skip to main |
skip to sidebar
Most van az őzek násza. Ilyenkor a legrejtőzködőbb öreg bakkal is össze lehet futni. Megbolondítja őket is a nász.. Remek alkalom a fotózáshoz.
Bár a hegyvidéki területen jóval kevesebb őz él mint az alföldön. Egy kis hely és természetismerettel azért megtalálhatóak a Mátrában is. Mondom ezt úgy, hogy az elmúlt három napban csak elugró őzeket láttam..=) Nos, nem sikerülhet mindig. Próbáltam én vágyakozó sutahangal, gidahangal de nem jöttek az őzek. Az eredménytelenségbe valószínűleg közrejátszik a nagy meleg is. Nappal alig látni mozgást az erdőn, szinte csak ejjel van élet amikor egy kicsit hűlik a levegő.Ha nem is őzbakról, hanem egy mezei nyúlról azért sikerült ma egy jó pillanatot elkapnom. Egy elhagyott szöllösorban, térdig érő "parlagfűültetvényben" kocogott szembe a barázdában. Még idejében észrevettem, hogy gyorsan állványra rakjam a gépet és egy kicsit kúszva élébe kerüljek. Volt a fejembe egy kép ,amin ellenfényben körbeveszi a nyulat egy nagy zöld massza és csak a vad éles rajta.. Próbáltam ezt megkomponálni..Bár egyszer szeretnék egy "sötétebb" képet is ahol szinte csak a nyúl kontúrja latszik az ellenfényben.
Tervek...
A szürkés hangyaboglárka élettere az utóbbi évtizedekben jelentősen beszűkült, különösen Nyugat-Európában, ahol sok helyen kipusztult vagy a kipusztulás szélére került.
Hazai populációi szórványosan az egész ország területén megtalálhatók, amelyek között még mindig vannak nagy egyedszámú, stabil állományok (pl. a gyöngyösi Sár-hegyen).Élőhelyei láp- és mocsárrétek, ahol tápnövénye, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nagyobb számban előfordul. Ez a lepkefaj speciális életmódja miatt került aktuálisan veszélyeztettet helyzetbe. ORSZÁGOS NAPPALI LEPKE MONITOROZÁS
Egyrészt speciális tápnövényigénye következtében. Majd maga növény elterjedése is nagyon korlátozott. A kornistárnics védett növény, inkább mészkerülő; kiszáradó láprétek, hegyi rétek, szörfűgyepek növénye, de előfordul mocsárréteken, nádasokban, fűzlápokban, erdeifenyvesekben és gesztenyésekben is.) Másrészt a fajra jellemző obligált mirmekofilia miatt fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges bizonyos hangyafajok jelenléte az élőhelyen.
A lepkék július közepétől augusztus első harmadának a végéig repülnek, a rajzáscsúcs július-augusztus fordulójára esik. A lepkék a petéket a kornistárnicsok virágbimbójára helyezi július utolsó harmadában, augusztus első harmadában (a fehér peték jól láthatók a sötétlila virágok külső részén). Az imágók erősen territoriális viselkedésűek, kis mozgáskörzetűek.
A hernyók kikelésük után belerágják magukat a tárnics virágába és a lédús, még éretlen magkezdeményekkel táplálkoznak, majd a harmadik lárvastádiumban kirágják magukat a magházból, és "lepotyognak" a talajra (augusztus folyamán). A kihullott hernyókat hangyadolgozó (Myrmica-fajok, ) a bolyba viszik, és ott "kakukkfiókaként" nevelik tovább. A lepke lárváját olyan vegyi anyagok borítják, mint a Myrmica rubra nevű helyi hangyafajét. A hangyák a lárvát vegyi álcája miatt sajátjukként azonosítják és becipelik a bolyba, ahol táplálják és felnevelik, egészen addig, amíg fel nem nő.
A lepke hernyója a hangyabolyban bábozódik, majd a következő év júliusának végén újból imágóként kel szárnyra. Mindezekből következően ez a lepkefaj egyrészt igényli, hogy július közepétől augusztus végéig virágzó kornistárnicsok legyenek a réten; másrészt fejlődésük elképzelhetetlen a megfelelő hernyógazda nélkül.
