Őznász idején.

Csak egy délután.
 Ennyi jutott idén őzbakhívásra. Nem is jött össze...
Hiába az őznász kellős közepe, azt elcsípni mikor jól mozdulnak a bakok a sípra, csak rendszeres területbejárással lehet. Az Alföldi területek nagyobb őz sűrűség miatt folyamatosabb az aktív bakok jelenléte.
De a Mátrában el kell találni azokat a napokat mikor a bakoknak kedvük van szerelmeskedni.


Nem hogy szerelmes bakot nem láttam még őzet sem. Sípoltam én minden féle hanggal, kedvel, sebességgel, de semmi nem mozdult. Az igazság az, hogy az igen fülled, meleg idő sem nekem dolgozott.

Na de nem panaszkodom tovább. Nem unatkoztam azért. Őzbakhívást összekötöttem a a parlagi revír ellenőrzéssel. A fészek már üres volt, kirepültek a madarak. Az egyik fiókával összefutottam. Egy magányos nyárfán üldögélt.

Nem sokáig pihent itt, gondolt egyet és szépen elsiklott.

 

Napnyugta környékén tövisszúró gébics fiókákat próbáltam még becserkelni. Kedves kis madarak.
Bár a zsákmányaik nem ezt mondják...

Egy rendhagyó fejezet.

Ez a bejegyzés nem madarakról, erdei állatokról, naplemente által beragyogott völgyekről fog szólni.

A természetfotósok is emberek. Velünk, velem is történnek nagy dolgok amit úgy gondolok, hogy érdemes megosztani a világgal. 

A kislányom megszületését szeretném megosztani ezen a fórumon is .

Július 16-án, naplementekor egy forró délután után, egészen pontosan 19:33-kor megérkezett közénk Laura!

Azóta elég sűrű elfoglaltságot biztosít nekünk. Kevesebb időt hagyva egyéb fotós kihívásoknak..
Ha már nem jutok ki a természetbe jöjjön egy pár kép az új családtagról.

Tápió vidék.

Ismét egy kellemes kirándulást tettünk a Tápió vidéken. Ezúttal délutáni, esti kiülést terveztünk. Nem tudtuk, hogyan fogja megvilágítani a délutáni nap a pusztában álló kis facsoportot benne a leshellyel. 
Szerencsére nagyon hangulatos  színvilág alakult ki  a lemenő nap fényében. 
Napközben érkezve nem lehet észrevétlenül beosonni a leshelyre, de szerencsére nem vették zokon a madarak a megérkezésünket. Hamar visszaállt minden az eredeti kerékvágásba. Talán a közelben zajló aratási munkálatok is segítettek ebben. 
A kis erdőben kihelyezett vércse odúkban egészen különböző méretű fiókák voltak. Némelyikben már kirepülés közeli vörös vércsék, másikban a később hazaérkező kék vércsék pelyhes fiókái tekingettek kifele.

A szülők szorgalmasan hozták a pockokat, szöcskéket, sáskákat nekik. Ritkán ültek le pihenni.

Egy közeli odúban szalakóta (Coracias garrulus) költött. A felnőtt madarak inkább a sűrűben található ágakat választották pihenő helynek, mint az odú előtti beszálló ágat.

Az akácos lombkoronájából sokszor egyből berepültek az odúba. De azért a késő délutáni, ellenfénybe csak beszállt nekik kihelyezett ágra. 

Gyönyörű madár. Így közelről látva tűnik csak fel, hogy milyen nagy méretű. Sokáig nem időzött előttünk. Állandóan sürgős dolga akadt...  De napnyugta környékén rendszeresen visszatért és valamivel bizalmasabban közelítette meg az odút. Jó pár képet készítettünk amíg a fények engedték.

A horizont mögött lebukó nap távozásra késztetett minket is. Egy újabb kalanddal lettünk gazdagabbak ma is. Köszönet érte Mikinek. =)

Kirándulás.

Ma délután úgy terveztem, hogy kirándulok egyet a Rónya gerincen. Telefonon kerestem a vadászterület illetékesét és mondta, hogy vadásztatnak ma ott. Így máshova helyeztem át a kirándulás helyszínét.
A Dél- Mátra legszebb panorámájú völgyébe tettem egy sétát. Az utóbbi pár évben az elhagyott régi kaszáló szépen ki lett takarítva. Újra legelőként használják, egy részén kaszálják a gyepet.

A Tarnóca patak keresztezi a mély völgyben a gyönyörű panorámát. Eltolva a gabona földeket a Mátra oldalára.  Ezen a réten állt a középkorban Vécs falu. Ami a török hódítás idején elnéptelenedett. 1552-es összeírásban már lakatlan faluként szerepel. A régi templom romjai mai is látható itt.
A meredek domboldalon leülve szinte érezni a régmúlt  történelem átható jelenlétét...
A Mátra látványa szinte megzavarja az Alföldies legelő hangulatát. Keveredik a hegyvidéki fauna, flóra a síkvidéki elemekkel.

A nagy meleg már elment, de még mindig vibrált a levegő.

A meleg nyári puszta jellegzetes madarát már messziről kilehet szúrni amit egy bokor magasabb ágaira kiülve büszkélkedik a zsákmányával.  tövisszúró gébics (Lanius collurio)

Egy másik gyakori madár a sordély (Emberiza calandra) is festő környezetet választott kilátó helynek.

Majd a nap végén egy barna rétihéja is beereszkedett billegve a gabona tábla fölött, prédát keresve.

Vízparton

 Biztatóan indult a reggel, mert sokkal több szürke gém és kócsag álldogált a leshely előtt a kis öbölben. 
A sötétben még csak árnyakat tudtam kivenni. A vigyázzban álló madarak kezdtek élettel telni  hajnal legelső derengő fényénél. 

Úgy néz ki ma jó idő lesz.
Talán még a nap is sütni fog  és nem csak a  tovasuhanó felhőket figyelhetem, hogy mikor lesz egy kis rés köztük.

Távolba vadásznak ma reggel. Egy két cankó futkározik kergetőzve csak a les körül. Pedig a nap első sugarai már a nádas tetejét világítják át. Foltokba a vízfelületre is jut a sugarakból.

Szépen komótosan ballagnak már a kócsagok a les felé. De mindig megállnak némán meredni egy egy zsákmány után. De hirtelen egy sokkal izgalmasabb madár ereszkedik a vízpartra.
Egy fekete gólya! Leszállva rendezi a tollazatát majd beáll ő is a mozdulatlanok sorába. 

 Sajnos nem sokáig tart az idill mert egyszer csak az összes nagy madár ijedten szárnyra kap és elrepülnek.
Körbe nézek óvatosan , hogy mi történt. Látom horgászok kezdenek kipakolna  a tópartra nem messze tőle.
Így csak  az ígéretes napfelkelte maradt.
Parti madarak visszajöttek egy idő után, mikor a horgászok elhelyezkedtek és a székükbe ülve nyugton maradtak. 

Ez a rövid hajnali les legalább szép fényekkel ajándékozott meg. 

40 éves a Magyar Madártani Egyesület.

Ebből az alkalomból emlékülést szervezett a Heves megyei csoport a Mátra Múzeumban.

 

Uhu gyűrűzés.

Madártani Egyesületi tagtársam szólt egy pár napja, hogy segítenék-e neki uhu ( Bubo bubo) fiókák gyűrűzésénél. 
Naná!
Bár az én segítségem javarészt kimerült a dokumentált fényképezésben. 
Egy Nyugat -Mátrai kőbányában  vannak a fiókák. Szám szerint 3db. 

Szerencsére a fészek párkány rész nem volt túl magasan így létrával úgy ahogy el lehetett érni.
Bár a sziklafal nagyon omlós volt. Így igen óvatosan lehetett rajta mozogni. 

Mind a 3 fióka épségben leérkezett és kezdődhetett a gyűrűzés. Ami nem is ment olyan könnyedén. Sokszor 3 "emberes" volt a művelet a rendkívül erős acélgyűrű miatt. 

Csak sikerült azért. 

Vajon viszontlátjuk őket valaha?