2007. április 27., péntek

Őzfül.




Napok óta lesben vagyok az egyik lucerna tábla szélénél. De mindig messze jönnek ki az őzek.
Ma elhatároztam, hogy nem hajnalba megyek ki, hanem megvárom míg elfekszenek és megpróbálok rájuk cserkelni.
Úgy is lett. Így elég volt 8 órakor indulni. A tábla szélénél távcsövezve egy sutát és egy fiatal bakot láttam kb. 4-500 méterre a lucernásba. Hátizsák, távcső marad. Fényképezőgépet egy egylábú állvánnyal megerősítve, elindultam. Még elég kicsi volt a lucerna így igen csak hajolva kellett közlekednem. Szerencsére nem felém feküdtek. Csak az agancs és a fülük látszott ki fekve a lucernából.
Már csak úgy 100 méterre lehettek mikor észrevettem tőlem balra úgy 50 méterre egy másik őzfület. Az is suta volt. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy ezt cserkelem be, de maradtam a baknál. Annak még is csak van valami a fején.=)
Félig kúszva-mászva közeledtem feléjük. Magam elé tartva az állvány félig kihúzott lábát.
20-25 méterre sikerült megközelítenem a bakot. Úgy döntöttem nem megyek közelebb, ez a távolság jó lesz ha feláll majd. Belőttem az élességet, megnéztem a értékeket és vártam.
Egy pacsirta emelkedett meredeken az égnek folyamatos, hangos énekléssel figyelmeztet, hogy közel merészkedtem a területéhez..

Nézegettem a kis bakot. Tetszett ahogy forgatta a fejét és néha felém nézve csak az agancs és a füle látszott ki a zöld mezőből. Készítve egy képet azonnal meghallott a bak. És nem ám szép finoman felkelve, figyelve pózolt volna. Hanem azonnal felugorva már fordult is és sebesen elviharzott...
Na szép, gondoltam magamba.
Ezt nem teljesen így terveztem.
De ahogy visszanéztem a képeket (a java persze bemozdult) megörültem az "őzfüles" képnek. Pont olyan lett mint ahogy elképzeltem.
Így elégedetten sétáltam vissza az otthagyott hátizsákért.

1 megjegyzés: