Egy testvér aki több mint testvér.

Zoli

Azt hiszem különös kötődéssel bírunk egymás felé a testvéremmel, Zolival. A gyermekkori fiús , birkózós korszakot túlélve egy sajátságos lelki kapcsolat alakult ki köztünk. Sok mindenben különbözünk, de lélek nyelve egy közös szótárból lett nekünk annak idején megírva.
Néha, sajnos az utóbbi időben igen ritkán, egy egy közös kirándulást ejtünk. Ahol útközben a világ működéséről az emberi élet mikéntjéről, az egyén boldogulásáról és a természet szépségéről is beszélgetünk. 

Most egy számomra nagyon kedves, különleges helyen barangoltunk. A Markazi Várvölgyben.
A nagyon meredek hegyoldalakkal szédítő mélységbe zárt völgyben különleges színvarázs fogadott minket. A száraz köves , meredek oldalakon a tölgyek, hársak, juharok a sárga ezernyi árnyalatával játszottak. Míg a völgyfenének csordogáló patak mentén égeres, hárs vegyült a szokatlanul alacsonyan megtalálható bükkök között. Itt a vörös szín dominált. Megannyi apró finom kis különbséggel. 

Ez a kirándulás is emlékezetes volt. Majdnem olyan mint annak idején a zúzmara fátyol túránk..
Bár az élet előrehaladtával talán keserűbb a beszélgetések hangulata.
Nehéz a felelősségteljes életvállalás, a boldogulás keresés...

De az ilyen kirándulások sokáig erőt adnak, feltöltik lelkünk kimerülő tartalékait.

Talán...

 

Ősz

ŐSZ

Talán valahol mélyen kódolódik az a pillanat amikor megszületik az ember. Ehhez a pillanathoz társulnak színek, érzések, illatok, helyszínek. Lehet ez az érzés jön elő mind ősszel bennem.

Október a születésem hónapja.

Az erdő varázslatosan színes ünneplőbe öltözik, hogy még egyszer megmutassa a csodát mielőtt megpihen a hó súlya alatt.

Szeretem az őszi erdőt. A szarvasbőgés után szellembikává változó gímek átadják a nász terepet a muflonoknak. Az egymásnak futó kosok csigájának csattanása messziről visszhangzik a völgyekben.
Távolról égi vándorok halk  gágogása hallatszik, amint erőteljes szárnycsapásokkal repülnek a horizont felé.

A hűvös hajnal után melegen süt már a nap. Megtörik a fénye az ezernyi színes levélen akik még egy pár nap haladékot kapva kapaszkodnak az ágakon. Majd földre hullva  bársony szőnyegként takarják el az elmúlás színpadát.

Léptem nyomon újabb és újabb csodákba botlunk. A természet nem fukarkodik a változatosságban. 

Csak észre kell venni, ott kell lenni.

Az élmény felerősödik ha a legféltettebb kincsünknek is megtudjuk mutatni ezt a csodát...