Tekers-völgyi bika

Katával mentünk ki szarvasbőgést hallgatni délután.
Korán indultunk egy kicsit így elsőnek felültünk a Rónya lesre. Innen messzire ellátni, hallani. Csendes volt még a környék. A szarvasok még pihentek.
Egy kölyök rókát vettünk észre a szemben lévő oldalon ahogy óvatosan somfordált a patak felé. Nagyon mesze volt.
Ölyvek keringtek előttünk. Kihasználva a délutáni meleg időt egyre magasabbra köröztek. Valószínű az idén kikelt fiókákkal gyakoroltak a szülők mert nagyon indulatosan vijjogtak nekik.
Élveztük a kellemes időjárást, gyönyörködtünk az ezernyi színű domboldalba. Majd hirtelen a völgybe egy erős hang tódult lefelé.
Korán elkezdődött ma.Még csak délután 3 óra volt.
Így gyorsan szedelőzködtünk és elindultunk a hang irányába. Fél úton letáboroztunk mert nem jött újabb bőgés így nem akartam tovább menni iránytalanul.
De nem kellett soká várni a szemközti domboldalon megjelent egy bika és egy tehén. Nagyon terelgette, szagolgatta az egyetlen partnerét. Az incselkedve nagyokat szökkent előtte. A bika szinte mérgesen rámordulva bőgött. Jelezve, hogy még is csak ő az úr.
Sajnos elég messze voltak, de bőgő bikát még sem hagyok ki fotózatlanul.=)
Mikor láttuk az irányt, hogy merre tartanak megpróbáltunk rájuk mozdulni.

Átkelve a Tekeres patakon, Hajnácskő felé húzott a bika hangja.
Már egész közel jártunk hozzá de sűrű bokroktól nem láttunk belőle semmit.
Egy tisztás szélén letáborozva megpróbálkoztam a bőgőkürttel. A bika hevesen válaszolt és izgatottam verdesett az agancsával, de nem közeledett.
Ezt játszottuk úgy 15 percen keresztül. Néha úgy tűnt közeledik majd máskor meg mint ha távolodna. Közben csak forgott és ezért hallottuk így.
Nem volt messzebb 40-50 méternél de még csak az agancsának a hegyét sem láttuk meg.
Egyszer csak valami gyanús lett neki vagy fordult a szél mert elhallgatott és óvatos neszéből hallottuk, hogy távolodik.
Sajnos ma sem jött lő-távra a szarvas, de így is élményekkel teli délutánunk volt.
Amikor Kata velem van mindig szerencsét hoz.=)

Szarvasbőgés

Napok óta a szarvasok nyomában vagyok.
Sajnos kevés sikerrel.
Túlságosan meleg van és nagyon száraz az erdő. Minden lépésre hangosan csörren az avar, pattannak az ágak.
Ma reggel más taktikát találtam ki. Eddig megpróbáltam a bőgő bikára rácserkelni, most megpróbálok elé kerülni.
Még sötét volt mikor a Nagy-serpenyő völgybejáratához értem. Útközben próbáltam behatárolni, hogy melyik bika honnan bőg és legfőképpen, hogy merre mozog a tehenei után. Egy jó hangú, morcos uraság velem párhuzamosan halad a völgyben felfelé. A köztünk lévő távolság kb. 300 méter lehetett.
Még nagyon sötét volt így próbáltam időt nyerni és elé kerülni. Szép komótosan halad felfelé a völgyben. Szerencsére viszonylag sokszor bőgött így folyamatosan tudtam, hogy hol tart. Ahogy világosodott már gyorsabban tudtam haladni így előre siettem és egy alkalmasnak tűnő kis tisztás szélén letelepedtem.
Álcahálót kifeszítettem magam elé egy bokorra, kidugtam rajta az objektívet tüzelésre készen. A bika most egy ideje már nem mozdult. Egy helyről szólt a bőgés a szemközti domboldalon. Elővettem a bőgőkürtöt, hátha megtudom vele mozdítani.
Szinte árulásként hasított a völgybe a bőgőkürt hangja.
A válasz azonnal és keményen érkezett. Bőgve, futva, törve-zúzva közeledett a harcos. Gyorsan lehelyeztem a kürtöt magam mellé és vártam. A nagy lendület 50 méter után elfogyott a bika részéről. Még mindig volt köztünk 120-150 méter távolság és a kis tisztás után kefe sűrű bozótos. Így a szarvasból semmit nem hallottam.
Nosza bőgjünk neki újra. A bika ismét hevesen reagált. De nem nagyon akart eltávolodni a tehenektől. Folyamatosan bőgtünk egymásra és a bika egyszer csak elindult felém.
Már egészen közelről hallottam a bokrok zörgését ahogy agancsával próbál utat törni benne. Már csak 50 méterre lehetett előttem mikor irányt változtatott és nem a tisztásnak tartott, hanem egyenesen felém jött.
Így mikor már észrevettem a bikát nem volt messzebb mint egy kődobás.
Nem is fért bele a 400-as "optikába"..
Annyira ütötte az előtte álló bokrokat, hogy semmit nem hallott a fényképező gép csattanásaiból. Folyamatosan bőgött. Pont szemben állt velem, 8-10 méterre. Jól láttam a tekintetét, a remegő nyakát az erőlködéstől. Fülsüketítő volt ez az orgona. A rigyető szaga mindent átjárt, keveredve az őszi erdő avar illatával. Ez a legvarázslatosabb erdei kavalkád..

Egyszer csak közvetlenül mögöttem egy másik bika bőgése ijesztett meg. Meg sem mertem mozdulni, hiszen hátulról semmi takarásom nem volt. Abban bíztam, hátha a két bika pont előttem fog összeverekedni. Sajnos az új jövevényt erősebbnek gondolta a korábbi bika és olyan hirtelen és csendben eltűnt, hogy észre sem vettem, hogy mikor.
A most érkezett szarvas valóban öregebb volt de azért megküzdhettek volna a tehenek kegyeiért.=)
Sajnos ő sem maradt a porondon sokáig. Vetélytárs nélkül, furcsán tekingetett, hogy hova tűnt mindenki. Majd szinte nesztelenül ő is elballagott.
Sajnos igazán jó képek nem születtek, mert túl közel jött ki a bozótosból a bika.
Hihetetlen élmény volt 8-10 méterről, megcsodálni ezt az őserőt amit egy bőgő szarvasbika képvisel..