Rókacsalád

A mai hajnal ismét a rókavárnál virradt rám. De most északi irányból közelítettem meg a sziklafalat, így felülről tudtam észrevétlenül meglesni őket. Óvatosan megközelítettem a szikla peremét és hasalva lenéztem. sehol sem láttam a kicsiket. Majd egy kis idő múlva meghallottam, hogy egészen kint az erdőben a fák között játszanak. Az ágak között hol itt hol ott pillantottam meg őket. Észrevettem, hogy az anyuk is ott van velük. Elhelyezkedtem a sziklafal egy kiugró peremén, feltámasztottam az objektívet a pulóveremre és fekve vártam, hogy majd visszajönnek a sziklák közé.
Jó fél óra várakozás után az anya róka gondolt egyet és elindult oldalt a sziklafalat megkerülve felém. Nem vett észre csak mikor kattant a fényképezőgép zárja. Szerencsére óvatosan továbbállt a kicsik semmit nem vettek ebből észre. Az egyedül maradt rókatestvérek is biztonságosabbnak látták ha visszahúzódnak sziklafal közelébe. Erre vártam. Sajnos nem a legjobb perspektíva volt így felülről fotózni, de legalább nem szúrtak ki olyan gyorsan. Elég óvatosak voltak a kis rókák, bizalmatlanul tekingettek felfelé, de nem menekültek el egyből a sziklaüregekbe. Így sikerült róluk egy pár képet készítenem.
A délelőtt gyorsan elrepült ahogy melegedett az idő elhúzódtak pihenni..

Kölyökrókák

Ma hajnalban Hajnácskőre mentem fotózni. A Nagyserpenyő völgyben mentem fel, végig a kőtenger mentén. A völgy felső fejezetét függőleges fal zárja le. A 12-15 méter magas sziklafal töve ideális búvóhelye az ide fialó vörös rókának. Korábbi években is rendszeresen itt születnek, nőnek fel a völgy kiragadozói. Óvatosan közelítve a sziklafalat már messziről észrevettem az erdő peremén játszadozó kis rókákat. A sigmonsterrel nem volt egyszerű megközelíteni őket. A 3 kis róka közül csak egy maradt kint egy fotó erejére a többi bemenekült a szikla repedések közé. Egy kidőlt fatörzs mögött hasalva az objektívet arra fektetve próbáltam fotózni. Sajnos hangosak a mai dslr gépek. Így egy képet engedélyezett mára a rókaifjú. Sebaj, holnap a sziklafal felső részéről fogom meglesni őket..

Kőtenger

Abasártól Észak-keleti irányba található a Tekeres-völgy és a Vár-völgy között egy hordalék kúp. Neve Tatármező.
A Déli Mátrából lefutó patakok építették az elmúlt pár millió évben. A Tatár-mezõ a Mátra, egyúttal hazánk legegységesebb, bontatlan, durva anyagból felépülõ hordalékkúpja leglátványosabb iskolapéldája a középhegység elõteri hordalékkúpjainknak.
A földtani jellegzetessége és a rajta található sajátságos növényvilága védettséget érdemelne.

Ha tovább haladunk Északi irányba a Nagyserpenyő nevezetű völgybe érünk. A völgyet teljes hosszában ( kb 1200-1300m) kőgörgetek, kőtenger borítja. Helyenként már szigetszerűen beerdősült. De jól kivehető a korábbi nyomvonala ilyen helyeken is.
Tavasszal a hóolvadást követően hallani ahogy patak csörgedezik mélyen a kövek között.
Különös hangulata van ha köveken ugrálva végig "sétálunk" a völgyön. Az alsó részeken csak bokrok határolják, egy egy köris, fehérnyár, tölgyfa kíséretében. Fentebbi régióban már egészen behatolt az erdő a kövek közé. Itt már szálerdő jellege van csak épp a talaj hiányzik. Az állandó árnyék és a kövek között csörgedező pataknak köszönhetően mindent elborít a gyönyörű mély zöld moha.
Az idilli nyugalmat egy egy muflon csapat füttyentése zavarja meg. Majd látjuk ahogy akrobatikus ügyességgel futnak át a köveken.
De korábbi élet nyomait is fel lehet fedezni ha figyelmesen járunk. Számtalan eltört vagy félbehagyott malomkövet találni. Gondolom itt a helyszínen elkezdték kifaragni és ha nem sikerült az maradt is itt.
Érdekes látni, hogy ezt a követ vajon mikor faragta ember?
Korábbi életek igen nehéz és kemény munkáinak nyomai..
A Kőtenger minden évszakban más arculatát mutatja. Nekem legjobban a ködös napokon tetszik.
Ilyenkor nem látni a határoló bokrokat fákat és valóban tengerszerűen veszik bele a ködfátyolba..

Bővebben és geológiailag pontosabban olvashatjátok,
Csapó Tamás: A Mátrai Serpenyő-völgy és környéke című írását.