2009. december 23., szerda

Hevesvezekény, leskunyhó








Ma hajnalba ismét beültünk egy kis madármegfigyelésre.
Sajnos az idő nagyon elromlott. A korábbi nagy hideg és hó már szinte teljesen eltűnt. Helyébe borongós esős idő érkezett. A fényviszonyok nagyon kedvezőtlenek voltak a fényképezés számára.
De a tegnapi nap folyamán sok madár (parlagi sas, retisas, ölyvek, dolmányos varjak) látogatott a leshelyhez ezért döntöttünk úgy, hogy mindenképp kiülünk ma reggel is.
Szakadó esőben még sötétben elfoglaltuk a helyünket. A rossz idő ellenére meglehetősen korán megérkeztek az első madarak. Természetesen a szarkák.=) Nem sokkal később egy egerész ölyv vitorlázott be egyből a kitett húsra. Nem sokat gondolkozva azonnal tépni kezdte. Még erős szürkület volt, így csak bemozdulós, hosszú zársebességes képeket lehetett készíteni. Hamarosan egy másik ölyv is csatlakozott a népes madársereghez. Hiába jött fel a nap ( valahol a felhők fölött) világosabb nem sokkal lett. Csak igen magas ISO értékkel lehetett fotózni. (olyan is lett)).
Meglepő módon a dolmányos varjak nagyon bizalmatlanul viselkedtek. Egészen távol mertek csak leszállni és onnan figyeltek. Közelebb sétáltak, de nem mertek teljesen odajönni.
Az egerészölyvek egy orányi kajálás után felültek a beülő fára pihenni majd elrepültek. A dolmányos varjak ezután mertek csak a döghöz odajönni. De kis időn belül nagyon bátran és otthonosan repkedtek, közlekedtek. Nagy volt a forgalom.
Sajnos a várt nagy madarak nem jöttek...
Az elolvadó hó és a megenyült időjárás ujra bőséges táplálék forrást teremtett a pusztában.

2009. december 20., vasárnap

Hevesvezekény







Pénteken érkeztem haza Svédországból. Még a kint tartózkodásom alatt elterveztük, hogy vasárnap hajnalban beülünk a Hevesvezekényi leshelyünkre Tiborral.

Az időjárás is kegyes volt hozzánk mert végre megérkezett a rendes tél.
Az éjszaka folyamán 15-20cm hó esett és az erős szél miatt hófúvások nehezítettek az eljutásomat Vezekényre. De a vártnál hamarabb és könnyebben megérkeztem reggel 6 órára Tiborhoz.
Cuccolás a nivába és indultunk a leshelyre. Elég kemény hideg volt.
A leskunyhó üvegjére az állandóan ráfagyó párát törölgettük az első órákban.
Nehezen indult be az élet a pusztán. Talán a hótakaró volt újdonság vagy a nagy hideg de a szarkák is csak 8 óra korul kezdtek el szállingózni. Addig "csak" kékes rétihéjákat láttunk vadászgatni a közeli nádas felett. Sajnos nem jöttek a les közelébe.
A megérkező szarkák egy kicsit elterelték a figyelmünket a hidegtől elgémberedett lábujjainkról.
Szórakoztató volt figyelni a mókás fekete-fehér sereget. Állandó jövés menés, repkedés volt körülöttünk. Míg nem a semmiből, mögülünk méltóságteljesen bevitorlázott egy egerészölyv. Ráereszkedve a dögre azonnal tépni kezdte. Majd kicsivel később egy másik ölyv is bevitorlázott mellé. A várt agresszív táplálék védés helyett, vékony hangon csalta a feltehetően az évi fiókáját a táplálékhoz. Majd végig felügyelte amíg a fiatal csipegetett. Kb. egy orán át elvoltak majd együt elrepültek.
Később egyenként még visszajöttek majd társult hozzájuk egy harmadik ölyv is. Hol elrepültek, hol visszajöttek az egyik körben csatlakozott hozájük egy parlag sas is. Sajnos a sas elkörözött csak a dög fölött és távozott. Várakoztunk még egy órát hátha visszajön. De csak a népes szarka sereg maradt már csak velünk.
11 óra magasságában a hideg hazakényszerített...
Egy igazán eseménydús, nagyszerű nap volt.

2009. november 4., szerda

Az év természetfotósa 2009 díjátadó


Lezajlott az idei ETF...
Nagy örömmel töltött el, hogy a tavaly rossz kategoria választás miatt kizárt képem idén különdíjat kapott. Igaz idén már a zsűri számára is megfelelő kategóriába neveztem vele.
A sors vagy a bírálok furcsasága miatt még sem az emlős kategóriában nyerte el a kulöndíjat, hanem..
A legszebb hazai tájkép 2009-ben...

Tavaly pont a tájábrázolás aránya miatt nem akartam az emlős kategóriába indítani ezt a képet...
Végül is számomra nagyon kedvesen alakult így is ennek a képnek az életútja.=)

Nem akarom elkomorítani ezt a bejegyzést hogy a számomra kevésbé tetszetős egzotikus fotós szafarik, cukros vízzel csalogatott rovarok, fizetős leshelyen unalomig elcsépelt kepeinek, arányairól, eredményeiről beszeljek...

2009. október 25., vasárnap

Darúhúzás a Hortobágyon.










A II. Tisza-tavi Madarász és Természetfotós Fesztivál keretein belül tegnap daruvonulást néztem meg. Poroszlón a művelődési ház előtt volt a gyülekezés 14 órakor. Innen Hortobágyra mentünk a Pusztai Állatpark bemutató helyre. Itt egy órás nézelődés útán, a népes érdeklődő sereg kb. 2 kilométer gyaloglás után megérkezett egy birkahodály épületéhez. Az épület takarásában vártuk meg az esti behúzást. A közelben található kis tó, mocsaras szegélyrészen már odaérkezéssünkor is lehetett hallani darvakat. Sajnos az időjárás, fény viszonyok nagyon mostohák voltak. A lenyugvó nap csak itt ott derengett át. Így a képkészítés az esemény dokumentálására szolgált csak.. A több ezres behúzó darucsapatok látványa nagyszerű élmény volt. Viszonylag későn indultak meg a csapatok és elég távol ereszkedtek le tőlünk. De valószínűleg nagyon zavarta őket a színes, hangos ember gyülekezet.. A sötétedéssel elindultunk visszafelé. A kellemes esti sétán megbeszéltük a természetfotózás nagy gondolatait Perényi Jánossal, mindezt a vonuló darvak krúgatásával kísérve..

2009. október 17., szombat

Tél az őszben.









Hirtelen jött a tél az őszben. De azt is mondhatnám akár, hogy a nyárból egyből télbe mentünk.
Szinte hihetetlen, hogy múlthéten még 30 fokba, rövidnadrágban horgásztunk. Tegnap viszont téli kabátban, hóban jártunk..
Furcsa látvány a hó súlya alatt roskadozó helyenként még üde zöld bükkfák.
Bár a gerinceken és a száraz déli oldalakon már sárgulnak a levelek. De ez inkább a nyárvégi extrém kánikulának köszönhető mint az őszi időnek.
A tegnapi kirándulást a markazi várhegyen kezdtük, majd a felső úton a Kékes völgybe mentünk.
Itt Gondházkőnek tovább haladva Kékes északi oldalán lévő erdőrezervátumot néztük meg.
Kékes északi oldalán még keményén üde zöld volt minden. Ha nem takarta volna fehér lepel az erdőt egészen nyári színeket láttunk volna. De a csípős hideg emlékeztetett, hogy a nyárnak hirtelen vége szakadt...

2009. október 8., csütörtök

Hevesvezekényi leskunyhó


Megpróbálom rendszeresebbé tenni a blogírást. Most, hogy kész lettünk a Hevesvezekényi leskunyhóval, talán a madarász bejegyzések is sűrűbben fognak itt megjelenni .
Ez már a negyedik reflexiós üveges les. De az első Alföldi. A Mátrában lévők több kevesebb sikerrel működnek, működtek. Egy kicsit jó lenne felpörgetni a Madártani Egyesület helyi ( Heves megyei) csoportjának mindennapjait. Talán ilyen madármegfigyelő helyekkel közelebb lehet hozni az emberekhez a természet egy kis szeletét. Felébreszteni a madarak iránti érdeklődést... Későbbiek során egy két ember elkötelezettebb madarász lehet.. Talán..

2009. augusztus 26., szerda

Rétisast (Haliaeetus albicilla)





Egy új leshelyet etetek a Markazi- várvölgyben. Az elmúlt napokban szinte minden reggel megnéztem, kirándultam arra. De sajnos a nagy meleg miatt nem sok mozgás van. Útközben a Mézesdomb nevű területen kell átmenni. Ez a régi Abasári lőtér. Napok óta itt tartózkodnak az idén kikelt Parlagi sasok a szülőkkel. Vadászni tanítják őket a füves területen. De tegnap reggel egy békászó sas (Aquila pomarina) repült fel az egyik kis tó melletti fákról. Majd egy jóval nagyobb sast láttam elrugaszkodni az egyik kődombról. Egyből feltünt a fehér faroktollai. Még soha nem láttam a Mátra ezen részén rétisast (Haliaeetus albicilla). A Várvölgyből visszafelé ujra láttam a Rétit de már nem volt egyedül. Egy idei fiatallal és egy 2-3 éves átvedlő madárral körözött együtt. És egy harmadik felnőtt madár társaságában mozogtak. Sajnos viszonylag távolról tudtam képeket készíteni róluk...

A többi napokon is megfigyelhetők voltak a madarak. Egy hétig mozogtak a környéken. Valószínűleg a kőbánya üregekben található tavak, alacsony vízállása vonzotta ide őket.
Ezeken a tavakon a héten még fekete gólyát is megfigyeltem...

2009. július 29., szerda

Őzhívás..




Most van az őzek násza. Ilyenkor a legrejtőzködőbb öreg bakkal is össze lehet futni. Megbolondítja őket is a nász.. Remek alkalom a fotózáshoz.
Bár a hegyvidéki területen jóval kevesebb őz él mint az alföldön.
Egy kis hely és természetismerettel azért megtalálhatóak a Mátrában is. Mondom ezt úgy, hogy az elmúlt három napban csak elugró őzeket láttam..=) Nos, nem sikerülhet mindig. Próbáltam én vágyakozó sutahangal, gidahangal de nem jöttek az őzek. Az eredménytelenségbe valószínűleg közrejátszik a nagy meleg is. Nappal alig látni mozgást az erdőn, szinte csak ejjel van élet amikor egy kicsit hűlik a levegő.
Ha nem is őzbakról, hanem egy mezei nyúlról azért sikerült ma egy jó pillanatot elkapnom. Egy elhagyott szöllösorban, térdig érő "parlagfűültetvényben" kocogott szembe a barázdában. Még idejében észrevettem, hogy gyorsan állványra rakjam a gépet és egy kicsit kúszva élébe kerüljek. Volt a fejembe egy kép ,amin ellenfényben körbeveszi a nyulat egy nagy zöld massza és csak a vad éles rajta.. Próbáltam ezt megkomponálni..

Bár egyszer szeretnék egy "sötétebb" képet is ahol szinte csak a nyúl kontúrja latszik az ellenfényben.

Tervek...

2009. július 28., kedd

Sár-hegyen..








A tegnapi hangyaboglárkákon felbuzdulva ma ismét macro objektívvel sétáltunk a hegyen. Nem volt különösebb célunk csak pillangókat próbáltunk fotózni.
Nagyon meleg volt.

Így a rovarok is élénkek, aktívak voltak. Nehéz volt őket fotózni. De hatalmas élmény volt az ezernyi színes, röpködő kis élőlények között lenni. Teljesen átjárt az idilli hely varázsa. Nos igen a Sár- hegy különleges területe az országnak.

2009. július 27., hétfő

Szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon)








A szürkés hangyaboglárka élettere az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában, ahol sok helyen kipusztult vagy a kipusztulás szélére került.
Hazai populációi szórványosan az egész ország területén megtalálhatók, amelyek között még mindig vannak nagy egyedszámú, stabil állományok
(pl. a gyöngyösi Sár-hegyen).

Élőhelyei láp- és mocsárrétek, ahol tápnövénye, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nagyobb számban előfordul. Ez a lepkefaj speciális életmódja miatt került aktuálisan veszélyeztettet helyzetbe. ORSZÁGOS NAPPALI LEPKE MONITOROZÁS
Egyrészt speciális tápnövényigénye következtében. Majd maga növény elterjedése is nagyon korlátozott.
A kornistárnics védett növény, inkább mészkerülő; kiszáradó láprétek, hegyi rétek, szörfűgyepek növénye, de előfordul mocsárréteken, nádasokban, fűzlápokban, erdeifenyvesekben és gesztenyésekben is.) Másrészt a fajra jellemző obligált mirmekofilia miatt fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges bizonyos hangyafajok jelenléte az élőhelyen.

A lepkék július közepétől augusztus első harmadának a végéig repülnek, a rajzáscsúcs július-augusztus fordulójára esik. A lepkék a petéket a kornistárnicsok virágbimbójára helyezi július utolsó harmadában, augusztus első harmadában (a fehér peték jól láthatók a sötétlila virágok külső részén). Az imágók erősen territoriális viselkedésűek, kis mozgáskörzetűek.

A hernyók kikelésük után belerágják magukat a tárnics virágába és a lédús, még éretlen magkezdeményekkel táplálkoznak, majd a harmadik lárvastádiumban kirágják magukat a magházból, és "lepotyognak" a talajra (augusztus folyamán). A kihullott hernyókat hangyadolgozó (Myrmica-fajok, ) a bolyba viszik, és ott "kakukkfiókaként" nevelik tovább. A lepke lárváját olyan vegyi anyagok borítják, mint a Myrmica rubra nevű helyi hangyafajét. A hangyák a lárvát vegyi álcája miatt sajátjukként azonosítják és becipelik a bolyba, ahol táplálják és felnevelik, egészen addig, amíg fel nem nő.
A lepke hernyója a hangyabolyban bábozódik, majd a következő év júliusának végén újból imágóként kel szárnyra. Mindezekből következően ez a lepkefaj egyrészt igényli, hogy július közepétől augusztus végéig virágzó kornistárnicsok legyenek a réten; másrészt fejlődésük elképzelhetetlen a megfelelő hernyógazda nélkül.

2009. július 11., szombat

Szivárvány




Napok óta nagyon változatos időjárás van itt a szigeten. A korábbi közel 3 hétig tartó kánikula után borongósabb, felhősebb változékony idő lett.
Ma egész nap jöttek mentek a felhők, gyors zápotokkal. De közte vígan sütött a nap. Késő délután egy egészen sötét, viharos felhők érkeztek nyugat felől. Abba bíztam, hogy a lenyugvó nap majd a horizont és a felhősáv között fog lebukni és szép vörös színben borítja be a parti sávot. Tegnap este is így volt.
Meló után Katával felmásztunk a közeli sziklakilátóponthoz. Már útközben permetező eső hullott.
A magaslatra érve hihetetlen látvány fogadott.
Ezernyi vízcseppen keresztül a lenyugvó nap vörösre festett mindent ami csak nedves volt. Szinte világítottak a sziklák, a bokrok ágai.
És a távolban egy gyönyörű szivárvány kötötte össze az apró szigeteket. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. A csepergő eső ellenére sokáig elidőztünk gyönyörködve a hihetetlen kilátásban. Az eső felhő átvonult felettünk és a szárazföld felé távolodva, simogatta ködszerű fátylával a tengert...