2009. december 23., szerda

Hevesvezekény, leskunyhó








Ma hajnalba ismét beültünk egy kis madármegfigyelésre.
Sajnos az idő nagyon elromlott. A korábbi nagy hideg és hó már szinte teljesen eltűnt. Helyébe borongós esős idő érkezett. A fényviszonyok nagyon kedvezőtlenek voltak a fényképezés számára.
De a tegnapi nap folyamán sok madár (parlagi sas, retisas, ölyvek, dolmányos varjak) látogatott a leshelyhez ezért döntöttünk úgy, hogy mindenképp kiülünk ma reggel is.
Szakadó esőben még sötétben elfoglaltuk a helyünket. A rossz idő ellenére meglehetősen korán megérkeztek az első madarak. Természetesen a szarkák.=) Nem sokkal később egy egerész ölyv vitorlázott be egyből a kitett húsra. Nem sokat gondolkozva azonnal tépni kezdte. Még erős szürkület volt, így csak bemozdulós, hosszú zársebességes képeket lehetett készíteni. Hamarosan egy másik ölyv is csatlakozott a népes madársereghez. Hiába jött fel a nap ( valahol a felhők fölött) világosabb nem sokkal lett. Csak igen magas ISO értékkel lehetett fotózni. (olyan is lett)).
Meglepő módon a dolmányos varjak nagyon bizalmatlanul viselkedtek. Egészen távol mertek csak leszállni és onnan figyeltek. Közelebb sétáltak, de nem mertek teljesen odajönni.
Az egerészölyvek egy orányi kajálás után felültek a beülő fára pihenni majd elrepültek. A dolmányos varjak ezután mertek csak a döghöz odajönni. De kis időn belül nagyon bátran és otthonosan repkedtek, közlekedtek. Nagy volt a forgalom.
Sajnos a várt nagy madarak nem jöttek...
Az elolvadó hó és a megenyült időjárás ujra bőséges táplálék forrást teremtett a pusztában.

2009. december 20., vasárnap

Hevesvezekény







Pénteken érkeztem haza Svédországból. Még a kint tartózkodásom alatt elterveztük, hogy vasárnap hajnalban beülünk a Hevesvezekényi leshelyünkre Tiborral.

Az időjárás is kegyes volt hozzánk mert végre megérkezett a rendes tél.
Az éjszaka folyamán 15-20cm hó esett és az erős szél miatt hófúvások nehezítettek az eljutásomat Vezekényre. De a vártnál hamarabb és könnyebben megérkeztem reggel 6 órára Tiborhoz.
Cuccolás a nivába és indultunk a leshelyre. Elég kemény hideg volt.
A leskunyhó üvegjére az állandóan ráfagyó párát törölgettük az első órákban.
Nehezen indult be az élet a pusztán. Talán a hótakaró volt újdonság vagy a nagy hideg de a szarkák is csak 8 óra korul kezdtek el szállingózni. Addig "csak" kékes rétihéjákat láttunk vadászgatni a közeli nádas felett. Sajnos nem jöttek a les közelébe.
A megérkező szarkák egy kicsit elterelték a figyelmünket a hidegtől elgémberedett lábujjainkról.
Szórakoztató volt figyelni a mókás fekete-fehér sereget. Állandó jövés menés, repkedés volt körülöttünk. Míg nem a semmiből, mögülünk méltóságteljesen bevitorlázott egy egerészölyv. Ráereszkedve a dögre azonnal tépni kezdte. Majd kicsivel később egy másik ölyv is bevitorlázott mellé. A várt agresszív táplálék védés helyett, vékony hangon csalta a feltehetően az évi fiókáját a táplálékhoz. Majd végig felügyelte amíg a fiatal csipegetett. Kb. egy orán át elvoltak majd együt elrepültek.
Később egyenként még visszajöttek majd társult hozzájuk egy harmadik ölyv is. Hol elrepültek, hol visszajöttek az egyik körben csatlakozott hozájük egy parlag sas is. Sajnos a sas elkörözött csak a dög fölött és távozott. Várakoztunk még egy órát hátha visszajön. De csak a népes szarka sereg maradt már csak velünk.
11 óra magasságában a hideg hazakényszerített...
Egy igazán eseménydús, nagyszerű nap volt.