Állandó időhiányban szenvedek egy tavaly vásárolt öreg ház felújítása miatt...
De az esténként a szobám ablakába beszűrődő szarvasbőgésnek nem tudok ellenállni. Így a mai építkezést délután megszakítva magamhoz vettem a fotóscuccom.
Most nem a hegyi részeket céloztam meg, hanem a szőlők közötti akácos, bokros völgyet.
Napok óta jó bőgés van itt.
5 óra körül értem ki. Sajnos a völgy elég mély így csak bizonyos részeit süti meg a lenyugvó nap.
De talán ennek köszönhetően itt hamarabb kezdenek el mozogni a bikák délután.
Az autóból kiszállva már bőgés fogadott. A rossz szélirány miatt elég nagy kerülővel tudtam a völgybe beereszkedni.
A szemközti oldalról jött a hang. A bőgőkürtöt otthon felejtve csak úgy kézzel próbáltam utánozni a vágyakozó bika hangját. Nagy sikert arattam, mert azonnal csörtetve jött át a bika az én oldalamra.
Sajnos mikor előttem felbukkant nem volt messzebb mint 10 méter. Így fényképezésről szó sem lehetett, csak lapultam. Szerencsére nem szúrt ki.
Hangosan ordítva, forgolódott előttem. Gyönyörű hangja volt... A nagy hangoskodás odacsalt egy másik bikát is. Egymással feleselve visszahúzódtak a völgy mederrészébe.
Oda már nem akartam utánunk menni, mert a sűrűben úgy is csak megriasztottam volna őket.
Élveztem a hangorkánt ami előttem 50-60 méterre zajlott.
Egy távoli bikát láttam még sötétedés előtt.
