Újra ölyvek..

A tegnapi napon felbuzdulva ma hajnalban ismét a leshelyen voltam. Bízva abban, hogy az ölyvek ma is harcos kedvükben lesznek. Ma ráadásul egy kicsit ritkult a ködtakaró is.
Sajnos szinte hiába fagyoskodtam egész délelőtt. Egy egerész jött csak a les közelébe, de az is felült a beszálló fára és ott gubbasztott egy órán keresztül. Ott tollászkodott, de nem repült a csalira.
A többi madár ma nem jött. Biztos találtak máshol elhullott prédát.
Hosszas üldögélés után ez a madár is elrepült.
Teljesen átfagyva én is elindultam haza...

Ölyvek

Ma reggel igen hideg volt. Még mindig erős köddel. Megfogadtam már annyiszor, hogy ilyenkor nem fotózok. De kicsábultam a leskunyhóba. Még sötétben elhelyezkedtem, vártam a fények megjövetelét. Hihetetlen színkavalkáddal ragyogta be a felkelő nap a zúzmarás tájat. Még az esti szürkületben észrevettem az erdei tisztás szélén fázósan gubbasztó ölyveket.
Hamar rárepültek a csalira. Majd egymást zavarva, kergetve próbálták távol tartani a csalitól a másikat.Mikor valamelyik egy pillanatra is tudott volna a prédából szakítani azonnal rácsaptak. Tolták, rúgták egymást. Szétterpesztett szárnyakkal védekeztek a másik támadása ellen. Néha egészen közel kerültek a leskunyhó üveglapja elé. 2-3 méterről figyelhettem a borzas, deres tollú madarakat.
Sajnos a borult ködös idő nem tette lehetővé a normális fényképek készítését. Így a meddő próbálkozás után gyönyörködtem a harcos jelenetekben. Készült egy két statikus kép, hogy az élmény dokumentálva legyen.

Hóálca

Ha már ilyen szépen kezdődött az új év, gondoltam kihasználom még a zúzmarás napokat.
A hajnal ismét a Mátrában ért. A délelőtti cserkelés gyakorlatilag eredménytelen volt. Egy két távoli muflonon kívül nem láttam semmit. Ma sűrűbb volt a ködtakaró. Így a délutáni fotózást lemondtam. Már hazafelé ballagtam, mikor egy bozótos részben észrevettem egy csipegető muflonkost. Nem volt mesze tőlem ahogy kibukkantam a kanyarból. Nekem farral állt és annyira el volt merülve a rügyek keresgélésével, hogy nem vett észre.
Az állványt óvatosan levettem a vállamról, gépet a nyakamból. Összerakva elhelyezkedtem és vártam, hogy történjen valami. A kos elmerülten ette a rügyeket és szép lassan oldalt fordult.
Egyből felkapta a fejét a fényképezőgép hangjára. A figyelő kosról készítettem még két képet, majd azonnal elugrott. Elcsendesedett mögötte az összezáródó bokor ága. Még a zúzmarát sem verte le.

Az érintetlen havas táj látványa nyugalmat áraszt. Szinte hihetetlen, hogy egy pillanattal ezelőtt még egy nemes vad állt ott...

Álomvilág..

Végre sikerült!

Azt a KÉP-et elkészíteni amit szerettem volna.
"Zúzmarás erdei táj szarvassal".
A szilveszteri kevés alvás után reggel 6 órától már az erdőn vagyok. Az elmúlt 3 napban minden nap szinte reggeltől estig úton voltam. Nem lehet betelni ezzel a látvánnyal. Ilyen bársonyos, zúzmarától roskadozó erdőt még nem láttam. Gyönyörű.. A délelőtti cserkeléskor szinte semmit nem láttam. Csak egy megugró kondát. Fotózásra idő nem volt. Kora délután egy régi, összedőlt nagyvadetető romjánál pihentem le egy kicsit. Lepakolva a felszerelést haraptam egy kicsit.
Elég fáradt vagyok már az elmúlt napok 10-15 kilométeres sétáitól.. Ahogy üldögélek a szemben lévő hegyoldalon szarvasok jönnek ki egy erdei tisztásra. A zúzmara súlyától lehajló ágakról rügyeket csipkednek. Magasra felnyújtott fejjel érik csak el. Sajnos messze vannak. Azért készítek róluk egy két képet. Mikor visszanézem a gépen akkor tűnik csak fel igazán, hogy nem is baj a nagy távolság. A környezet fraktál jellegű ismétlődése még hangulatosabbá teszi. Készítek még képeket különböző zár és blende értékekkel a hó és a köd miatt. A 400-as objektivvel szabadkézből csak a nagyvadetető lábának támasztva fotózok. Igazából csak otthon a monitor előtt látom, hogy sikerült egy régi nagy tervemet megvalósítani...