2007. december 31., hétfő

Zúzmarás évvége




Az év útólsó napja.. Nem lehet otthon ülni. Ilyen zúzmara takarást már nagyon rég láttam. Sőt talán soha.. Így tovább próbálkozom a nagy tervemmel. Zúzmarás erdei tisztás nagyvaddal.. Ma elkísért a barátnőm is a fotózásra. Az egyik lesnél szarvasokat vettünk észre. Kezdődhet a kúszás mászás. Sajnos hó nincsen így a csontkeményre fagyott erdei úton lassan lehet haladni. Az utolsó 100 métert egyedül teszem meg. Szinte végig négykézláb, kúszva, guggolva. Egy, az útra kihajló bokor takarásában maradok. Szerencsére ezt is vastagon takarja a zúzmara lepel, így kellően eltakar a kíváncsi szarvas szemek elől. Óvatosan felállítom az állványt, rajta a géppel. Megpróbálom centiről centire kijjebb tenni a bokor takarásából. De közben oldalról egy fiatal bika jön fel az útra. Nem merek már tovább mozogni így marad ez a pozíció. A szarvasok gyorsan kiszúrnak. Sajnos elég hangos a fényképezőgép hangja exponáláskor.. De azért sikerült egy két " zúzmarás képet" készíteni..
Tovább mentem, megnéztem még egy szórót ahol egy süldőt sikerült bekúszni. Annyira elvolt foglalva a hótúrással, hogy egyáltalán nem vett észre. Őt még a fényképezőgép kattogása sem zavarta.
Igazán hangulatos évutólsó nap volt.

Boldog Új Évet!


2007. december 29., szombat

Zúzmara



Az elmúlt hetek hideg, ködös időjárásának köszönhetően szépen megvastagodott a zúzmaralepel. Sajnos hó nincs. De így is gyönyörű, fehér bunda borítja az erdő fáit.
Rég szeretem volna már zúzmarás környezetben, monokróm színekkel valami nagyvadat fotózni.A zúzmara egyik feltétele a ködös, hideg idő. Ez az időjárás viszont nem túl kedvező a nagytelés fotózáshoz.
A mai nap úgy ítéltem, hogy a köd elvékonyodott annyira, hogy fotózni lehessen.
Sajnos csak egy kossal sikerült összefutnom..
De nem adom fel, ki kell használni a zúzmarás időszakot. =)

2007. december 28., péntek

Hózúzás.






A tegnapi kirándulás adta az ötletet.
Két hete tartó hideg, ködös időnek köszönhetően hihetetlen vastag zúzmara borítja az erdőt.
Barátokkal kirándulni voltunk és akkor láttam, hogy sok fáról már magáról hullik a fagyos teher alá. Próbáltam ezt a pillanatot lefényképezni. Nos ez így kivitelezhetetlen. Nem lehet tudni melyik fáról fog lehullani a zúzmara.
Majd a többiek játéka adta a megoldást. Ugyan is azzal játszottunk, hogy míg valaki elhalad a fa alatt addig a másik ember megrúgja a törzsét és beborítja a hóesés.
Nos ezen felbuzdulva ma a testvéremmel céliráynosan nekivágtunk az erdőnek. Olyan fákat kerestünk ami szépen megkomponálható egy lassúzáras zúzmara fátyolhoz.

Szegény tesóm délutánra már igen elázott, mert nem tudtam betelni a látvánnyal.
Na azért ő is élvezte.

Azt hiszem meghatározó nap volt ez kettőnk életében..