2016. július 28., csütörtök

Kuvik fióka

A nagy meleg miatt majdhogynem állandóan nyitva van a hálószoba ablakunk. Ma reggel füstifecskék éles riasztására figyeltem fel. Gondoltam már megint a macska lapul a kertben és azt támadják ilyen kitartóan.
Kinézek az ablakon és látom, hogy a szomszéd ház kéményén egy kis bagoly húzza össze magát minden egyes fecske támadás során. Gyorsan elő a fényképezőgépet. Rácsavartam az objektívre és úgy "szabadkézből" az ablaknak támaszkodva csináltam egy pár képet róla.



Na most már, hogy dokumentálva lett. Elő az állványt és rohanás le a kertbe, hátha megvár a kismadár, hogy közelebbi képet is készítsek róla.

Nem csak, hogy megvárt. Kíváncsian leskelődött, hogy mit csinálok én azzal a nagy szerkezettel ott lent a fűben.






A folyamatos fecske támadást már fel sem vette. De egy balkáni gerle úgy gondolta, hogy ő szeretne a kéményre ülni és odarepült. Ez már nem tetszett a kis bagolynak és átrepült a tetőgerincre. 

A gerle szinte azonnal utána vetette magát és innen is elzavarta. De szerencsére most sem repült nagyon messze a kuvik. Egy közeli fenyőfán állapodott meg. És egészen jó helyen. Nem takarták ágak sem. 

Mindig azt szoktam mondani, hogy sokat kell kirándulni, hogy jó képek szülessenek. A szobába nem jön be a szarvas.
Ha szarvast nem is de kuvikot sem gondoltam volna soha, hogy a hálószobából fogok fotózni.


2016. július 22., péntek

Érzés.

Most csak képek vegyesen...


Kilátás a Kozmári kilátóból. 

Egy gyönyörű Cigánycsuk.

Kőtenger részlet Abasár, Nagyserpenyő völgy. 



Kis vonat Mátrafüredről.

Szent Anna kápolnától kilátás északra.

2016. május 20., péntek

Sasfióka

Nem terveztem parlagi fiókát fényképezni. Mielőtt még valaki zokon venné, hogy abajgatom a költő madarakat.
Tisztes távolból távcsöveztem a fészket, mikor látom, hogy egy traktor közvetlenül a fészek alatt halad el egy nagy tárcsát húz maga után. Ez még talán nem is zavarta volna a madarakat, de a traktoros úgy döntött, hogy megáll reggelizni a fészektől 50-70 méterre. Egy darabig néztem, hogy mikor indul már tovább a járművel de jó 15 perc után úgy gondoltam, hogy jobb lesz figyelmeztetni.
Lementem hozzá és finoman jeleztem neki, hogy egy fekete gólya fészek alatt reggelizik éppen. ( szándékosan nem akartam a SAS szót kiejteni. )
A gépkezelő ember szerencsére megértette, hogy jobb lesz nem zavarni a kis fiókákat és azonnal odébb állt.

Én egy fénykép erejéig időztem még ott.
A hófehér sasfióka így is igen bizalmatlanul méricskélt.  Nem zavartam én sem tovább, gyorsan odébb álltam.

2016. május 17., kedd

Uhu fióka gyűrűzés.


Idén újra a sziklafal tövében állhattunk. Madártani egyesület, Heves megyei Csoportjának  "baglyos" szakembere által szervezett uhu fióka gyűrűzésen vehettem ma részt.  


Három különböző korú és méretű fióka volt a sziklaüregben. Amit sikeresen megtudtunk közelíteni. A gyűrűzéshez a fiókákat leeresztettük a sziklafal tövébe ahol viszonylag nyugalommal tűrték a megpróbáltatásokat.



Nagy élmény volt ilyen közelségben látni ezt a gyönyörű ragadozó madarat.
Köszönjük Jusztin Balázsnak a lehetőséget.

2016. május 5., csütörtök

Kirándulás



Kirándulás!

Megint lecserélődött a fényképező gép. Így gyorsan egy újabb kirándulással kellett élőben is letesztelni mit tud egy 7D Mk II.
Végre egy normális AF. Bár a képminőség 5D után egy picit csalódás. De valamit valamiért. 

Úgy látszik az új gépek első kirándulására a rókák mindig kíváncsiak. Ma is összefutottam egy gyönyörű vörös bundással. 
Két mezei nyulat szeretett volna becserkészni de útban voltam neki. Először a nyulakat szúrtam ki amint békésen üldögéltek, legelésztek. 
Kapóra jött a nyugalmuk mert kellően összetudtam hangolódni az új géppel és kipróbálhattam rajta mindent ami hirtelen eszembe jutott.

Már egy ideje csak gyönyörködtem a tapsifülesekbe mikor észrevettem, hogy mögött lehorgasztott fejjel közeledik a nyúlnyom egy fiatal róka. Sajnos ahhoz már túl közel került, hogy észrevétlenül megforduljak, így csak kettő felvételt engedélyezett, mielőtt elosont volna. 
Sebaj, már így feldobta a délutánomat. Hazafelé ballagva még egy szép vadgerle várt meg egy kiszáradó akácfán. Távolról, röptében szinte jellegtelen szürke madárnak tűnik. De közelebbről megfigyelve, gyönyörű  márványos színkavalkád látható a szárnyai tollain. Így már könnyen elkülöníthető a balkáni gerlétől. 


2016. április 7., csütörtök

Hevesvezekény, Rakottyás





Kipróbáltuk az új lest.  

Egy kicsivel  4 óra előtt keltem. És ébresztő óra nélkül. Izgatott a gondolat, hogy többszöri  tervezés, egyeztetés után  végre  hajnalban  beülhetünk az új lesbe. 
 Régi vágyunk sok tervünk vált valóra ezzel az új megfigyelő hellyel.  A korábbi lesünk egy száraz, meleg nyárvégi napon tarlótűz áldozatává vált.
Azóta is folyamatosan  hiányként motoszkált a fejünkben , főleg a téli ragadozó madár megfigyelések idején. 

Nos, 5 órakor  Tibornál voltam .   
Pár kilométer földút  megtétele után már ott is álltunk a Rakottyás mocsaras partján.  Hosszúszárú csizmába kellett bújnunk, hogy megtudjuk közelíteni a nádas belső peremén a vízben álló leshelyet.  Elég sok cuccunk volt így kétszer kellett fordulni.  Ahogy a  sötétben az ingoványos  tómederben  araszoltunk befelé  mindenfelől madárhangok jelezték , hogy a tavasz feltartóztatatlanul megérkezett.  

 Bölömbika  búgása , szürke gémek rikácsolása , gyors röptű récék  jellegzetes fűgyűlő hangja  elvegyült a  mindent átható unkák  monoton  koncertje mögött.
Hihetetlen hangulata van mikor  várjuk a hajnali derengő fénysugarakat ,hogy  bepillanthassunk az ébredező  mocsárvilág  sejtelmes nádfalai közé. 

Nem is kell sokáig várni, hogy a hangosan  civódó , futkározó  szárcsák a les előtt parádézannak. Majd egy egy heves támadás után békésen úszkálva fészekanyagot gyűjtögetnek.  



A hajnali ismeretlen madárhang gazdája is meglett. Kis vöcskök  buknak alá a vízbe, hogy kis idő múlva 5-10 méterrel odébb feljőve megmutassák magukat. No nem sokáig, mert újra gyorsan eltűnnek .  Csak a fodrozódó  hullámkörök mutatják, hogy  az előbb ott még egy madár úszott a vízen. 




Nyári ludak bizalmatlanul a nyílt vízfelület túlsó felén úszkálnak. Néha kisétálnak partra egy kis füvet csípegetni.  De javarészt csak a hangjukat halottuk a nádfal mögül.

Egy pár barátréce húzódik el a zajos szárcsacsapatoktól nyugalmas távolságra.  Komótosan úszkálnak a nyílt vízfelületen. Nem úgy egyéb récék.  Csörgő réce, böjti réce, cigányréce  csapatok érkeznek villámsebesen a tó fölé. Éles kanyarvétel után már siklanak is a vízfelületen fékezve.

Gyönyörű tavaszi tollruhával díszített gácsérok hevesen üldözik a hozzájuk közel úszó konkurenciát.
A leshelyet körülvevő nádasban különböző énekes madarak hallatják hangjukat. Reméljük évközben hozzájuk is közel tudunk majd férkőzni.


Lesz mit finomítani a lesen, de azt hiszem így első alkalommal nagyon meg voltunk  elégedve a látvánnyal.  Tervek vannak, csak legyen időnk megvalósítani…


2016. január 20., szerda

Január




Január.

Kevés idő jut mostanság az Ünnepnapokra. Pedig a tél fotózás és kirándulás szempontjából ideális lehet. Már ha van tél.
Sajnos idén is csak rövid ideig kényeztetett havas napokkal az időjárás. Hideg is csak két hétig volt. De szerencsére az idei Sasszinkron nem sárdagasztásról szólt.
Talán a hideg idő, vagy havas táj is segített, hogy minél több madarat lássunk. Végigjárva a Parlagi sas revíreket, gyakorlatilag mindenhol láttuk a madarakat.  A sasok mellett gatyás ölyvet, vércséket, őrgébicset is megfigyeltünk. De a számomra legérdekesebb  madár egy egészen világos egerész ölyv volt.
 Úgy gondoljuk, hogy ez a madár nem egy északi vílágos színváltozat. Hanem egy itthon született, még az északiaktól is világosabb, egyed.
Nem messze ettől az ölyvtől láttunk a gatyás ölyvet és egy fiatal vörös vércsét. 

Több vércsét is megfigyeltünk a nap folyamán de az egyik annyira bizalmasan viselkedett, hogy először  tévesen kis sólyomnak véltük. De sajnos nem ahhoz volt szerencsénk.



Eseménydús nap volt. Ez a nap lassan már tradíció minden évben, hogy a Bükki Nemzeti Park, természetvédelmi őrszolgálat szakembereihez csatlakozhatom.
Köszönet Magos Gábornak az idei lehetőségért is. =)






Kihasználva a pár napos havat és jó időt cserkeltem egyet a Mátrában. Na ez úgy hangzik mint ha Kékesig mentem volna túrázni.
Felesleges lett volna a bérceket megmászni mert ilyen időben a jószágok a déli oldalon annak is völgyeiben, meleg oldalain. Nem is kellett sokat menni, hogy muflonokkal akadjak össze.
Szeretem, hogy télen egészen bizalmasak lesznek. Bár ennek gondolom ők nem örülnek ennyire.

Majd az egyik szóró közelében bevártam az alkonyatot. Különösebb fényjáték nem volt, mert borongós kissé ködös idő uralta a tájat. Még lő világ határán egy malacos koca érkezett a szóróra.  De sajnos az állandóan forgó szél gyorsan elárulta a rejtekemet. A koca tudtomra is adta, hogy nem örül a jelenlétemnek.
Fújtatva odébb állt. De  a malacok éhesek lehettek mert kis idő múlva visszajöttek és őket nem zavarta annyira, hogy feléjük fújt a szél.
Egy egy szajkótól megijedve egy csapat sármány reppent fel az apró magokról. Na nem repültek messzire csak az első galagonya bokorig. Ahonnan egy kicsit megnyugodva egyenként szállingóztak vissza a terített asztalra.
Közben felettem éles hangú hollók jelezték, hogy a hideg ellenére nekik már a költési idő kezdődik. Hevesen forogva, kergetőzve, iramodtak egymás után. Különös légi akrobata mutatványokkal tűzdelt nászrepülés gyanánt.
A közelben elhelyezett dögre nagy csapatokba érkeznek. Hangos tőlük az egész völgy. Sajnos sokat nem látok belőlük mert belevesznek a fakó fehérségbe. Egy két példány sziluette rajzolódik ki csak a  gallyak között.



Másnap hajnalban nagy reményekkel keltem, hogy beülök a lesbe a holló csalinál. Szakadó eső gyorsan lelohasztotta a kedvem.
De ha már felkeltem azért is kimentem. Nagyon megenyhült az idő teljesen elolvadt az összes hó. Így már nem volt csábító a vaddisznó zsiger a madaraknak. Nem is láttam egyet sem. Csak a távoli károgás jelezte, hogy itt vannak, de már más elfoglaltságuk van. Gallyakkal a csőrükben repültek a Tekeres völgyi sziklák felé...