzés..

Énekes hattyú (Cygnus cygnus)

Ma egy kicsit korábban végeztünk a melóval. Elmentem megnézni a Dönsö-i hidnál lévő öbölt. Az nincs befagyva és tegnap este a sötétben is onnan hallottam az énekes hattyúk hangját.
Már a hídról hallottam a madársereg hangját. Itt vannak a kercerécék, különböző bukók, sirályok, kormoránk, pehelyrécék, bütykös hattyúk.
De engem most a hófehér északi vándor érdekelt.
Sajnos a mostani utazásomhoz nem tudtam hozni a fényképezőgépem és a teleobjektívet. Így csak egy kis kompakt géppel hasaltam ki a partra. Szerencsére a teljes partszakaszt vastagon jég borítja. Hó itt nincs a korábbi felverődő hullámok miatt. Most már hullám sincs, befagyott a tenger nagy része.
A jégen viszont jól oda tudtam kúszni a madarakhoz. Azért hoztam magammal egy adag főt húst meg madáreleséget. Gondoltam, ha bütykösöket oda tudom csalni akkor nem félnek az énekesek sem.
Jöttek ezek mint ha csalisíppal hívtam volna őket.=)
Éhesek nagyon, alig van tiszta vízfelület ahol keresgélhetnének.
Sikerült a kompakt gépnek való távolságra csalni őket, így meg tudtam örökíteni ezeket a fenséges madarakat.

Ismét SWE.

Kezdődik a meló. Újra Svédbe vagyok.
Ahogy néztem a repülőből észak felé mindenhol a tél győzedelmeskedett.
Persze gondoltam, hogy akkor jön meg a hó és a hideg mikor vissza kell utaznom melózni...
Ez már csak így szokott lenni.
Nos itt is zord idő van. Annyira, hogy befagyott a tenger is. A hajók kis csatornákon közlekednek a szigetek felé amit nem engednek befagyni ( egyenlőre). Furcsa látvány volt, hogy körbenézve minden fehér. Mint egy nagy szántás az Alföldön. Csak nincsenek facsoportok.=)
Persze a tenger itt nem úgy fagy be mint egy édesvizű tó. A jég töredezik és a darabok hol újra összefagynak, hol eltörnek. A hajó mellett hullámozva válnak szét. Érdekes látvány..
Hát még a hajón ülve hallani ahogy folyamatosan törjük a jeget. Nem hiszem, hogy ezek a hajók erre vannak tervezve.
Egyenlőre közlekednek..=)

Hóvihar

Reggel 5-kor mikor elindultam otthonról nyoma sem volt a télnek. Gyönyörű holdfényben, sivár fekete tájakon autóztam Hevesig.
Itt volt a találkozó megbeszélve Mikivel.
Egy kis késéssel, de még sötét határon kiértünk a Vezekényi leshez.
Befészkeltük magunkat, fél óra várakozás után megjelent egy ölyv, majd szépen ereszkedtek a szarkák, dolmányos varjak is. A fények természetesen nulla volt. Már annyiszor megfogadtam, hogy ha nem sut a nap ki sem mozdulok...
Egyszer csak hatalmas szél jött és hóvihar. Be kellett a leskunyhó réseit tömni egy pokróccal mert úgy behordta a havat.
Gyorsan fehéredett a puszta és emelkedett a zársebesség érték.
Sajnos fázós, nyugis nap volt. Az ölyvek egyenként ettek, nem marakodtak. A szarkákról meg ebben az időben értelmes képet nem lehetett készíteni.

A várva várt sasok meg csak szívatnak. Leültek oldalt egy távoli kis fára és onnan lestek.
Nem jöttek a kajára.
Gondolom a most megérkezett hó majd ideszorítja őket.

Sasszinkron 2010

Idén is sasszinkron.
Januári tél ide vagy oda ez a nap most a sárdagasztásról szólt. Az egész héten láttuk, hogy nem lesz egyszerű a közlekedés a szinkron napon.
Bíztunk abban, hogy a reggeli faggyal még kitudunk menni. Sajnos ahol a területre kiakartunk menni egy traktor közvetlenül előttünk frissen feltörte a fagyott utat. Így 150 méter megtétele után elakadtunk. Jobban mondva a mi autónk még tudott menni csak az előttünk haladó hasalt fel.
Csörlőzés, tolatgatás majd feladás. Visszaérkező traktorosok közül az egyiket sikerült rávenni, hogy segítsen kihúzni.
Másik úton próbáltunk beljebb haladni a célunk felé, de itt sem tudtunk sokáig haladni. A hatalmas mély keréknyomok megájj-t parancsoltak.
Nagyfüged határában álltunk meg távcsövezni kb. egy órára.
Igazán nagy mozgás nem volt. Kétszer láttunk gatyás ölyvet szitálni előttünk, majd egy távolban elhaladó idős tollazatú rétisast láttunk.
Mivel a többiek felől is olyan híreket kaptunk, hogy menteni kell őket a sárból, így hamar feladtuk a megfigyelést.
Az idei év sasszinkron eredménye összesen: 14 parlagi sas és 29 rétisas...

http://www.bnpi.hu/?m=hir&id=590

Magas iso teszt.

A mai hajnal ismét a leshelyen talált. Igen korán, még a sötétedés határán megjöttek az ölyvek.
Nagyon bizakodtunk, hogy ma nagy mozgás lesz az etetőn.
De egészen nyugisan felosztva egymásközt a prédákat eszegettek. Sajnos az időjárás nem volt az igazi. Sötét, borongós volt egész délelőtt. Mivel különösebb aktivitást nem mutattak a madarak, gondoltam kipróbálom az 1DmarkII-t magasabb ISO értéken.
Korábban egy eos 30D gépem volt és finoman fogalmazva nem kedveltem ha mar ISO 200 fölé kellett menni. Talán az analóg korból maradt örökség vagy nosztalgia a Velvi 50 után, de engem zavart ha képen apró, színes pöttyök jelentek meg.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sokat szoktam utómunkával tölteni egy képnél és valljuk be a zajszűrésnek meg kell adni a módját.
Nos próbálgattam a gépet ISO 400, 500, 800 majd a legmagasabb ISO 1600-on.
Az ISo 100-as állapothoz képest ISO 400-on mar jól érzékelhető zajosodást tapasztalni.
Viszont jelentősen nem nő a zaj mértéke 800 és 1600-as értéken.
Jobban mondva én brutálisabb különbséget vártam.

Az alsó kép iso 800-al készült.
A felső, iso 1600-al..